Az utóbbi időszakban új elem a hazai gazdaságban korábban is fennállt, illetve gerjesztett konfliktusok minőségének változása. Az előző ciklust az jellemezte, hogy a gazdasági szereplők gyakorlatilag mindent lenyeltek, a bankadóktól az ágazati különadókon át a visszaható hatályú jogalkotásig, a teljes bizonytalanság körülményeinek kialakulásáig. A kormány a jogalkotás és az államapparátus eszközeinek felhasználásával avatkozott be az üzleti életbe, és döntötte el erőszakkal a számára valamiért nem tetsző versenyhelyzeteket. Ezen túlmenően jogalkotási kényszerrel több fontos területen a számára kedvező módon alakította át a tulajdonviszonyokat, vagy éppen zsarolástól sem tartózkodva vásárolt meg, illetve államosított magántulajdont.

Az utóbbi hónapokban bizonyos gazdasági szereplők, köztük a kormány korábbi kifejezett kedvezményezettjei és a hatalom között egyre élesebb konfliktusok keletkeznek, pontosabban válnak nyilvánvalóvá. A politikai viták mélységét természetesen nem szabad lebecsülni, de a valódi okok abban rejlenek, hogy fogyóban vannak a kormány forrásai az eddig folytatott gazdaságpolitika továbbviteléhez, és a gazdaság mértékadó – a kormánytól egyáltalán nem távol álló – képviselői a kudarc olyan mértékű kockázatát látják, amelynek fejleményei már őket is maguk alá temethetik. Ez mindenképpen új helyzetet teremt a gazdaságpolitikában – természetesen az általános politikában is – amelynek a következményei csak később lesznek felmérhetők; nevezetesen a kormány hajlandó-e és – nem elhanyagolható szempontként – képes­-e a szükséges korrekció végrehajtására, vagy éppen ellenkezőleg, még konfrontatívabb eszközök alkalmazásával folytatja a „szabadságharcot”, illetve a dilettáns, unortodox gazdaságpolitikát. Az utóbbi eshetőség valószínűsége kétségtelenül nem elhanyagolható mértékű, miközben a kihatásai beláthatatlanok.

A 2014. december–2015. január közötti hazai és nemzetközi helyzetkép teljes terjedelmében itt olvasható, tessék kattintani!