Szerző: Toronyi Attila Címe szerint portrét ígér a magyar kormányfőről a német újságírónő könyve, az olvasó azonban ennél jóval többet kap. Átfogó látleletet egy egész országról – arról a Magyarországról, amelyre egykor Európa-szerte példaképként hivatkoztak. Dicsérték, mert élen járt a demokratikus reformok megvalósításában, és különösen Németországban méltatták évtizedeken át azt a bátorságát, amellyel a vasfüggöny átvágásával hozzájárult az európai újraegyesítéshez.

2010 óta azonban – olvashatjuk a kötetben – Orbán Viktor és a Fidesz, a parlamentarizmust puszta fügefalevélként használva, módszeresen lebontotta az ország demokratikus alapjait. Első számú szövetségeseivé autokratikus rezsimeket tett meg: többek között Erdoğan Törökországát, Putyin Oroszországát és Hszi Csin-ping Kínáját. S miként ezekben az államokban, úgy Magyarországon is mindennapossá vált a média-, a vélemény- és a kulturális szabadság korlátozása, valamint az ellenzék és a civil társadalom jogainak megsértése. Petra Thorbrietz könyvének központi kérdése: miként történhetett meg, hogy az Európai Unió egyik tagállama – fittyet hányva az alapvető jogelvekre – ennyire kisodródott az illiberális jobboldal irányába?

A szerző nem csupán felkészült és jól tájékozott újságíró, hanem csaknem négy évtizede „alulnézetből” ismeri Magyarországot. A bécsi televízió munkatársaként került ide a nyolcvanas évek második felében, beleszeretett a tájba, a „Duna nyugodt hömpölygésébe” – és egy magyar férfiba is, akivel később összeházasodott. Vele, rokonaival és barátaival együtt
élte át a rendszerváltozás éveit, a pártok megalakulását, az 1990-es választásokat és az azóta eltelt évtizedeket egészen napjainkig.

Az „Európa megrontójáról” szóló kötet eredetileg német olvasóknak készült, ismeretterjesztő céllal, így számos megállapítása a magyar olvasó számára nem hat újdonságként. A külső nézőpont azonban olyan összefüggésekre is ráirányítja a figyelmet, amelyek felett hajlamosak vagyunk átsiklani. Kevesen tudják például, hogy a trumpi politika egyik alapdokumentuma, a hírhedt „Projekt 25” jelentős részben a magyar modellből merít, és ez a politikai recept egyre több követőre talál. S bár sokan puszta retorikai túlzásnak tekintik Orbán bevallott célját – hogy eszmetársaival „meghódítsa Európát” –, ezt a törekvést aligha lehet félvállról venni.

Nem véletlen, hogy az eredeti német kiadás címe is ez lett: „Meghódítjuk Európát!” A könyv egyébként jelentős szakmai sikert aratott Németországban: beválasztották 2025 húsz legfontosabb politikai kiadványa közé.

Thorbrietz tárgyilagosan és precízen írja le azt a folyamatot, amelynek során 2010 után Magyarországon fokozatosan leépültek a demokrácia klasszikus garanciái: a fékek és ellensúlyok rendszere, valamint a jogállamiság intézményi feltételei. A hatalom „nemzeti
konzultációkkal” igyekszik igazolni legitimitását, miközben a választásokon rendre kétharmados többséget szerez. A kormányzat a nemzeti szuverenitás és a nemzeti érdekek védelmére hivatkozva gyakran kerül szembe nemzetközi szervezetekkel és európai
normákkal.

De miért nem reagált határozottabban az Európai Unió? Mit mulasztottak el a nyugat-európai államok, köztük Németország? És miként akadályozható meg, hogy ez a tendencia tovább erősödjön? – teszi fel a kérdéseket a szerző. A könyv nem áll meg a 2010 utáni politikai folyamatoknál: mélyebb történelmi okokat is feltár. Elemzi a magyar identitástudatot, amelyben központi szerepet játszik az „áldozatiság” élménye – „jaj a legyőzötteknek” –, valamint a megmaradásért folytatott, szinte permanens
küzdelem narratívája. A mohácsi vereségtől a forradalmak leverésén át a trianoni országcsonkításig ívelő történelmi tapasztalatok ellenére a nemzet fennmaradt – és ez a történelmi tudat ma is a politika eszköze. Az orbáni retorika szerint ma is folytatódik a harc: immár „Brüsszellel” és Kijevvel szemben, hogy Magyarország ne sodródjon bele egy globális konfliktusba, és „ne váljon ukrán gyarmattá”.

Thorbrietz végigköveti Orbán Viktor politikai pályájának ívét 1989-től (a „ruszkik hazaküldésétől”) a jelenlegi autokratikus berendezkedésig. A liberális, antiklerikális politikusból előbb Helmut Kohl mintáját követő jobbközép konzervatív, majd radikálisan
„patrióta”, autoriter vezető lett. A szerző részletesen feltárja e politikai metamorfózis állomásait: a „bűnbeeséstől” – a pártszékház eladásától – kezdve a családi és baráti klientúra kiépítéséig. Ugyanakkor hangsúlyozza: a Fidesz felemelkedése aligha lett volna lehetséges a baloldal – különösen a Gyurcsány-korszak – politikai kudarcai nélkül. Mindemellett a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megszilárdulásához hozzájárult Brüsszel és Berlin – különösen Angela Merkel – hallgatólagos együttműködése, az uniós források beáramlása, valamint a német autóipar jelenléte is.

Az Európai Unió hosszú ideig úgy értelmezte Orbán ismétlődő választási győzelmeit, mint a demokratikus akarat kifejeződését. Csak későn vált nyilvánvalóvá, hogy a rendszer a választási szabályok átalakításával, a médiatér bekebelezésével és az állami erőforrásokpolitikai célú felhasználásával tartósan bebetonozta hatalmát.

A szerző egy másik rejtélyt is megvizsgál: miként válhatott a korábban nyíltan oroszellenes Orbán Putyin szövetségesévé. Bár megdönthetetlen bizonyítékok nincsenek, felvetődik a zsarolás lehetősége. A könyv idézi Dietmar Clodo, a német Vörös Hadsereg Frakció egykori tagjának állítását, miszerint „az orosz maffia megbízásából egymillió márkát tartalmazó bőröndöt adott át egy fiatalembernek, és csak később jött rá, hogy Orbán Viktor volt az.” Az orosz állambiztonság állítólag titokban filmfelvételt készített a pénzátadásról. „Nem tudni, hogy ez a felvétel szerepet játszott-e 2009-ben Orbán Viktor különös pálfordulásában”. Thorbrietz azonban nemcsak diagnózist állít fel, hanem javaslatokat is megfogalmaz. Sürgeti például, hogy az Európai Unió indítson átfogó vitát a „hibrid diktatúrák” természetéről, és dolgozzon ki hatékony eszközöket velük szemben. Felveti, hogy az alapjogokat megsértő tagállamoktól meg kellene vonni a szavazati jogot, az uniós támogatásokat pedig az Európai Ügyészséghez való csatlakozáshoz kellene kötni. Emellett nagyobb támogatást szorgalmaz a civil társadalom és a független média számára.

A könyv egyik legsúlyosabb dilemmája: vajon ki kell-e zárni Magyarországot az Európai Unióból, mielőtt az illiberális modell belülről bomlasztaná szét a közösséget? „Itt az ideje,hogy kritikusan elemezzük a körülményeket, és levonjuk a következtetéseket – mielőtt belsőellenségei miatt az EU széthullana” – figyelmeztet a szerző.

https://hang.hu/webshop/petra-thorbrietz-orban-europa-megrontoja-52