Aki belép a Bosch budapesti központjába, rögtön érzi, hogy kellemes helyen jár. A recepción nem cukorkával várják, hanem nagy tál piros almával, minden tiszta és rendezett. A légköre is az. S ebben nyilván nem kis szerepe van a magyarországi Bosch-csoport vezetőjének, Javier González Pajeranak, aki egyben az Adria -régió vezetője is. És derűs egyéniség, aki spanyol létére kiválóan beszél magyarul.

Amikor átvette a kitüntetést, és most is, amikor beszélgettünk, fontosnak tartotta elmondani, hogy az a díj nem neki szól, hanem az egész Bosch Magyarországnak.

– Itt tízezer ember dolgozik, az ő munkájának szól az elismerés, és nekem szerencse, hogy megkaphattam. Magyarország kivételes szerepet tölt be a Bosch-vállalatcsoportban. A cég 1899 óta van jelent Magyarországon. Ma itt működik a legnagyobb európai fejlesztési központ – Németországon kívül. A hatvani gyár az autóelektronikai üzletágban a legnagyobb. A csoport Magyarországon mintegy 2,5 milliárd euró, azaz 719 milliárd forint értéket állít elő. Ez a Bosch-csoport mintegy 50 milliárd eurós termelésének öt százaléka. A múlt tíz évben egymilliárd euró értékű fejlesztést hajtottak végre Magyarországon – érzékelteti az ügyvezető igazgató a magyar Bosch szerepét.

– Ma kilenc vállalat, ebből hét gyár tartozik a hazai vállalatcsoportba. A magyar mérnökök 150-nél több szabadalmat alkottak – folytatta kiváló magyarsággal, s csak néha-néha kereste barátságos mosollyal az angol szó magyar megfelelőjét. – Az egyik fejlesztőközpont Kőbányán van, Miskolcon pedig a kéziszerszámok és a generátorok fejlesztése folyik.

A Bosch magyarországi tevékenységében Észak-Magyarország fontos szerepet kapott. Több mint négyezer dolgozója van ebben a térségben. Ez felveti a kérdést, hogy miért vonzó ez a terület, amely amúgy nagyon sok nehézséggel küszködik az utóbbi évtizedben.

– A befektetési döntéseinknél fontos szempont az alkalmasság, elérhetőség és a minőségi munka. Ezt mind megtaláljuk Észak-Magyarországon – adja meg a magyarázatot. – Jó az infrastruktúra, autópályán elérhető, és hosszú távon stabil költségekkel számolhatunk. Jó a költség és a termelékenység aránya. Vannak a környéken olcsóbb lehetőségek is, de nem ilyen jó termelékenység–költség-aránnyal.

A Bosch kiváló kapcsolatokat ápol a hazai felsőoktatási intézményekkel. Több mint húsz egyetemmel és felsőfokú intézménnyel működik együtt. Köztük a Miskolci Egyetem Mechatronikai Tanszékével, az Óbudai Egyetemmel, a Budapesti Műszaki Egyetemmel, a Szent István Egyetemmel és a Budapesti Gazdasági Főiskolával is.

– Úttörők vagyunk a felsőfokú duális képzés kialakításában. Magyarországon kiváló, világszínvonalú az elméleti oktatás, de a gyakorlati képzés gyengébb. Ezért szeretnénk ezt az egyetemekkel együttműködve fejleszteni. Úgy gondoljuk, hogy ebben a modellben kétharmad lenne az elméleti és egyharmad a gyakorlati képzés aránya.

A hallgatók a tanulmányaik befejezése után is maradhatnak a Boschnál. Sőt, vannak, akik szívesen visszatérnek máshonnan is.

– Amikor nemrégiben a miskolci kéziszerszámgyárban egy újabb fejlesztést jelentettünk be, akkor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter megkérdezett pár dolgozót, hogyan érzik magukat – meséli Javier González. – Az egyik fiatalember elmondta, hogy ő kiment Ausztriába, de három hónap után visszajött, mert itt sokkal jobbak a körülményei, mint amilyenek ott voltak.

A Bosch alapítványa igen nagy súlyt helyez a fiatalok képzésére az egész vállalatcsoportban. Minden évben lehetőséget kap húsz fiatal, hogy a világ bármelyik pontján, az általuk kiválasztott legjobb egyetemen tanulhasson. Legutóbb a húsz fiatalember közül öt volt magyar.

A Bosch kutatóközpontjában tavaly ünnepelték, hogy belépett az ezredik mérnök.

– Már az 1200-dik jön pár nap múlva – mosolyog az igazgató – de 1500-ra lenne szükségünk. Igen intenzíven fejlődik a cégcsoport. A legutóbbi három évben kétszámjegyű volt a növekedés évente. A terveink között szerepel a gyártóközpont bővítése, a fejlesztési központot is lehet még tovább erősíteni. A növekedés egyik lépése volt, hogy a Zf Lenksysteme Hungária Kft.-ben az addigi ötvenről száz százalékra emeltük a részesedésünket január végén. Más lehetőségeket is vizsgálunk.

Javier González Pajera egész eddigi pályafutása a Bosch csoporthoz kapcsolódik.

– És remélem, itt is folytatom végig – mondja derűsen, mintha nem lenne mostanában világdivat a sűrű munkahely-változtatás.

– Apám kamionsofőr volt, és amikor kicsi voltam, azt mondta: édes fiam, sokat kell tanulnod, hogy ne te vezesd a kamiont, hanem te mondd meg, hogy hová menjen. Hát ezért is voltam nagyon büszke, amikor a Bosch logisztikai vezetője lettem.

Előtte még egy sor ösztöndíjat megszerzett a tanuláshoz. Így jutott el Bayreuthba is Erasmus-ösztöndíjjal.

– Ott ismertem meg egy szép magyar lányt. Ő lett a feleségem – adott magyarázatot a kiváló magyar nyelvtudására is. – Ennek 23 éve; azóta két gyerekünk született, a fiam15, alányom 13 éves. Éltünk Németországban, Portugáliában is, a gyerekek jártak spanyol, angol és most magyar iskolába is. Nagy szerencse, hogy ennyi helyet és nyelvet is megismerhetnek.

A család a Mátrába jár síelni és a Balatonra nyaralni. Javier Gonzalez szenvedélye a futás. Bosch futásklubot is alapított, és minden évben részt vesz a Bosch Szarvasűzők egyetemi futóversenyen is.