A helsinki találkozó, amelynek eredménye 1975 augusztus elsején a Helsinki Záróokmány lett, a hidegháborús korszak egyik legfontosabb diplomáciai eseménye volt. Létrejöttének hátterét több politikai, katonai és társadalmi folyamat adta. Az első és legfontosabb ok a hidegháború enyhülése, maga az enyhülés, a détente. A helsinki záróokmányhoz való csatlakozással Magyarország is vállalta az emberi jogok tiszteletben tartását, noha a mindennapi gyakorlatban ezeket a jogokat továbbra is gyakran megsértették. Mégis, a dokumentum hivatkozási alapot teremtett a hazai demokratikus ellenzék számára, amely a záróokmányra mutatva követelte a szabadságjogok tiszteletben tartását, például a vélemény- és gyülekezési szabadságot, valamint a kisebbségi jogokat.

A záróokmány szellemében 1989-ben megalakult a Magyar Helsinki Bizottság, amely azóta is az egyik legfontosabb független jogvédő civil szervezet az országban. Kezdetben néhány fős, szinte kizárólag önkéntesekből álló szervezetként működött, főleg jogi tanácsadást és érdekvédelmet nyújtva azoknak, akiket az állam jogsértése ért. Jelenleg professzionális, több területre kiterjedő, nemzetközileg is elismert civil szervezetként működik, kiemelt figyelmet fordítva a menekültek, fogvatartottak, diszkriminált személyek, valamint a demokratikus jogállam védelmére.
 A magyar demokratikus ellenzék már a 80-as évek elejétől aktív kapcsolatban állt a nemzetközi helsinki mozgalommal, főként az amerikai Helsinki Watch-on keresztül. Ezek a nemzetközi kapcsolatok megerősítették a hazai ellenzéki körök, csoportok (pl. filozófusok, szamizdat szerzők) szerepét, akik közül többen – például Kőszeg Ferenc – utóbb a Helsinki Bizottság alapítói lettek.

A záróokmány egyik legfontosabb „mellékhatása” az lett, hogy önszerveződő, független jogvédő és ellenzéki csoportok, informális hálózatok (pl. szamizdat körök, filozófusok, diákcsoportok) kezdtek hivatkozni a „helsinki szellemre”, és a nemzetközi vállalásokra támaszkodva követelték az emberi jogok gyakorlati érvényesítését. Ez hozzájárult az 1980-as évek demokratikus ellenzéki mozgalmainak formálódásához.

Az ekkor születő mozgalmak közé tartozott a későbbi Fidesz és SZDSZ körül szerveződő egyetemi, értelmiségi csoportosulások, valamint a szamizdat irodalom. Ezek a csoportok a záróokmányra is hivatkozva léptek fel a visszatérő jogsértések, a politikai szabadságjogok eltiprása ellen és vállaltak szolidaritást a közép- és kelet-európai (pl. csehszlovák Charta ‘77 és a lengyel Szolidaritás) hasonló mozgalmaival.

A helsinki záróokmány Magyarországon közvetlenül is hozzájárult a demokratikus ellenzéki mozgalmak megerősödéséhez, új civil jogvédő szereplők (Magyar Helsinki Bizottság) és az informális hálózatok megjelenéséhez. Az ellenzéki mozgalom központi eleme lett az emberi jogok nemzetközi normáinak követelése és számonkérése, mely folyamat végül jelentősen hozzájárult a rendszerváltás előkészítéséhez.

A hazai civil jogvédő szervezetek kulcsszerepet töltenek be az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmében, különösen ott, ahol az állami intézményrendszer nem vagy nem megfelelően működik. Legfontosabb feladataik és jelentőségük a következők:

Jogsérelmek feltárása, áldozatok védelme: Közvetlen jogi segítséget nyújtanak azoknak, akiket jogsértés ért, támogatják az áldozatokat a hatóságok vagy bíróságok előtt, „próbapereket” indítanak precedensteremtő szándékkal.

Független ellenőrzés, „watchdog” szerep: Monitorozzák, milyen mértékben valósulnak meg a jogállami és emberi jogi garanciák, rámutatnak a hiányosságokra, javaslatokat tesznek jogszabály-módosításokra, jogi normákat fejlesztenek.

Társadalmi szemléletformálás: Felvilágosító tevékenységük erősíti az állampolgárok jogtudatosságát, oktatásokat, kampányokat szerveznek, hogy nőjön a társadalom érzékenysége az emberi jogi kérdések iránt.

Közpolitikák és jogszabályok alakítása: Sokszor részt vesznek jogalkotási folyamatokban, civil konzultációkban, lobbiznak az emberi jogi standardok beépítéséért.

Nemzetközi kapcsolatok, jelentéskészítés: Jelentéseikkel és adataikkal hozzájárulnak pl. az EU-s vagy ENSZ-jelentésekhez, nemzetközi eljárásokhoz, ezzel fokozva a jogállamiság és jogvédelmi garanciák nemzetközi ellenőrzését is.

A legismertebb magyarországi szervezetek a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), a Háttér Társaság és az Amnesty International magyar csoportja.

Ezek a civil szervezetek függetlenségük révén képesek gyorsan reagálni társadalmi problémákra, a nyilvánosság erejével lépnek fel rendszerszintű jogsértésekkel szemben, és érdemben hozzájárulnak a demokratikus kontroll, a jogtudatosság és az emberi jogi kultúra fejlesztéséhez Magyarországon.Fontos megjegyezni, hogy a civil jogvédők és más civil szervezetk is most igen nehéz helyzetbe kerültek, a kormány az ún. idegen ügynök törvényjavaslattal akarja megfosztani őket a külföldi támogatástól.