Az Andrássy úti zenepalota vezetői úgy gondolták: Verdi e művének helye van a repertoárban, már csak azért is, mert világszerte nagy sikerrel játsszák, és a véletlen folytán úgy adódott, hogy az örök rivális, a bécsi operaház is Boccanegra-bemutatóval nyitja a mostani évadot.

„Ideje, hogy Otelló, Aida, Macbeth neve mellett megtanuljuk, megjegyezzük Amelia Grimaldi nevét is” – hangzott el az október 1-jei premier mai beharangozóján. Mint a zeneirodalomból ismert: első bemutatóján az opera látványosan megbukott, de Verdi 25 év elteltével elővette a partitúrát és alaposan átdolgozta. Bár ettől nem lett benne több, könnyen megjegyezhető ária, de sűrűbb, áthatóbb lett a dráma szövete, a hatalomért folyó harc és az intrika.

Az Operaház kormánybiztosa, Ókovács Szilveszter újságírók előtt azt hangsúlyozta, hogy a Verdi által gondosan csiszolgatott mű méltán kerül a budapesti dalszínház repertoárjába, és most megismerhetik azok is, akik mindeddig csupán a szerző nagyoperáinak tapsolhattak a nézőtéren.

A címszerepben Alexandru Agache-t láthatjuk majd, a mű egyetlen női szerepét (Amelia Grimaldi) pedig a művész felesége, Lukács Gyöngyi formálja meg. (A kolozsvári születésű Agache egyébként már a Metropolitanban is fellépett ebben a szerepben.)

Fiescót a nemzetközi hírű basszista, a firenzei születésű operaénekes, Giacomo Prestia alakítja, a további szerepekben pedig a többi között Fokanov Anatolijnak, Magyari Eszternek, Rácz Istvánnak, Alik Abdukayumovnak, Szegedi Csabának, Pataki Adorjánnak, Bakonyi Marcellnak, Clementis Tamásnak tapsolhatunk. (Rendező, aki egyszersmind a jelmezeket és a díszletet is tervezte: Ivan Stefanutti. Karmester: Győriványi Ráth György, Kocsár Balázs, Sándor Szabolcs.)

További előadások: október 4., 7., 13., 16., 18., 21., 26.

Ivan Stefanutti rendező, jelmez- és díszlettervező az olasz dalszínházak egyik legkeresettebb művésze. Repertoárja a nagy klasszikusoktól – Rigoletto (G. Verdi), Traviata (G. Verdi), A trubadúr (G. Verdi), Bohémélet (G. Puccini), Lohengrin (R. Wagner), Szerelmi bájital (G. Donizetti), Parasztbecsület (P. Mascagni) – a ritkábban játszott műveken át – Manon (J. Massenet), Faust elkárhozása (H. Berlioz) – egészen a kortárs opera, musical, operett és balett alkotásokig ível. Rendezőként a tradicionális történetmesélést helyezi középpontba, de látványvilága szinte mindig különleges, olykor formabontó.

Győriványi Ráth György, a darab karmestere:

„Verdi az Aida megírása után közel húsz évig, az Otello keletkezéséig nem komponált operát. E hosszú időszak alatt két fontos darabot vett elő: a Don Carlosból készített egy párizsi változatot, s Boitóval átdolgozta a Simon Boccanegra dramaturgiáját, ekkor keletkezett a fantasztikus első felvonás fináléja . A Simon Boccanegra véleményem szerint az egyik legfontosabb Verdi-opera, amely úgy tűnik, nem hagyta nyugodni a szerző fantáziáját. A Macbethet szintén húsz év után írta újra – valamiért maradtak benne elképzelések e művekkel kapcsolatban. A Macbethben és a Boccanegrában, s az utolsóként írt Otellóban is a baritoné a főszerep. Nem a buta szerelmes tenor a központi figura, aki mindent erre tesz fel, hanem a bariton, aki mindig összetett személyiség, akinek vannak árnyoldalai, és aki rendre elbukik, de bukásában is hagy maga után valamit.”