A Tisza-kormány első heteiben a legfontosabb személyi változások a minisztériumi vezetésben történtek: új miniszterek, új közigazgatási államtitkárok jöttek. A nagyobb politikai ütközet azonban még csak most kezdődik: a kormányoldal május 31-ig várta több, korábban kinevezett közjogi és intézményi vezető távozását, de ezekben az ügyekben egyelőre nem beszélhetünk lezárt folyamatról. A Tisza-kormány megalakulása után gyorsan elindult az államigazgatás felső szintjének átrendezése, de az eddigi, ellenőrizhető döntések alapján nem általános, minden intézményt egyszerre érintő leváltási hullámról, hanem több lépcsőben zajló kormányzati átadás-átvételről lehet beszélni.

A kabinet hivatalosan május 12-én állt fel: a Magyar Közlönyben megjelent köztársasági elnöki határozat szerint Sulyok Tamás 2026. május 13-ai hatállyal nevezte ki a Magyar Péter vezette kormány 16 miniszterét. A névsorban szerepel többek között Orbán Anita külügyminiszter, Kármán András pénzügyminiszter, Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter, Pósfai Gábor belügyminiszter, Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter, valamint Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter. A kormányfő helyettesének később Orbán Anitát jelölték ki, és miniszterelnök-helyettes lett Ruff Bálint is.

Az első konkrét felmentés már a kormány megalakulásának napján megjelent: dr. Bordás Gábort, a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárát május 12-ei hatállyal mentették fel. Helyére előbb dr. Ducsay Zsuzsanna Ágnest nevezték ki a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárává, majd később a Magyar Közlöny azt is rögzítette, hogy május 19-től ő a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára.

Május 15-én újabb, már nagyobb „csomag” következett: 13 korábbi közigazgatási államtitkárt mentettek fel. A közlönyben név szerint szerepelt dr. Andréka Tamás, dr. Borsos-Papp Natália, dr. Felkai László, dr. Gyarmati Eszter, dr. Horvát Szilárd, dr. Janó Márk Ádám, dr. Juhász Tünde, dr. Pátkai Nándor, dr. Pilz Tamás, dr. Rédey Krisztina, dr. Túri Anikó, dr. Ujsághy György és dr. Vidoven Árpád. Ez volt az első olyan hivatalos döntés, amely már nem egyetlen tisztségviselőt, hanem a minisztériumi igazgatás felső rétegét érintette.

Május 18-án az új közigazgatási államtitkárok kinevezése is megjelent. A döntés 14 minisztérium élére nevezett ki új hivatali vezetőt, köztük dr. Gárdos-Orosz Fruzsinát az Igazságügyi Minisztériumba, dr. Pettkó-Szandtner Juditot a Pénzügyminisztériumba, dr. Retteghy András Tibort a Belügyminisztériumba, dr. Sirály Katalint a Közlekedési és Beruházási Minisztériumba, valamint dr. Zimmer Mátyást a Gazdasági és Energetikai Minisztériumba. Ezek a posztok nem politikai látványtisztségek: a közigazgatási államtitkárok vezetik a minisztériumok hivatali apparátusát, ezért kinevezésük az új kormány működőképessége szempontjából kulcskérdés.

A leglátványosabb személyi ügy Havasi Bertalanhoz kötődik. Orbán Viktor korábbi sajtófőnökét, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkárát Magyar Péter május 16-án azonnali hatállyal felmentette. Az ügy politikai vitává is vált, mert ellenzéki és volt kormánypárti szereplők vitatták a határozat jogi megfogalmazását, miközben a kormányoldal szerint a Kabinetiroda június 15-i megszűnéséig Ruff Bálint gyakorolta a korábbi miniszteri hatásköröket. A felmentés ténye azonban hivatalosan megjelent a Magyar Közlönyben.

A kormány nemcsak személyi döntésekkel, hanem ellenőrzési és jóváhagyási jogosítványok átrendezésével is megkezdte az előző ciklusból örökölt állami működés felülvizsgálatát. A május 14-i kormányhatározat szerint a 250 millió forintot meghaladó új kötelezettségvállalásokhoz és a 100 millió forint feletti eszközbeszerzésekhez pénzügyminiszteri előzetes egyetértés kell. Ugyanez a határozat több nagy állami társaságnál – köztük a MÁV-nál, a Magyar Postánál, az MVM-nél, az MFB-nél, az Eximbanknál, az N7 Holdingnál, a NISZ-nél, a Magyar Turisztikai Ügynökségnél és a Magyar Közútnál – a pénzügyi vagy gazdasági felsővezetők kinevezését és felmentését is pénzügyminiszteri jóváhagyáshoz köti. Ez nem jelent automatikus vezetőcserét, de előkészíti és központosítja az állami cégek feletti kontrollt.

A második kormányülés után több átvilágítás is elindult. A Magyar Közlönyben megjelent határozatok alapján felülvizsgálják a 2026-os költségvetés tényleges helyzetét, az MTVA működését, a harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásának szabályait, egyes beruházási szerződéseket, a Paksi Atomerőmű és a Paks II. működésével kapcsolatos kérdéseket, a diplomata-útleveleket, a kormányzati ingatlanhasználatot és a kormányzati célokra használt honvédségi repülőeszközöket. Ezek egy része később személyi következményekkel járhat, de jelenleg többnyire vizsgálati vagy jogalkotás-előkészítési szakaszról van szó.

A közjogi méltóságok és autonóm intézményi vezetők ügye a következő hetek egyik fő konfliktusa lehet. Magyar Péter már áprilisban május 31-ig adott határidőt több, általa a NER-hez kötött vezető távozására; a felsorolásban szerepelt a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság és a Kúria elnöke, később Péterfalvi Attila NAIH-elnök is.

Ezeknél a tisztségeknél azonban nem egyszerű kormányzati leváltásról van szó. A köztársasági elnök, a legfőbb ügyész, az alkotmánybírók, a Kúria vezetése vagy más független intézményi szereplők eltávolítása jogilag kötöttebb, mint egy minisztériumi vezető felmentése. Az Index jogi összefoglalója is arra mutatott rá, hogy például a legfőbb ügyész és az alkotmánybírák megbízatása csak meghatározott törvényi okok alapján szűnhet meg: lemondással, mandátum lejártával, összeférhetetlenséggel, felmentéssel, kizárással vagy hivatalvesztéssel.

A jelenlegi állás szerint tehát a Tisza-kormány eddig a saját közvetlen kormányzati apparátusát cserélte le, illetve több területen átvilágítást és pénzügyi kontrollt rendelt el. A minisztériumi felsővezetésben a váltás már megtörtént; az állami cégek, a közmédia, a végrehajtói és közjegyzői rendszer, a nagyberuházások és a közjogi tisztségviselők ügye viszont még nyitott. A következő szakasz várhatóan már nem pusztán személyzeti kérdés lesz, hanem jogi, intézményi és politikai erőpróba.