Kőszeg: missziósház az iskolavárosban

„Kik azok a verbiták?…Kőszegi misszionáriusok” címmel tartott figyelemre méltó előadást Kiss János a Vas megyei TIT Hölgyklubban. (A nyitó képen: a kőszegi verbita missziós küzpont egykori képeslapon.)

A kőszegi MÁV Nevelőintézet egykori tanára és igazgatója munkája közben rendszeresen találkozott a határ menti iskolavárosban élő verbita szerzetesekkel, akik szívesen beszéltek életükről, hivatásukról és a világ számos országában végzett értékes munkájukról. „Az át nem adott tudás elvész” vallja Kiss János, ezért a verbiták példamutató életútjáról nemrég sikeres riportkönyvet írt, a címe: A küldetés folytatódik.

Beszélt a Hölgyklub érdeklődő közönségének arról is, hogy a verbita rendet (hivatalos nevén: Societas Verbi Divini, azaz Isteni Ige Társasága) 1875-ben Szent Arnold Janssen német paptanár alapította a hollandiai Steylben, azzal a céllal, hogy a katolikus hitet terjessze a világban. Az első rendtagok 1916-ban érkeztek hazánkba, és több helyen, így Kőszegen is missziósházat alapítottak. Kiss János könyvében hét idős szerzetessel készített riportot; valamennyien tízévesen lettek az 1930-ban megnyílt kőszegi Szent Imre Missziósház lakói, ott készültek küldetésükre, hogy majd szerzetesként terjesszék az evangéliumot a világ azon részein, ahol Jézust még nem ismerték.

A szerző és előadó: Kiss János.

A római katolikus tanítórendek kivételével 1950 nyarán elnöki tanácsi rendelkezéssel megszüntették a magyarországi papi rendeket, köztük az Isteni Ige Társaságát is, miáltal a külföldön felszentelt misszionáriusok szétszóródtak a világ számos, távoli országába. Kiss János riportkönyvében részletesen bemutatja a Kőszegről elszármazott verbita atyák példamutató életútját, értéket teremtő munkáját, tevékenységét a távoli földrészeken, Dél-Amerika őserdőiben, Indiában, a Fülöp-szigeteken. A szerzetesek a spanyol és az angol nyelv mellett megtanultak több indián nyelvjárást, elsajátították az ausztrál őslakosok nyelvét, még a Fülöp-szigeteki pidgin nyelvet is, hogy a helyiek nyelvén tudják hirdetni az igét.

Az előadó vetített képeken mutatta be közönségének, hogy a szerzetesek a mostoha körülmények ellenére végezték ember- és lélekformáló munkájukat. Iskolákat, kórházakat, árvaházakat építettek, küldetésük tudatában segítették a nomád körülmények között élők életét, földművelésre tanították őket. Máig „büszkék a szeretetműveikre” – hangoztatta vetítés közben a szerző.

A rendszerváltás után a külföldi missziókból Kőszegre hazatérő verbita atyák élettapasztalataik megosztásával, példamutatással segítik az újabb misszionárius nemzedék felkészítését.

Kiss János az előadása végén elmondta, hogy a beszélgetések a múlt tíz év alatt álltak össze riportkönyvvé. Sajnos, a verbita atyák közül négyen már nem élhették meg a kötet megjelenését, ám a kéziratot valamennyien látták és jóváhagyták.

A könyv bevezetőjeként olvasható Székely Jánosnak, a szombathelyi egyházmegye püspökének az ajánlása: „Ennek a könyvnek az alapüzenete az, hogy a történelem és az emberi élet legfőbb hajtóereje, éltető forrása a hit. A hit ereje által született az a rengeteg intézmény, az a sok lelki kincs a világ számos táján és Magyarországon, amely az atyák munkálkodása során létrejött, amely szebbé, emberibbé, élhetőbbé tette ezt a földi világot.”