Veszekedős és jó idegzetű fiatalemberek okoztak már gondot a sajtónak, például 2001-ben. Akkor májusban a debreceni B. F. édesanyjával, októberben a miskolci H. K. a szüleivel veszett össze. A vita végeztével a megfegyelmezett öregek meghaltak. Fiaik nem szóltak a rendőröknek, maradtak a lakásban, élték megszokott életüket a holtak közelségében. Az újságírók sokáig nem mertek tudósítani a miskolci esetről, tartván attól, hogy véletlenül a debreceni történet lett felmelegítve.

Nincs ebben semmi politika, rendszerváltás előtt és után is születtek nagyravágyó, aztán az életükkel elszámolni nem tudó, a vesztes gént szüleikre visszavezető sarjak. A hetvenes években a fővárosba költözött Zs. Zoltán Pátyodra hazatérésekor pénzt kért kocsmáros szüleitől. Drága a pesti élet, mondta. Akkor gyere haza, kapta a választ. A fiú megsértődött. Megvárta az éjszakát és baltával vett elégtételt. Dühében nemcsak felmenőit, hanem az ágyat is felszabdalta. A bíróság, tehette, halálra ítélte.

Erdőtelken (Heves megye) a Nap gyermekének képzelte magát T. Csaba. Szerinte anyját az izzó égitest termékenyítette meg, és ő a nász gyümölcse. Öccse azonban csak úgy lett. Közönségesen, alantasan fogant. Ezért 1993-ban lelkiismeret-furdalás nélkül hasította le testükről a fejüket.

Székesfehérvárott 1995-ben nem gyilkoltak, csak eltitkoltak egy halálesetet. T. Pálné a fia nagy bánatára, még a nyugdíj felvétele előtt elhunyt. A kórházból a saját kérésére tért haza, hogy a megszokott környezetben, a megszokott ágyban aludjék el. Az utolsó álom eljött, de a postás késett, Pali fiúnak pedig kellett a pénz. A halottat felöltöztette, és a kézbesítő érkeztéig reggelente kiültette a verandára. Napozik a mama, magyarázta a szomszédoknak. A furcsa fiú mentségére szóljon, hogy a nyugdíj átvétele után beballagott a mentőköz, hogy vigyék el a mamát. mert, „szegény nagyon büdös”.

Egy év múlva Somogy megyében, P. István valósággal kizsigerelte anyját. Az iszákos, munkakerülő férfi igényeinek kicsi volt az asszony nyugdíja. Ráadásul a mama nagyon unta fia kocsmázását. A folyamatos veszekedést István egy disznóölő késsel szakította félbe, valósággal felszántotta anyja hasfalát. Kijózanodva lemosta a testet, és még a kitüremkedő belsőségeket is visszanyomta. Két napig, a nyugdíj érkezéséig  „fektette” a hullát. A postással elhitette, hogy nátha miatt fehér az alvó arca. A pénzt 6 nap alatt itta el, a szomszédoknak addig feltűnt a bűz, hívásukra pedig jöttek a rendőrök.

Az emésztőnél alig illendőbb helyet választott M. C. Zoltán, ő Nyírteleken a marhatelep víztározójába hajította áldozatát, a tulajdon apját. A magát gyilkosnak gondoló fiú, így akart megszabadulni a tetemtől. Csakhogy a családi verekedés vesztese akkor még élt, a vízben fulladt meg.

Egy 47 éves fővárosi férfi 1996-ban párnával megfojtotta édesanyját, a tetemet a kerti emésztőbe dobta. Tettére nem talált magyarázatott, a meggyilkoltat rajongással szerette, de a végzetes napon gyógyszerre pálinkát nyelt.

Felsorolni sem lehet az ilyen és hasonló történeteket. Szinte mindegyik úgy kezdődött, hogy valaki egész nap ivott, hazatántorgott és még mindig szomjazott. Otthon nem italt talált, hanem zsebüket, bukszájukat rejtegető szülőket. Újpesten egy másik P. István is így járt 1997 májusában. Zsozsó helyett szemrehányást kapott. A válasz nem késett, egy kicsit odaszúrt, kijózanodni bezárkózott a kerti szerszámos kamrába. Onnan rángatták ki a halott rokonait kereső járőrök.

Az egykori úszó és vízilabdázó L. György a hetvenes években disszidált. Németország után Amerikában tűnt fel. Állítólag kábítószerezett, és Los Angeles külvárosában meztelenül lovagolt. Ebből lett elegük egyébként toleráns vendéglátóknak, megkérték a „nemnyolcas” magyart, hogy fáradjon haza. György tehát visszatért Egerbe. Nappal aludt, éjszaka az utcát járta, magában beszélt, olykor a másik énjével vitatkozott. Egy augusztusi hajnalban édesanyja, az előszobában rászólt az akkor már 38 éves fiacskájára, hogy csendesebben. A férfi elhallgatott, lefeküdt, de nem aludt el. Valamikor odament a már elszenderedő anyukájához, pokrócba zavarta, és a harmadik emeletről kidobta az ablakon.

A legismertebb szörnyűség lassan másfél évtizedes. Színésznő édesanyját, Soproni Ágit a fia parancsolta le a színpadról 2001-ben. P. András magát gyengének érezte, a gyilkossághoz barátja segítségét kérte: „Jó lenne, ha megdöglene az anyám”.  A nőt leütötték, egy kábeldarabbal megfojtották, aztán feldarabolták. A kutyákat hívni sem kellett, jöttek maguktól.

A most nyilvánosságot kapott lakitelki gyilkosság még áprilisban történt. Csak a történelmi hűség kedvéért: júniusban egy 17 éves fiú csapott össze édesanyjával Hatvanban. Ő is haláli nagy győzelmet aratott…