(Strasbourg, LJ) Az Európai Parlamentben a végére ért a vita a 2028–2034 közötti uniós költségvetésről: a képviselők több, egyértelmű üzenetet fogalmaztak meg: erősebb közös politikákra és új bevételi forrásokra van szükség ahhoz, hogy az Európai Unió megfeleljen a következő évek kihívásainak.

Magasabb plafon, külön kezelt adósság

A parlamenti álláspont szerint a következő többéves pénzügyi keret (MFF) az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,27 százalékát érné el, ami mintegy 10 százalékkal haladja meg az Európai Bizottság 2025-ös javaslatát. A képviselők emellett ragaszkodnak ahhoz, hogy a koronavírus-válság idején létrehozott NextGenerationEU helyreállítási alap adósságszolgálata ne a rendes költségvetést terhelje. Ez a megközelítés világos politikai prioritást tükröz: az új kihívásokat nem a meglévő programok rovására, hanem többletforrások bevonásával kell kezelni.

Régi pillérek, új prioritások

A vita egyik központi eleme, hogy miként lehet összeegyeztetni a hagyományos uniós politikákat az új stratégiai célokkal. Az Európai Parlament egyértelműen kiáll a közös agrárpolitika, a kohéziós politika és az Európai Szociális Alap mellett, amelyeket továbbra is az európai szolidaritás alapjának tekint. Ezzel párhuzamosan azonban erőteljesen növelné a forrásokat a versenyképesség, az innováció, a védelem, valamint a zöld és digitális átállás területén.

Elutasított „visszanacionalizálás”

Az egyik legélesebb konfliktus a költségvetés működési modellje körül rajzolódott ki. A Bizottság által javasolt, tagállami tervekre épülő rendszer – amely a helyreállítási alap logikáját követné – a Parlament szerint az uniós költségvetés „re-nacionalizálásához” vezetne.

Több pénz kívülről is: új saját források

A költségvetés bővítésének kulcskérdése a bevételi oldal. Az Európai Parlament támogatja az új, úgynevezett „saját források” bevezetését, amelyek évente mintegy 60 milliárd eurót hozhatnának az EU-nak. A plenáris szavazást megelőzően is egyértelművé vált, hogy a tagállamok között komoly nézetkülönbségek vannak a költségvetés méretéről és szerkezetéről. A Tanács a következő hónapokban várhatóan egy kompromisszumos tárgyalási keretet készít elő.

Külső kihívások: háború, verseny, bizonytalanság

A költségvetési vita nem vákuumban zajlik: a geopolitikai feszültségek, az energia- és ellátási kockázatok, valamint a globális gazdasági verseny mind közvetlenül befolyásolják az uniós prioritásokat.

A vita végső soron arról szól, hogy az Európai Unió milyen szerepet kíván betölteni a következő évtizedben: koordináló keret marad, vagy erősebb, közös politikákkal rendelkező szereplővé válik.

Mire érdemes figyelni?

  • Elfogadja-e a Parlament a keményebb tárgyalási mandátumot?
    A plenáris szavazás után válik hivatalossá az EP alkupozíciója.
  • Mennyire húzzák vissza a tagállamok a költségvetési plafont?
    A „takarékos” országok várhatóan mérsékelni próbálják az ambíciókat.
  • Lesz-e áttörés az új saját források ügyében?
    Ez döntő lehet a költségvetés tényleges mozgástere szempontjából.
  • Mikor indulnak el érdemben a háromoldalú tárgyalások?
    A Tanács közös álláspontja nélkül a folyamat könnyen elhúzódhat.
  • Megjelenik-e már most a bővítés költségvetési hatása?
    Ukrajna és más tagjelöltek ügyében a döntés egyre kevésbé halogatható.