A New York Times véleményoldalán „Magyarország lecsap a sajtóra” címmel jelent meg a Közép-Európai és a Washingtoni Egyetem egyik tanárának elemzése. Philip N. Howard felhívja a figyelmet, hogy az unió nagy talánnyal néz szembe: miközben az Orbán-kormány azon van, hogy a földrész leginkább ellenőrzött médiáját építse ki, a Bizottság úgy döntött, hogy csaknem 22 milliárd eurós gazdasági segítséget nyújt az országnak. Pedig Magyarország megmutatta, hogy egy politikai elit miként tudja visszaszorítani a demokráciát még Európa szívében is.

Orbán médiastratégiájának több összetevője van. Kézben tartja a felügyeleti hatóságot, így oda még a jelentéktelenebb tisztségekbe is politikai választottakat küldött. Azonkívül a médiahatóság a tartalmat is ellenőrizheti, de hogy mit jelent az alkotmányos rend tiszteletben tartása, azt Orbán megbízottai döntik el.

A sajtószabadság korlátozása súlyos politikai következményekkel járt: az áprilisi választásokra a kormány megzabolázta az ország összes sajtóorgánumát… Az óriásplakátokról szinte kizárólag a hatalom vezetői mosolyogtak le. Az EBESZ határozottan bírálta a tájékoztatás elfogultságát.

A kabinet már tavaly igyekezett a hirdetések megvonásával a híveinek átjátszani a kritikus sajtóorgánumokat. Most pedig a reklámadó az ágazat részleges államosítását jelenti, de az újraválasztott Fidesz-kormány a médiastratégiát kiterjesztette az internetes anyagokra is. És most már a HVG-t, az ország legfontosabb független hírmagazinját is a bezárás fenyegeti…

Miként lehetséges mindez Európában? A Bizottság igen tartózkodó volt a reklámadó ügyében, ám ez azt jelenti, hogy Orbán kevés negatív visszajelzést kapott az ország „putyinizálódása” miatt. Valójában az európai támogatás közvetlenül a miniszterelnöki hivatalon folyik át, megerősíti és megjutalmazza a miniszterelnök tekintélyelvű törekvéseit, noha a kormánybarát orgánumok úgy állítják be az EU-t, hogy az idegen hatalomként beleavatkozik az ország belügyeibe.

Ha visszatartják a pénzt, Orbán zsarnoknak nevezheti Brüsszelt. Ha folyósítják a szubvenciót, az egészen bizonyosan még inkább zsarnokká teszi a politikust.

Így a strukturális alapból a kifizetéseket ahhoz kell kötni, hogy állítsák helyre a média sokszínűségét. A médiapolitika kihat minden másra, az teszi működőképessé a demokráciát. Ám egy olyan rezsimnek, amely ennyire kemény a sajtóval szemben, nem szabadna ilyen nagyvonalú és feltétel nélküli támogatást kapnia. Európának nem szabadna finanszíroznia egy olyan kormányt, amely aláássa a demokrácia egyik fő pillérét.


A Bázeli Színházi Fesztivál egyik csúcspontjának tartja a Badische Zeitung (forrás: Galamus) freiburgi német regionális lap Pintér Béla Titkaink című előadását, bár igazából ijesztő, ahogyan a politikai diktatúrában a titkosszolgálat megzsarolja és beszervezi a darab egyik főszereplőjét. Ezért a szerző, aki ma az ország legfontosabb független színházművésze, az elején igénybe veszi a szarkasztikus humort is, hogy elviselhetővé tegye a helyzetet.

Pintér Béla szókimondó: teljes drasztikusságában mutatja meg a pedofilt, aki azután minden területen elbukik. Az író/rendező/színész Berlinben sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet, hogy a németekkel ellentétben, a magyarok sosem néztek szembe saját titkosszolgálati múltjukkal… A végén a darab átvált a jelenbe: a magyar Önbecsülés érdemrend átadásával üdvözletét küldi Orbán Viktor nacionalista Magyarországa. A taps a svájci viszonyokhoz képest frenetikus volt.

A sajtószemle teljes terjedelmében itt olvasható, tessék kattintani!