És még másmilyen is! Szórakoztató történelemkönyv.
Élményekben különösen gazdag életének jó nyolc évtizede alatt akár hihetetlennek is tetsző dolgok történtek meg a szerzővel. Lubickolt, lubickolhatott a különösen fordulatos huszadik század drámai és nemegyszer tragikomikus eseményeiben – itthon és a nagyvilágban egyaránt. Moszkvai és New York-i rádiótudósítói évei döntő módon meghatározzák témaválasztását, elvégre krónikása volt korunknak a hidegháborútól forró helyi háborúkon meg az enyhülés időszakán át a rendszerváltás(ok)ig. És bár szigorúan külpolitikai újságírónak vallja magát (a szakma legjobbjai között jegyzik kollégái és olvasói egyaránt), írásainak ezrei bizonyítják: az „egyéb” témákban is otthon van. Képes csaknem valamennyi műfajban maradandót, emlékezeteset alkotni.
Mert van szeme és tolla hozzá, legfőképpen pedig mondandója és elképesztően gazdag tárgyi ismerete. A kor cselekvő (és a körülményektől szenvedő) tanújának hitelességével tudósít (a könyv alcíme szerint az átkosból) novellai tömörséggel – nemegyszer a klasszikusok szintjére emelkedő humorral.
Tizennégy, egymástól független – egyenként is remekül élvezhető, ám a háttérben és a korszakok jellemzői révén mégis csak összefűződő – fejezetre tagolódik a kötet. Néhány sokat mondó fejezetcím: Szovjetül írt regény; A gyárkémény dalolni kezdett; Tovariscsi konyec!; Ződ a segged, elvtárs! És persze a Szexmentes övezet. (Ez utóbbiról annyit, hogy öt évvel ezelőtt ezt a címet adták itthon Clare Kilner fergeteges filmvígjátékának, az American Virgin-nek…)
A címadónak is kitűnő külpolitikai újságíró jelen kötetének még sem a blikkfangos címek alatt olvasható történetei között található a könyv – számomra – legkiválóbb írása. „Sanyi és Pisti” sztorija maga a magyar történelem egy drámai szelete, amely akár filmnovellaként is megállná a helyét. Az 1940-es évek elején kezdődik, gyermekbarátságokból kinőtt, életre szóló kapcsolat, kisfiúként megélt veszteség (kitalálható: deportálás, Auschwitz, egy közelálló család és jó pajtás elpusztítása), meg az elveszettnek vélt, ám talpraesettsége, nyelvtudása révén életben maradhatott másik haver felbukkanása sok-sok évtized múltán. Őt, a Weiszlovits Pistiként született havert nekem is volt szerencsém személyesen ismerni – szerfölött szerény, ám kimagasló tudású kollégaként, külpolitikai újságíróként, Yehuda Lahavként.
„Sanyi és Pisti” sztorija megírásáig nem tudtam, hogy a baráti körben csak Yudaként szólított-emlegetett Yehuda Lahav névrokon kollégám, Kulcsár István gyerekkori pajtása volt, igaz, akkor még Weiszlovits Pistinek hívták. A másik, hasonló nevű fiút pedig Weiss Sanyinak, akit balkezessége okán Sutinak becézett család és környezete, és aki Yitzhak Livnat néven vált legendává előbb az izraeli hadseregben majd az ország gazdasági életében – jól menő vállalkozóként.
Mit nem produkál az élet!? Sokszoros áttéteken, közös ismerősök révén tudta meg a „rádiós Kulcsár” (jóval azelőtt, hogy Yuda megkezdte budapesti tudósítói tevékenységét), hogy Suti – bár kishúga Auschwitz poklában elveszett, édesapja meg a táborban szerzett betegségébe halt bele – túlélte a borzalmakat. Miként Yudát, akként Sutit is megismerhettem: jó esztendővel ezelőtt egy budapesti könyvbemutatón. Weiss Sándor, azaz Yitzhak Livnat csinos összeggel támogatta az Akadémia égisze alatt, az Aposztróf Kiadó gondozásában készült „Zsidók Kárpátalján / történelem és örökség” című kötet megjelentetését…
Jó érzékkel fogadta be kiadás céljából az Atlantic Press (alapítója ugyancsak egykori külpolitikus kollégánk, a kitűnő tollú Bokor Pál) Kulcsár István „Szexmentes övezet” (alcíme: Tudósítások az átkosból) című történetcsokrát, ami minden bizonnyal az ünnepi könyvkínálat egyik kapós kötete lesz.
Jó szívvel ajánlom valamennyi korosztálynak.
(Utóirat gyanánt: Aki valamilyen okból nem tudott részt venni Kulcsár István legújabb kötetének bemutatóján, ahol Endrei Judit, a legendás tévészemélyiség beszélgetett a szerzővel, december 11-én délután öt órától találkozhat nem csupán a „Szexmentes övezet” írójával, hanem az Atlantic Press Kiadó három másik könyvével és szerzőivel is az Alexandra Pódiumon (Budapest, VI., Nyugati tér). Akkor már négyen dedikálják a nyomdafriss műveket.)
