Az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) a hét elején tartotta választási közgyűlését Budapesten. Részvevői határozottan bírálták a magyar kormány politikáját, ami szerintük is veszélyezteti a demokráciát és a sajtószabadságot. A sors különös játéka, hogy egy nappal később a kormány elnapolta annak a „szájkosár-törvénynek” a bevezetését, ami a legtöbb bírálatot kapta.

Az alábbi interjú a tanácskozás második napján készült: Ricardo Gutiérrezzel, az EFJ főtitkárával (a bal oldali képen) Lázár Patricia beszélgetett.

– Mivel foglalkozik tulajdonképpen az Európai Újságíró Föderáció?

– A föderáció egyik szerepe az újságíró-szervezetek közötti szolidaritás erősítése. Tehát nem egyéniújságírók, hanem újságíró-szervezetek szövetsége vagyunk, országos szintű újságíró szakszervezeteketvagy más, zsurnaliszta szövetségeket fogunk össze.

– A föderáció célja, hogy szolidaritási hálózatot hozzon létre a tagszervezetek között. Ez azt jelenti, hogy tanulunk egymástól és támogatjuk egymást. Ha például a Belarusz Újságíró-szövetség arra kér bennünket, hogy támogassunk egy akciót egy belarusz börtönben senyvedő újságíró kiszabadítására, akkor európai szinten tudunk fellépni, ami számunkra könnyebb, mert így működünk. A Belarusz Újságíró-szövetségnek sokkal nehezebb európai szinten megbirkózni egy ilyen kihívással.

– Összefoglalva:mi vagyunk az újságírók hangja ezen a földrészen. Ez azt is jelenti, hogy kapcsolataink, rendszeres megbeszéléseink vannak az európai kormányközi szervezetekkel, mint például az Európai Unióval, az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel, az Európa Tanáccsal, ami 47 kormányt képvisel. AzEBESZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 52 résztvevő államot számlál. Ezek tehát – hangsúlyozom – kormányokat képviselő testületek. És amikor ezeknek a testületeknek valamit meg kell vitatniuk azújságírókkal és az őket képviselőikkel, akkor nem minden egyes országgal tárgyalnak. Az EFJ viszont igen,mert mi képviseljük az országos újságíró-szervezeteket.

– Az Európai Unió és más kormányközi testületek együttműködő partnerként tekintenek ránk. Olyanok vagyunk, mint egy szakszervezet, tehát nem a médiát képviseljük, hanem a médiában dolgozó embereket.Mondok egy példát: ha az Európai Bizottság egy médiával kapcsolatos irányelvet akar elfogadni ésvégrehajtani, természetesen szüksége van az Európai Parlament támogatására, de konzultálnia kell azirányelv által érintett ágazat érdekelt feleivel is. Tárgyalni fognak a sajtómunkásokat képviselő EFJ-vel, és a médiatulajdonosokat képviselő szervezetekkel. A médiamunkásokat egyetlen szervezetképviseli, ez az EFJ. A médiatulajdonosoknak viszont több szervezetük is van. Tehát a munkaadókat öt-hét szervezet képviseli. Nekünk csak egy van, és ez így jó, mert ilymódon erősebbek vagyunk azáltal, hogyegyetlen szervezetünk van.

– De hogy visszatérjek a példámhoz, az az európai bizottsági tag, akinek van egy irányelvtervezete amédiával kapcsolatban, például a leleplezők (whistleblowers) védelméről, az ebből a célból készülő irányelv elfogadása előtt a bizottság konzultál a médiamunkásokkal az EFJ-n keresztül, és a médiatulajdonosokkal az ő szervezeteiken keresztül.

– Ugyanez a helyzet országos szinten is – folytatja Ricardo Gutiérrez. – Ha Magyarországon médiatörvény készül, akkor általában a MÚOSZ-szal (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) és a HPU-val (Magyar Sajtószakszervezet), valamint a médiatulajdonosokkal kell egyeztetni, és figyelembe venni, hogy a törvény által közvetlenül érintettek mit gondolnak az adott törvényről. Nem kötelező betartani, amit mondanak, de kötelező meghallgatni őket, konzultálni velük. Ezért fontos tehát, hogy európai szinten is legyen egy képviseleti szervezet, mert azon a szinten is születnek döntések. A legjobb példa erre az EMFA, az európai médiaszabadságról szóló rendelet.

– Az európai médiaszabadságról szóló rendeletre vonatkozó vitákban az újságírók érdekérvényesítésének hatékony és fontos eszköze voltunk, mert amikor az Európai Bizottság tudni akarta, hogy mit gondolnak a tervezetről az újságírók, minket, az EFJ-t kérdezte meg.

– Néhány évvel ezelőtt ajánlásokat fogadtak el az újságírók biztonságáról. Tehát az ajánlás közzététele előtt természetesen meg kell kérdezni az újságírót: Mire van szükséged, hogy biztonságban legyél?

– Ezt nyilván egyeztetniük kell valakivel. Kivel? Nem minden egyes országos szintű újságíró szervezettel,mert hetvennégy tagunk van. Ez természetesen azt jelenti, hogy mi viszont mindegyikkelkonzultálunk az ügyben. Az EMFA-val kapcsolatos álláspontunk elfogadásához egyeztettünk mind ahetvennégy tagszervezetünk képviselőivel.

– Ez már lezajlott? Vagy még folyamatban van?

– Folyamatban van, mert az országok most kezdik el elfogadni és alkalmazni az EMFA-t, és nekünktudnunk kell, mi történik országos szinten.

– Mit jelent pontosan az „elfogadással” kapcsolatos segítség? Kialakítani netán, hogy miként építsenek rá a gyakorlatban?

– Nem, ez az újságíróknak nyújtott segítség országos szervezeti szinten azért, hogy tudják,mit kell tenniük, hogy tisztában legyenek vele: mi a fontos számukra. Mert az EMFA új szabványokatvezet be az újságírás védelmére. Természetesen egyes kormányok nem fogják eztszigorúan végrehajtani. Tehát szükségünk van rá, hogy az országos szervezet elmondja nekünk, mitörténik, és akkor mi is elmondhatjuk nekik: „Nézzék, mindezek fényében érdemes fokozott figyelmetszentelniük az EMFA 5. cikkelyének. Mert a jelenlegi alkalmazása helytelen.” Tehát országos szintentudunk segítséget nyújtani a végrehajtással kapcsolatban.

– Csak az újságírók országos szervezeteivel tárgyalnak?

– Néha igen, de néha kormányokkal. Két héttel ezelőtt találkoztam a horvát kulturális miniszterrel, ésrámutattam néhány hibára, mert úgy gondolták, hogy egy országos jogszabály elfogadása nélkül isvégre tudják hajtani az EMFA-t. Ezért elmondtam neki, hogy a horvát kormánynak törvényt kell

alkotnia az EMFA alkalmazásáról, és előtte természetesen tárgyalnia kell a horvát újságíró-szövetséggel és az újságíró-szakszervezettel, valamint a médiatulajdonosok szervezetével. A sajtószabadság védelmében jártam el. Tehát időről időre találkozunk országos vezetőkkel, a kormány embereivel, és közvetlenül tudunk tárgyalni. Ez a szövetség egyik szerepe.

– Az újságíró, aki nem egyénileg, hanem egy országos szervezeten keresztül kommunikál önökkel, milyen egyéb kérdésekkel vagy problémákkal tud az EFJ-hez fordulni?

– Bármilyen kérdéssel, bármilyen problémával fordulhat hozzánk.Például: része vagyunk az európai sajtószabadság elleni támadásokat figyelő rendszernek. Létezik azMFRR (Media Freedom Rapid Response nevű platform. Ezen keresztül jelenthetjük az egyeseseteket. Ha egy újságírót megtámadnak, ha egy újságírót zaklat egy politikus, akkor riasztásttehetünk közzé. Érdemes szétnézni a következő platformokon: a Media Freedom Rapid Response ésaz Európa Tanács újságírók biztonságát szolgáló platformja (Council of Europe Platform for the Safetyof Journalists), ezek nyilvános adatbázisok. Meg lehet nézni például a Magyarországról szóló adatokat is.

– Ezeken a felületeken riasztásokat teszünk közzé. Az Európa Tanács platformja esetében pedig arrakérjük a kormányt, hogy reagáljon ezekre a riasztásainkra. Például, ha Orbán Viktor zaklat vagymegfélemlít egy újságírót Magyarországon, akkor mi kiírhatunk egy riasztást. Az Európa Tanács pedigfelkéri a magyar kormányt, hogy reagáljon a riasztásra. Ez egy úgynevezett „soft power” eszköz.

– Jelenleg, ha jól emlékszem, kétezer riasztásunk van. Ezt a platformot tíz évvel ezelőtt indítottuk el az EurópaTanáccsal közösen. És nem mi vagyunk az egyetlen résztvevője a programnak. Tizenkét vagy tizenötszervezet tehet közzé figyelmeztetéseket. Ezek a riasztások nagyon tényszerűek. A legtöbb esetbenmegfélemlítésről van szó, de vannak gyilkosságok is. Jelenleg ötvenhat európai újságírógyilkosság adatai vannak fent. Azért is fontos, hogy ezekről az esetekről nyilvántartást vezessünk,mert a kormányoknak szokása azt mondani, hogy „igen, vannak problémák a médiaszabadsággal,de…” Érdemes tehát megnézni az oldalt: minden egyes esetre rá lehet kattintani.

– Például: itt van a bebörtönzött grúz újságíró esete. Itt olvashatók a riasztás, a tények, továbbá a frissítések, hogy mi történt azóta, hogy a riasztást kiadtuk. És persze az adott ország reakciója, így elolvasható, mit mondott az ügyről a grúz kormány. Ez nagyon fontos, mert így hosszú távon is nyomon követhetők az ügyek.

– Emellett minden évben közzéteszünk egy jelentést, egy összefoglalót az adatokról, az új trendekről. A legutóbbi jelentésből például kiderül, hogy az egyik új jelenség, a mélyhamisítás (deepfake) bevetése az újságírók ellen. A deepfake-kel videót gyártanak, amin az újságíró látszólag olyasmit mond, amit valójában soha nem mondott. Ez az eszköz szintén egy módja az újságírók elleni újfajta támadási trendek azonosításának. A jelentések nagyon átfogóak, széleskörűek. Elkerülhetővé teszik, hogy a kormányok azt mondják: „Ó, a sajtószabadsággal csak Törökországban és Azerbajdzsánban van probléma”. Nem, ez nem igaz. Most már egész gyűjteményünk van az esetekről, és összefoglaló táblázataink a riasztások számáról. Ez alátámasztja például, hogy a sajtószabadsággal mindenhol vannak problémák, nem csak a szokásos gyanúsítottaknál. Ami pedig segít nekünk a kormányokat cselekvésre késztetni, mert bizonyítja, hogy nem légből kapott gondolatokról van szó.

– Honnan tudnak, értesülnek az esetekről?

– A föderáció tagszervezetei szólnak nekünk. Tehát: ha egy újságírónak problémája van, a sajátszövetségéhez fordul. Ha pedig ez a dolog országosnak bizonyul, akkor a MÚOSZvagy a HPU szól nekünk, és elmondja: „Itt egy komoly ügy. Kérem, tegyék fel a platformra”. Ígyhivatalos feljegyzés készül az ügyről, és az államnak kötelessége reagálni. Ez a megnevezés ésmegszégyenítés eszköze.

– Azonban a szövetség sok más tevékenységet is folytat. Két fő területünk van: az egyik amédiaszabadság védelme, ahol az veszélybe kerül, a másik pedig az újságírók munkakörülményeinek az ügye. Mindkét téma egyformán fontos. Álláspontunk szerint: ha valóban pluralista, független és hiteles médiát akarunk, akkorsajtószabadságra és jó munkakörülményekre egyaránt szükség van.

– Alapértékeink közé tartozik, hogy ugyanolyan elkötelezettek vagyunk mindkét témakörrelkapcsolatban. Európai, kormányközi szinten szakszervezetnek számítunk. Ez különbözteti meg az EFJ-

t más, sajtószabadságért dolgozó szervezetektől. A többi médiaszabadság-szervezet nem szakszervezet, nem képviselnek újságírókat. Tehát ezzel a fajta reprezentatív erővel csak mi rendelkezünk, a többiek nem.

– Mi történik ma és holnap Magyarországon, mi az esemény fő célja?

– Először is: a jelenlegi magyar helyzet miatt döntöttünk úgy, hogy idén Budapestre jövünk.Itt vagyunk, százhúsz újságíró-szervezet képviselője 44 európai országból, ésazért 0pont ide, mert tudjuk, hogy a magyar újságírók körülményei jelenlegnagyon nehezek. Ez tehát jelzés, üzenet, ugyanis mindig oda megyünk, aholszükség van ránk.

– Úgy döntöttünk, hogy Magyarországon tartjuk az idei közgyűlésünket, szolidaritást vállalva a magyarújságírókkal és média-szakemberekkel, illetve, szintén ezért tartottunk kerekasztal-beszélgetést isa magyar helyzettel kapcsolatban. Tudatos jelzés, hogy itt vagyunk. Jöttek kollegák Azerbajdzsánból,Törökországból: „nagy Európát” képviseljük, nem csak az EU-t. Ez is fontos dolog, az Európa Tanács46 tagállamában vagyunk jelen. Van egy orosz tagszervezetünk is, természetesen már külföldönműködik, mivel Moszkvában feloszlatták, így Párizsba költözött ez az újságíró-szövetség.

– Holnap indítványokat fogunk elfogadni. Néhány közülük a magyar helyzettel foglalkozik. Van egyátfogó indítvány a magyar médiaszabadsággal kapcsolatban, egy másik az ügynöktörvényről és megint egy másik az LMBT-kérdésről. És erről a 120 küldött fog szavazni, aki európai újságírók tömegeit képviseli. Ez tehát erős üzenet a magyar kormány számára.

– Minden európai újságíró úgy gondolja, hogy a magyar LMBTQ-törvény rossz…

– Van egy indítvány a sajtószabadságról és a médiapluralizmusról Magyarországon. De a résztvevőkmódosításokat is kezdeményezhetnek. Például itt egy indítvány arról, hogy kérjük az EurópaiBizottságtól a magyar  Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetését. Természetesen nem fogjuk megszüntetnia hivatalt, de kérhetjük a bizottságot, hogy intézkedjék ez ügyben. Ez egy egyszerű példa. De itt vanegy másik példa: az LMBTQ-törvényről szóló indítvány, aminek végén konkrét, végrehajthatólépések találhatók, és amiket meg is fogunk tenni.Cselekszünk.

– Mennyire csak az ilyenkor szokásos lépések megtételéről van szó, és mennyire új stratégia alkotásáról? Úgy tűnik, hogy kemény újító, kreatív munka folyik a közgyűlésen. Így van?

– Ez egy szerfölött kreatív folyamat, mert minden ötlet a szövetség tagjaitól származik. Néhány indítványnagyon általános. Mások inkább konkrét témára fókuszálnak, például a mesterséges intelligenciára.

– Több mint 24 indítványunk van, például az újságírók mentális egészségének védelmévelkapcsolatban. Ezzel kapcsolatban nagy problémák vetődhetnek fel: kiégés, poszttraumás stressz–szindróma és így tovább. Bármelyik tag javasolhat indítványt, majd ezekkel kapcsolatban mindenkimódosítási javaslatot nyújthat be. Az egyes újságírók úgy vehetnek részt, hogy az országostagszervezetükkel beszélnek, és a szervezet képviselője vesz majd részt a tárgyalásokon. Az indítványokat minden résztvevő egy hónappal a közgyűlés előtt kézhez kapja, így van idejükmegvitatni azt a szervezeten belül – mondotta bejezésül Ricardo Gutiérrez EFJ-főtitkár.

E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.