Miként Németország a második világháború után, akként Ausztria is a négy nagyhatalom – Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Szovjetunió – megszállási övezete lett, négy zónára osztották föl az alpesi országot és külön a fővárosát, Bécset is. Máig állandó jelzőként használják az akkori 1945–55 közötti időszakra: Die Vier im Jeep, azaz négyen a dzsipben, utalással az őrjáratozó megszállók katonáira, akik nem csupán az osztrákokat, hanem gyakorta egymást is ellenőrizték. Az osztrák államszerződés kidolgozását egyébként Moszkva kezdeményezte, az osztrákok pedig kapva kaptak rajta. Érdekesség, hogy az államszerződés aláírása előtt egy nappal kötötték meg a Varsói Szerződést (a VSZ alapokmánya szellemében verték le 1956-ban a magyar forradalmat és 1968-ban a prágai felkelést) a közép- és kelet-európai kommunista országok védelmi, katonai-politikai szervezetét, válaszul a Német Szövetségi Köztársaság újra-felfegyverzésére és a Nyugat-európai Unió megalakulására.
Érdekesség: miközben a hruscsovi Szovjetunió Varsóban a kommunista tömb katonai erejét fitogtatta a VSZ megalapításával, aközben Ausztria irányában kezdeményezőként, a (közép-)európai enyhülés szorgalmazójaként lépett föl. Dokumentumokkal meg nem erősített hírként terjedt akkoriban, hatvan esztendővel ezelőtt, hogy a szovjetek hajlottak volna az osztrákhoz hasonló szerződés megkötésére a magyarokkal is, csak Rákosi és közvetlen köre ellenezte körömszakadtáig, mert az örökös (svájci mintájú) semlegesség iránti magyar elkötelezettség és vele együtt a nyugati mintájú társadalmi és gazdasági berendezkedés eljövetelével az ő idejük lejárt volna…
Az osztrák államszerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából, 1985 májusában alkalmam volt egy hosszabb beszélgetést folytatni dr. Bruno Kreisky többszörös osztrák kancellárral, külügyminiszterrel. A legendás emlékű szociáldemokrata politikus beszélgetésünk előtt két évvel vált meg a kormányfői székétől – egészségi állapota miatt már nem vállalta a rengeteg munkával járó, további politikai-államférfiúi szerepet.
Szerencsés ember volt, az ő nevéhez fűződnek azok az évek, amikor hazája a világra nyitott, modern állammá, országgá vált. Kreisky zseniális diplomata volt, ebbéli adottságát, tehetségét közvetítőként, hídverőként egyaránt kamatoztatta a világpolitikában, a kelet–nyugati (különös tekintettel az osztrák–magyar) kapcsolatok építésében, a közel-keleti békekezdeményezésekben. Hazájában gyakorta a „Napkirály” meg „az Öreg” néven emlegették közbeszédben, sajtóban, politikai körökben egyaránt, tekintélyét még az időnként indulatos csipkelődések sem kezdték ki. Szenzációs debattőr volt, kristálytiszta logikával és bécsies jó kedéllyel áldotta meg a sors.
Alább részletet olvashatnak az 1985. májusi interjúból:
– Mi volt Ausztria nemzetközi jogi státusa 1955 tavaszáig, tehát az államszerződés megkötéséig?
– Négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország által megszállt
ország voltunk, melynek szuverenitását – éppen a megszállásból adódóan – súlyos feltételek és korlátozások
terhelték.
– Mi tette szükségessé, illetve lehetővé az osztrák államszerződés megkötését? Hogyan zajlottak az előkészítő tárgyalások?
– A kiindulópont az volt, hogy az Osztrák Köztársaság egyetlen országgal sem állt háborús viszonyban. Ebből következően békeszerződés megkötésére sem került sor. Az általunk óhajtott szerződéssel állami létünk helyreállítását, a megalapozását kívántuk elérni. Tíz esztendő alatt, tehát 1945–55 között, az osztrák tárgyaló küldöttség 260 előkészítő megbeszélést folytatott; legnagyobbrészt eredmény nélkül zárultak ezek az ülések. Az államszerződés kimunkálására három évtizeddel ezelőtt (a szerző megj.: a beszélgetés időpontja 1985. május!) a szovjet vezetésnek az a világos és logikus felismerése
adott lehetőséget, hogy megváltozott az európai politikai-katonai helyzet.
– Tekinthető-e az osztrák államszerződés megkötése az európai enyhülés, felé vezető első nagy lépésnek, s ha igen, miért?
– Egyértelmű igennel kell válaszolni a kérdésre. Azért, mert Potsdam óta először került sor kézzelfogható eredményekre vezető tárgyalásokra a négy nagyhatalom között. Elméletileg akkor zárult le a hidegháború korszaka. Ez még akkor is történelmileg bizonyítható állítás, ha később, a berlini és a kubai válság következtében ismét megjelent a világpolitikai szóhasználatban a krízis kifejezés. Szerencsére sikerült ezeket a problémákat háború nélkül megoldani.
– Milyen fogadtatásban részesítette a szovjet vezetés az államszerződés ügyében tárgyalni hívott osztrák
küldöttséget, és tagjai között dr. Bruno Kreisky külügyi államtitkárt?
– Rendkívül barátságosan és nagyon reprezentatív külsőségek között, amely egy megszállt országból érkezett küldöttség számára szerfölött meglepő volt. Meg is jegyeztem, csak úgy, magunk között, hogy ha ekkora tisztelettel fogadnak bennünket, akkor egyáltalán nem valószínű, hogy dolgunk végezetlenül térünk haza.
– Milyen következtetést vontak le a Bécsből érkezett tárgyaló delegáció tagjai e légkört tapasztalván?
– Azt, hogy sorsdöntő lehetőség kihasználására nyílott alkalma az osztrák kormánynak, éppen ezért nagyon okosan, hajlékonyan kell tárgyalnunk.
– Hogyan zajlottak le a moszkvai megbeszélések, és mi állt a középpontjukban?
– Nagyon jó, építő szellemben, amely elsősorban az orosz fél megértő magatartásának volt köszönhető. Viszonylag
gyorsan sikerült megállapodnunk a valamikori német javaknak és az ausztriai olaj-lelőhelyeknek a visszakapásában, megváltásában, amit áru-, illetve kőolaj-szállításokkal kompenzáltunk. Kedvező megváltási áron lett újra osztrák tulajdon – a többi között – a Dunai Gőzhajózási Társaság is.
– Hogyan vetődött föl a svájci mintájú örökös semlegesség gondolata?
– Szovjet részről megkérdezték tőlünk, miként képzeljük el annak megakadályozását, hogy Ausztria valamikor is Németországhoz csatlakozzék. A mi válaszunk az volt, hogy svájci mintájú semlegesség alapján, amelyet természetesen alkotmánytörvénybe is foglalunk. Erre azután kerülne sor, mondtuk, hogy az utolsó megszálló katona is elhagyja majd Ausztria földjét.
– Milyen kötelezettséget ró ez az Osztrák Köztársaságra?
– Az örökös semlegességet vállalt államnak figyelemmel kell lennie bizonyos nemzetközi jogi előírásokra. Közéjük tartozik egyebek közt az, hogy semlegességét minden rendelkezésre álló eszközzel megvédi; nem csupán területét, hanem légterét is.
– Több évtizedes tapasztalat: Ausztria sohasem szemlélte kívülállóként a nemzetközi, főként az európai helyzetet, mi több, sajátos lehetőségeinek a birtokában, minden alkalmat fölhasznált a béke megszilárdítására. Exkancellár úr! Ön diplomataként, országa diplomáciájának és kormányának vezetőjeként is oroszlánrészt vállalt hazája külpolitikai alapelveinek a kimunkálásában. Melyek ezek?
– Az osztrák külpolitika egész sor olyan alapelvet dolgozott ki, amely véleményem szerint, axióma jellegű, azaz gyakorlati tapasztalatok széles körű általánosításán nyugszik.
– Viszonyunk az államszerződést aláirt államokkal: ők voltak azok, akik legyőzték a Hitler-fasizmust, és ezzel – bár tíz évig megszállva tartották Ausztriát – lehetővé tették hazánk függetlenségének, nemzeti létének a helyreállítását az ország régi határain belül. Az ő áldozatos küzdelmük nélkül Ausztria nem létezne. Éppen ezért a lehető legbizalomteljesebb kapcsolatot ápoljuk velük.
– Közép-, Délkelet- és Kelet-Európában élő közvetlen és közvetett szomszédainkat tekintve, a legnagyobb mértékű normalizálásra törekedtünk és törekszünk, mert csak az vezet eredményre. Itt kívánom leszögezni, hogy jószomszédi kapcsolataink tipikus példája az osztrák–magyar viszony.
– Kapcsolatépítő gyakorlatunkban törekszünk az optimális európai gazdasági integrációra; részvételünk benne Ausztria gazdasági, fejlődése, illetve továbbfejlődése szempontjából létfontosságú. De egy pillanatra sem szabad elhanyagolni a Kelet-Európához fűződő fontos gazdasági kapcsolatainkat sem.
– Kötelességünknek tekintjük, hogy Bécset a világpolitikai jelentőségű találkozások egyik középpontjává tegyük, és
ebből a célból a szükséges létesítményeket e nemzetközi rendezvények szolgálatába állítsuk. Úgy vélem, hogy e
feladatunknak legnagyobbrészt máris eleget tettünk, és ha rövidesen fölépül a bécsi konferencia-központ, minden objektív feltétel adott lesz. Ezt a célt nem csupán a politika motiválja; szolgálja Bécs tekintélyének további növekedését az egész világ szemében. Olyan módon, miként az Első Köztársaság idejében is hatalmas megbecsülést és jó hírnevet vívott ki magának ez a város az akkor megkezdett szociális és kommunális politikájával.
– Célunk továbbá, hogy cselekvő módon hozzájáruljunk az ENSZ békefenntartó küldetéséhez. Évtizedek óta
teljesítenek szolgálatot katonáink (eddig mintegy 30 ezer személy) Cipruson és a Golán-fennsíkon. Tevékenységünk
arra irányul, hogy szüntelenül növekedjék az ENSZ politikai jelentősége. Mindenütt, ahol háborús veszély fenyeget
vagy válsághelyzet van kialakulóban, a világszervezet alapokmányának szellemében kívánunk tenni a béke és a nyugalom megőrzéséért.
– Melyek Ausztria feladatai az államszerződés 30. évfordulóján és a későbbiekben?
– Az államszerződés megkötése óta eltelt három évtized az Osztrák Köztársaság állampolgárai számára a jó ütemű
fejlődés harminc esztendejét is jelenti. Feladatunk tehát olyan politikát folytatni, amely a jövőben is legalább ilyen,
vagy még gyorsabb ütemű haladást tesz lehetővé mindannyiunk számára.
– Exkancellár úr! Köszönöm a beszélgetést!
(Bruno Kreisky megemlékező beszéde az osztrák államszerződés 20. évfordulójának előestéjén, 1975. május 14-én; eredeti hangfelvétel.)
Osztrák krónika, 1955
Február 8.: Molotov szovjet külügyminiszter a Legfelsőbb Tanács ülésén javasolta az osztrák államszerződés
megkötését. Kijelentette: ha az Ausztriát megszállva tartó négy nagyhatalom és a bécsi kormány közti szerződéssel szavatolni lehetne az Anschluss örök időkre szóló kizárását, akkor a négyek már a német békeszerződés megkötése előtt kivonulnának az országból. (Az NSZK-nak a NATO-hoz csatlakozásával hosszú időre elodázódott a német békeszerződés.)
Március 24.: Julius Raab osztrák szövetségi kancellár meghívást kapott Moszkvába, az államszerződéssel
kapcsolatos tárgyalásokra. A bécsi minisztertanács döntése értelmében a kancelláron kívül dr. Adolf Schärf
alkancellár, Leopold Figl külügyminiszter és dr. Bruno Kreisky külügyi államtitkár utazik a szovjet fővárosba.
Április 11.: Anasztasz Mikojan miniszterelnök-helyettes, Vjacseszlav Molotov külügyminiszter és Andrej Gromiko
külügyminiszter-helyettes üdvözölte az osztrák kormányküldöttséget, amelyet Nyikolaj Bulganyin miniszterelnök is fogadott. A szovjet kormány: az osztrák államszerződést mielőbb ki kell dolgozni és alá kell írni,
mert az a kontinens békéjét és biztonságát szolgálná.
Április 12–14.: Szovjet részről Molotov és Mikojan vezette az osztrák politikusokkal folytatott tárgyalásokat, amelyeken Moszkva elfogadható biztosítékként jelölte meg Ausztriának Svájcéhoz hasonló örökös semlegességi státuszát.
Április 15.: A két kormányküldöttség aláírta a moszkvai memorandumot, amelyben az osztrák fél kötelezte magát az
örökös semlegességre, elfogadta a négy nagyhatalom garanciáját országa területi sérthetetlenségére. A Szovjetunió
kötelezettséget vállalt az osztrák államszerződés aláírására, megszálló csapatainak 1955 végéig való kivonására
Ausztriából. A moszkvai emlékirat kétoldalú gazdasági-pénzügyi megállapodásokat is tartalmazott.
Május 2–13.: Iljicsov szovjet, Thompson amerikai. Wallinger brit és Lalouette francia nagykövet, valamint Figl
külügyminiszter és dr. Kreisky államtitkár véglegesen megfogalmazták az osztrák államszerződés szövegét.
Május 14.: Bécsbe érkezett Vjacseszlav Molotov szovjet, John Foster Dulles amerikai, Harold MacMillan brit és
Antoine Pinay francia külügyminiszter. (Az államszerződést is ebben a sorrendben írták alá.)
Május 15., 11 óra 30: A bécsi Felső-Belvedere-palota márványtermében a négy nagyhatalom külügyminisztere, valamint Leopold Figl, az osztrák diplomácia vezetője aláírta a Második Osztrák Köztársaság teljes függetlenségét és szuverenitását kimondó államszerződést.
A korabeli osztrák filmhíradó beszámolója az eseményről; tessék kattintani! A kommentátor: „Ausztria ismét szabad, demokratikus, szuverén köztársaság….A haza újra a miénk!”
Június 7.: Az osztrák törvényhozás egyhangúlag elfogadta az államszerződés és az ország semlegességére
vonatkozó nyilatkozat szövegét.
Július 27.: Miután a négy nagyhatalom törvényhozása is ratifikálta az okmányt, érvénybe lépett az osztrák államszerződés.
Október 26.: Az Ausztriát megszálló hatalmak utolsó katonája is elhagyta az ország területét. A parlament beiktatta az Ausztria semlegességét kimondó alkotmánytörvényt. 1965-ben ezt a napot az Osztrák Köztársaság nemzeti ünnepévé nyilvánították.
November 22.: A Magyar Népköztársaság és a Svájci Államszövetség kijelentette, hogy elismeri az Osztrák Köztársaság örökös semlegességi státuszát.
December 15.: Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár bejelentette: a Biztonsági Tanács javaslatára az ENSZ-közgyűlés 555. plenáris ülése fölvette a világszervezetbe Ausztriát.
* * *
Az osztrák államszerződés napján tartották a Magyarország–Dánia válogatott labdarúgó-mérkőzést. A magyarok Kocsis két, Palotás egy és Sándor három góljával 6–0 arányban legyőzték a dánokat Koppenhágában.
Előtte három héttel, április 24-én a bécsi Práterben játszottak Európa-kupa meccset az osztrák és a magyar fiúk. A végeredmény: 2–2. A vendéglátók mindkét gólját Probst lőtte, a magyarokét Fenyvesi és Hidegkuti. Emlékezetes jó mérkőzés volt, akárcsak az október 16-i, budapesti visszavágó, amelynek végeredménye: 6–1. A góllövők: Tichy, Kocsis, Czibor (kettőt is!), Tóth II. és Puskás. Az osztrákok közül Grohs volt eredményes.
Még mindig 1955. május 15-e történéseihez: aznap csendült föl a (nyugat-)német rádióban a kor rajongott sztárja, a csodás hangú és sokoldalú, akkor 24 éves Caterina Valente előadásában a nagy sláger: „Ganz Paris träumt von der Liebe” (Egész Párizs szerelemről álmodik). A dal máig gyakorta elhangzik a rádiókban.
Filmes összefoglaló Ausztria 1945–1999 közötti évtizedeiről, benne az államszerződés aláírásáról:
Österreich unser Jahrhundert 1945 – 1999 Teil 1
Österreich unser Jahrhundert 1945 – 1999 Teil 2
Österreich unser Jahrhundert 1945 – 1999 Teil 3
Heinz Conrads (1913-1986), a 20. századi osztrák színészet egyedülálló egyénisége, színész, kabaréművész, milliók rádiós és tévés kedvence, kiváló humorista, konferanszié 1946-tól negyven éven át, a haláláig vezette minden vasárnap reggel az osztrák rádióban a „Was gibt es Neues?” című, gyakorlatilag egyszemélyes rádióshow-t. A közvetítés helyszíne minden alkalommal zsúfolásig megtelt, vasárnap kora délelőtt kiürültek az utcák, mert mindenki a legendát, Heinz Conradsot akarta hallani. Az ő műsorkezdő dala az államszerződés aláírása utáni héten már így végződött: „…wir wünschen Dir liebes Österreich, einen schönen guten Morgen, wir sind so frei.” Azaz: kívánunk neked, kedves Ausztria, szép jó reggelt, (hisz) oly szabadok vagyunk.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
