Magyarország „leggazdagabb” embere szemmel láthatóan, füllel hallhatóan egy seggfej. Egy ideje sejtjük már ezt, újabb bizonyítékot erre a 444.hu hétvégi videója hozott, amikor megkérdezték a müncheni meccsre érkező Mészáros Lőrincet, hogy miként utazott oda. Nyilván nem gyalog.

Nyilván. Most, hogy ki van adva a parancs, hogy ne tessék luxizni, Budaörsről egy kétmilliárd forintos helikopterrel repült el a távoli Ferihegyre. A helikopter egyórányi repülésének üzemi költsége körülbelül 2 ezer euró – nem egy tétel. Innen jön a 22 milliárdos repülőgép – igaz, ez forintban ennyi. Bérlés, üzemanyagköltség, repülőtér-használati díj, nem számolva a fedélzeten elfogyasztott frissítők konyakok és whisky-k árát, alig 60 ezer euró. Azaz az egész útiköltség cakk-und-pakk nincs 25 millió forint. Mondhatnánk a Kölcsey Gimnázium tanárainak együttesen közel egy havi fizetése. De átszámolhatnánk hasi ultrahangra, csípőprotézis-műtétre, vagy a BKV üzemeltetési költségre. Valamint nyugdíj-kiegészítésre – 830 nyugdíjasnak egy évre – és csirkefarhát árára is.

De micsoda egy demagógia lenne mindez, hiszen pontosan tudjuk, hogy „Mészáros” az ország leggazdagabb embere, aki csak tavaly ötven százalékkal növelte a vagyonát, miközben a magyar gazdaság összteljesítménye alig 0, 1 százalékkal nőtt, nincs is.

És miért ne élne úgy, ahogy megengedheti magának, kinek, mi köze hozzá? (Rövidesen nem is lesz, ha hatóságilag sikeresen bezáratják azt a médiát, amelyik tudósít az efféle utakról.)

Miért ne kapna magára egy olyan pólót, ami egy tanár heti fizetése és így tovább? A cégekből kivett milliárdokból futja rá bőven.

Pici hibája a dolognak, hogy jól tudjuk, Mészáros Lőrinc nincs. A fényt szépen visszaveri és csetlő-botló szerencsétlenkedésein jól el lehet nevetgélni. Közben mindannyian erősen sejtjük, hogy az a vagyon valójában nem is az övé. Ezért aztán abban sincs meglepő, hogy túlárazott, nem egyszer felesleges állami beruházásokon hízott naggyá ez a cégbirodalom. Amit persze, kérdés, hová és hogyan lehet menteni, ha egyszer vége lesz a dalnak.

„Mészáros Lőrinc” feltalálása része annak a programnak, amelyben szakmányban hülyének van nézve a kedves szavazópolgár, különös tekintettel a fideszes része. „Mészáros Lőrincről” ugyanis az égvilágon senki sem hiszi el, hogy magától képes lenne egy 16-os csőkulcs szakszerű használatán túl valami másra is. „Mészáros”-sal Orbán a képünkbe nevet, hogy nekem még ezt is szabad. Én még ezt is megtehetem. Nem kell feltétlenül mindent tőkealapok és offshore-cégek mögé rejteni.  Egy idiótát is alkalmazhatok erre, akin mindenki látja, hogy milyen.  És az is jó, ha kicsit repked, meg butaságokat beszél össze-vissza, hiszen a népnek kell a cirkusz. A kenyeret, bár van az már kalács is, úgyis mi visszük haza.

A Fidesz népszerűség-vesztése idején a lopás zavartalanul folytatódik. Újabb és újabb kórházi részlegek zárnak be, a felnövekvő fiatalok mind nagyobb része funkcionális analfabéta, a kivándorlás nem állt le, egyre kevesebb gyerek születik, dacára az elköltött száz- és százmilliárdoknak. Közben bilincsben visznek el valakit, aki felfesti egy ócska közlekedési terelőtáblára, hogy másfél éve nem képesek az utat megjavítani. Nem képesek, nem akarják, meg különben is, a helikopter a levegőben megy, kit érdekel az út!? Budapestet, ahol a többség próbált legalább a választásokon ellenállni, szétbarmolják, tönkre teszik. Kit érdekel, hogy a nemzeti jövedelem egy jórészét mégiscsak itt állítják elő.

Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot – mondta egy klasszikus, aztán milyen csúnya vége lett. Jó, akkoriban még nem volt repülőgép.