Valaha nem Babilonban, hanem Ninivében létesítették azt a legendás függőkertet, amiről ékírásos szövegek, domborművek és egy nyolcvan kilométeres vízvezeték-rendszer maradványai is tanúskodnak. A pontosítás Stephanie Dalley tizenkét évvel ezelőtti kutatásának köszönhető.
A mintegy évtizede feltárt alagutak, palotamaradványok és Asszurbanipál monumentális szobra a Moszuli Múzeum két esztendővel ezelőtti újra megnyitásával együtt a város újjászületésének jelképei. A függőkert elveszett világa című dokumentumfilm ezeket a felfedezéseket mutatja be június 15-én, vasárnap este kilenc órakor a Viasat Historyn.
Stephanie Dalley oxfordi asszirológus 2013-ban megjelent kötete újraértelmezte a függőkertek történetét. Szerinte a világ csodájának tartott kert nem Babilonban, hanem a Szenakhérib király által átalakított Ninivében állt. Dalley az ékírásos feliratok, domborművek és egy páratlan vízellátó rendszer maradványaira alapozva bizonyítja, hogy az asszír főváros városfalain túl, sziklás dombokon bontakozott ki a több szintnyi, mesterséges kert zöld oázisa.
Az Iszlám Állam 2014-ben, Moszul elfoglalásakor lerombolta a Nebi Yunus domb alatt rejlő paloták bejáratát, felrobbantotta Jónás próféta sírját, és kifosztotta a Moszuli Múzeumot. Ám a pusztítás lehetővé tette, hogy régészek hozzáférjenek korábban elzárt alagút-rendszerekhez és palotamaradványokhoz.
A film tavalyi forgatásán került elő Asszurbanipál király eddig ismeretlen, monumentális szobra; az ő emlékmása a birodalom utolsó nagy uralkodóját idézi meg. A dokumentumfilm követi Bekas Hasan kurd régész útját, aki a több mint 650 méternyi alagúthálózatban és az újjáalakított vízvezeték-rendszerben felfedezte az asszír mérnöki zsenialitást.
Időközben a Moszuli Múzeumot részlegesen megnyitották és tervezik, hogy jövőre – a rekonstrukciót követőn – teljesen átadják az érdeklődőknek.
A függőkert elveszett világa nem csupán a régészeti leletek bemutatása, hanem tudományos nyomozás, emberi történetek és kulturális remények izgalmas szövevénye.
