A boszniai háborúban 1995 júliusában több mint 8700 embert gyilkoltak meg Srebrenicában. A srebrenicai mészárlás (szerbhorvátul: Masakr u Srebrenici / Масакр у Сребреници) a boszniai háború egyik legvéresebb eseménye volt, amelyet a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék háborús bűncselekménynek nyilvánított. A mészárlás 1995 júliusában történt, amikor Srebrenica környékén mintegy 8700 bosnyákot – főleg férfiakat és fiúkat – végeztek ki. A bűncselekményt, Ratko Mladić vezetésével, a Szerb Köztársaság Hadserege (Vojska Republike Srpske, VRS) hajtotta végre. A VRS mellett a „Skorpiók” néven ismert szerb katonai alakulat is részt vett a mészárlásban. Az ENSZ tavaly július 11-ét a srebrenicai mészárlás emléknapjává nyilvánította, de a magyar kormány ez ellen szavazott.

Németországban 30 évvel a srebrenicai népirtás után a Bundestag megemlékezett az áldozatokról. „Srebrenica volt a második világháború óta a legsúlyosabb háborús bűncselekmény európai földön” – mondta Julia Klöckner, a parlament elnöke a témáról szóló, körülbelül egyórás vita kezdetén.

„A támadók brutális erőszakkal szétválasztották a családokat, és deportálták a nőket, gyermekeket és időseket. A férfiakat és fiúkat visszatartották, hogy az elkövetkező napokban szisztematikusan meggyilkolják őket” – mondta Klöckner. A népirtás az ENSZ kudarcát is jelentette, amelynek békefenntartó erői nem nyújtottak védelmet a menedéket keresőknek. Srebrenica azt a felismerést jelenti, hogy az emberi jogok érvényesítése konkrét cselekvést igényel mindenkitől.

A volt Jugoszláviával foglalkozó háborús bűntetteket vizsgáló nemzetközi törvényszék (ICTY) és a Nemzetközi Bíróság (IGH) ítéletei jogilag megállapították a srebrenicai mészárlás genocídium jellegét.

2015-ben Magyarország is megszavazta azt az ENSZ-határozatot, amely népirtásnak minősítette a srebrenicai mészárlást (akkor csak Oroszország szavazott ellene), másrészt a kilencvenes évek másik genocídiumának, a ruandai népirtásnak is megvan a saját emléknapja (április 7.), tehát jogos az igény ugyanerre a bosnyákok részéről is.

A német–ruandai kezdeményezésre készült ENSZ-határozattervezet szövege egyetlen pontban sem említette a szerbeket, így nem is ítélte el és nem is bélyegezte meg a szerb népet kollektív bűnösként.

2024 május 23-án az ENSZ közgyűlése július 11-ét a srebrenicai vérengzés emléknapjává nyilvánította, de a magyar kormány nem szavazta meg ezt a döntést, az indoklás az volt, hogy „ez növelné a feszültséget a térségben”. A valódi ok valószínűleg az, hogy üzletet kötöttek a boszniai szerb vezetőkkel, és az állásfoglalás zavarta volna a kapcsolatokat.

Az Orbán kormány nem állt ki a XXI. század egyik legnagyobb agressziójának áldozatává vált Ukrajna mellett, nem állt ki az évszázados elnyomás alatt meggyötört kaukázusi keresztények, a karabahi örmények mellett sem, és a délszláv háborúban legtöbbet szenvedett és leginkább kiszolgáltatott bosnyák nép mellett sem állt ki.