A soknál is több internetoldal között van egy – a magyar parlamenté – amelyiknek az lenne a feladata, hogy tételesen, időrendben felsorolja az utókor polgárainak, hogy mi történt a magyar törvényhozásban, az Országházban. Megtaláltam viszont a saját archívumomban egy villáminterjút Rita Süssmuth asszonnyal, a Német Szövetségi Köztársaság törvényhozása, a Bundestag akkori elnökével. Süssmuth asszony a CDU színeiben 1988–98 között töltötte be ezt a kiemelkedően magas tisztséget; előtte a szövetségi köztársaság ifjúsági és családügyi minisztere volt. – Akkor kérdezhettem, amikor 1990. június 4-én este hivatalos látogatásra érkezett Budapestre. Az esemény kétszeresen is érdekes volt, miután a német parlament elnöke mindaddig (és utána is) nem szoktak gyakran Magyarországra utazni, ráadásul az az időszak különösen mozgalmas volt Európában: miután 1989. június 27-én a magyar és az osztrák külügyminiszter jelképesen átvágta a vasfüggönyt a két ország határán, a határzár felszámolásával megszűnt Magyarország és Kelet-Európa negyven éves elzártsága a kontinens „működőbb felétől”, és miáltal szabad út nyílott Németország újraegyesítése előtt is. (A nyitó képen: dr. Rita Süssmuth, a német parlament elnöke; a képek forrása: Bundestag-archívum.)

Ezennel engedtessék meg szerénységemnek, hogy az alábbiakkal kiegészítsem a parlamenti események sorát; megjelent a Mai Nap című, immár évtizedek óta nem létező „komoly bulvárlap” 1990. június 5-i, keddi számának második oldalán:

«A nyugatnémet légierő, a Luftwaffe 1702 jelű gépe tegnap késő este szállt le Ferihegyen, fedélzetén dr. Rita Süssmuth asszonnyal, az NSZK parlamentje, a Bundestag elnökével. Vele együtt érkezett Budapestre a bonni törvényhozás három alelnöke is. A magas rangú vendégeket dr. Szabad György, az Országgyűlés elnöke fogadta. Az elnök asszony megérkezésé követően válaszolt a Mai Nap kérdéseire:

– Elnök asszony, milyen tervekkel érkezett Magyarországra? Mi áll tárgyalásai középpontjában?

– Arra törekedtem, hogy a magyarországi történelmi változások, a szabad választások révén létrejött parlament s az új kormány megalakulása után közvetlenül Budapestre jöhessek. A németek nagy hálával és köszönettel tartoznak a magyaroknak. A magyar határok megnyitása, e demokrata bátorság nélkül csak jóval később kezdődhettek volna meg az NDK-beli változások. A német–német egyesülési folyamat közben egy pillanatra sem feledkezhetünk el azokról az államokról, amelyekkel egy csónakban evezünk. Amikor egy nagy európai együttműködés van kialakulóban, akkor nem szabad csupán Németország két felét nézni.

– A németországi folyamatok az európai történések gyújtópontjában állnak. Hogyan képes a két országrész 40 évi eltérő társadalmi, politikai, gazdasági fejlődés után összenőni?

– Egyáltalán nem könnyű a feladat. Alighanem az egyesülés külsőségei hamarabb végbe mennek, mint hogy tökéletesen megismernénk egymást. Hosszabb időbe fog telni az új struktúrák fölépítése, és mindazzal megbarátkozni, ami egyelőre egymás szamara idegen.

– Hallom, nagy vita dúl a szövetségi köztársaságban: hol tanácskozzék majd az egységes német parlament, Bonnban-e, vagy a berlini Reichstag épületében?

– Nem tudok válaszolni a kérdésre, ugyanis csak az össznémet választások után születhet döntés a német törvényhozó főhatalom székhelyéről is. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy kezdetben mindkét helyen ülésezünk majd. A döntést az össznémet népfelség fogja kimondani.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)