Az olasz reneszánsz legnagyobb alkotói, Leonardo és Michenlangelo mellett Raffaello Santi (1483–1520) volt és maradt a legfiatalabb, hiszen mindössze 37 évet élt. Hatása mégis óriási volt a kortársaira és a következő évtizedek művészeire. Ékesen bizonyítja ezt a most megnyíló kiállítás.
A hangulatot megteremti a mélyföldszinti Dór Piramisban Raffaello központba állított Esterházy Madonnája. Ezt a képet II. Esterházy Miklós (1765–1833) vásárolta. A 15. századi Firenzében divatos volt magáncélra szentképet venni. Raffaello a művet Rómában fejezhette be – így gondolják a művészettörténészek az antik romok ábrázolása miatt. A pompás festmény bevezetés a hat eredeti rajzhoz és a tanítványok hatvan rézmetszetéhez. Előtte tévéképernyőn nyomon követhető a Madonna restaurálása, mivel faalapja erősen megvetemedett. Infravörös és ibolyántúli felvételek teszik lehetővé a festői technika tanulmányozását, a színes ecsetvonások alatt kivehető ceruzavázlatot. Infrafénnyel a rajz mögé tudnak látni, ultraviola fényben pedig előtűnnek a szabad szemmel nem látható vonalak. A módszerrel a vitatott szakértői véleményeket tisztázhatják.
A múzeum szakemberei Fáy András főrestaurátorral végezték a fotótechnikai vizsgálatokat, amelynek eredményeit először publikálja a kiállítás két rendezője és a katalógus írója:Kárpáti Zoltán és Seres Eszter.
A Raffaello-rajzoknak – mint látjuk – sokat ártott, hogy a metszet készítéséhez a papírt olajjal átitatták, ráfektették a rézlemezre, a körvonalakat kilyukasztották, vagyis a rajzot tönkretették, úgy vésték a negatívot a lemezre. Azután a mélyedéseket festékkel öntötték ki, végül papírra nyomták. Az így készült metszetek jó üzleti lehetőséget kínáltak az árusításra, hogy az otthonokban is megjelenhessenek az eredetinél jóval olcsóbban. A metszetek első példányai értek a legtöbbet, de ha már túl sok készült belőlük, megkopott a rézlemez, és kevés becsületük maradt.
Raffaello a legfoglalkoztatottabb mesterek közé tartozott, Rómában főépítészként is működött. Üzletemberként mintákat rajzolt, vagy inkább csak az irányokat jelölte ki műhelye alkotóinak, akik teljesen átvették a stílusát. A művész 1510-től a mai értelemben menedzserként tárgyalt a megrendelőkkel. A bolognai Marcantonio Raimondival (1470–1527/34), korának legjobb rézmetszőjével működtetett vállalkozása meghatározta a római metszetkiadást. Jacopo Caraglio, Agostino Veneziano és Marco Dente rézmetszetei, illetve Ugo da Carpi színes fametszetei illusztrálják Raffaello meghatározó szerepét. Legközvetlenebb tanítványaitól, Giulio Romanótól, Perino del Vagától, Polidoro da Caravaggiótól több rajzot láthatunk a Szépművészeti Múzeumban. Rafaello a következő nemzedéknek is mintául szolgált, mert Parmigianino gyakran merített az ő kompozícióiból. A velencei Battista Franco észak-itáliai munkáihoz pedig a római iskola szolgált mintául. Róma tanult az antik művekből, még nem számított bűnnek a pornográfia.
Sok ismeretet köszönhetünk a világ első gyűjtőjének és szakértőjének, Giorgio Vasarinak. Az ő korában kezdtek a módosabbak ajándékba képeket vásárolni.
A kiállításon láthatók más neves mesterektől is alkotások, például Albrecht Dürertől a Vizitáció vagy Andrea Schiavone-rajzok. Ámulatba ejtő azonban Raffaello Angyalfeje, tanulmánya a Mária koronázása oltárhoz, akttanulmány Szent Jeromos alakjához, előrajza A betlehemi gyerekgyilkossághoz, és érett reneszánsz mesterműve, a Vénusz. Egy kétoldalas tollrajzáról szinte semmit nem tudunk, talán dekoráció lehetett. Az ókori Laokoon-csoport megtalálása sok művészt megihletett, Raffaello és köre készítette róla az első rajzokat.
