John LeCarré egy időben maga is állt külügyi szolgálatban, első kézből, belülről ismeri hát a nyílt és titkos diplomácia számos alkotóelemét. Az ő fikciói közel állnak a valósághoz, amikor történeteket ír az angol titkosszolgálat, és – főként a hidegháború idején – a Szovjetunió ellen folytatott hírszerző és kémelhárító tevékenységekről. Mások ezek a történetek, mint a háborús évek hasonló beépülései, jelentésküldözgetései, hiszen mindez békeidőben történik, amikor a honvédelmi és ipari kémkedés lényegében minden ország politikájának része, legfeljebb erről nem nagyon illik beszélni. Le Carré regényeinek bizonyos elemeit, fordulatait nem is titkoltan valós kémekkel (pl. a lebukott Kim Philby-vel) lehet kapcsolatba hozni.
John Le Carré írott és megfilmesített történetei nem az akciókategóriába tartoznak. Itt nem a látványos robbantások, üldözések, hatalmas lövöldözések fontosak, még csak nem is a James Bond-féle mesék szuperkütyüi és a szép nők viszik a prímet, hanem az agysejtekben folyó, megfigyelésekre és következtetésekre épülő kombinációs, logikai teljesítmény. A történet követését az is megnehezíti, hogy a cselekmény általában nem lineárisan zajlik, hanem térben és időben ugrálva, ahogy pl. a nyomozó számára valami felötlik, felsejlik.
A furcsa, Suszter, szabó, baka, kém (Tinker, Taylor, Soldier, Spy) című, 1973-ban játszódó történetben az a kiinduló pont, hogy az brit titkosszolgálat (az MI6) legfelső köreiben tégla van: a Körönd fedőnevű főhadiszállásra kettős (vagy visszafordított) ügynök, szakzsargonban: vakond fészkelte be magát. Le kell tehát leplezni az árulót, aki a szovjet hírszerzés vezetőjének, Karlának jelent az ügynökökről és akciókról, informál, dezinformál, szóval veszélyes a brit hírszerzés számára.
A Kontroll fedőnevű, kiemelkedő képességű vezető (John Hurt) előbb egyedül folytatja titkos kutatásait, majd magánfeladattal bízza meg operatív tisztjét. Jim Prideaux (Mark Strong) egyszemélyes magyarországi küldetése totális kudarcba fullad. Kontrollt a véres bukást követően eltávolítják a Köröndről, amiképp a George Smiley nevű sikeres kémet (Gary Oldman) is elbocsátották már a szervezettől. Most mégis visszahívják: a miniszterhelyettes titkos feladattal bízza meg, hogy találná meg a beépült ellenséget az öttagú, megingathatatlannak hitt legfőbb testületben. Az ambiciózus Percy Alleline (Toby Jones) Suszter kódnévvel volna az? A nagyformátumú, közkedvelt Bill Haydon (Colin Firth) Szabó kódnévvel? A kőkemény Roy Bland (Ciarán Hinds) Baka kódnévvel? Netán a „kis magyar” Toby Esterhase (David Dencik) Szegény emberként? Hogy közülük ki a kém, még rejtély. Smiley tehát nekilát: a múlt és jelen hihetetlenül kusza és rejtélyekkel teli eseményei között kutatva próbál tényekre találni. Elrejtett dossziék, szétzúzott életek szégyellt emlékei, halálosan veszélyes kémek alkotják munkája gerincét mindaddig, míg egy kiugrott ügynök, Ricki Tarr (Tom Hardy) fel nem tűnik. Segítségével lassan derül ki, hogy ki az áruló a Körönd felső vezetésében, de addig a nézőnek is igen össze kell szednie a figyelmét, hogy a kusza szövevényben felismerje: ki kicsoda, melyik név melyik archoz tartozik, éppen hol és mikor játszódnak a látottak, ki kivel és ki ellen van stb.? E tekintetben a film feliratos változatának nézői még nehezebb helyzetben vannak, mint akik a kiváló magyar szinkronnal (Hegedűs D. Géza, Tordy Géza, Szilágyi Tibor, Csankó Zoltán, László Zsolt, Gyabronka József, Molnár Piroska) próbálják követni a lojalitásról és az eszmékről szóló történetet. A hazai néző örömmel fedezheti fel, hogy a történet színterei között Budapest is jelen van néhány szép részletével, így pl. az egyik fontos kulcsjelenet a Párizsi udvarban játszódik, ahol Mucsi Zoltán és Kálloy Molnár Péter egy-egy jó epizód alakításra kap lehetőséget.
A történet első „filmes” feldolgozása 32 évvel ezelőtt egy hétrészes televíziós sorozat volt Sir Alec Guinness-szel Smiley szerepében. Tomas Alfredson 2011-ben újra megfilmesítette a kémhistóriát Bridget O’Connor és Peter Straughan forgatókönyve alapján.
A nézőt ma mindenekelőtt a visszafogottság ragadja meg. Hősei bizonyos értelemben tudatosan vállalva elmagányosodott, bizalmatlan emberek, akik, ha kell hivatalnokok, ha kell akciókban részt vevő katonák, de mindenképp a belső fegyelem és a kifelé keveset mutatás jellemzi őket. Színészi játék tekintetében ez azt jelenti, hogy ritkák a hirtelen mozdulatok és a felemelt hang is, az elhangzott mondatok pedig mind fontosak. A bensőben zajló gondolatok és indulatok közvetítője az arc, a tekintet. Mennyire más alakítás ez, mint az amerikai zsarufilmek főként afro-amerikai színészeinek túlmozgásos és szófosó játéka! Ez a zártság a film képi világát is jellemzi. Hoyte Van Hoytema kamerája ritkán nyílik ki tágabb terekre, ő a fél-közeli, közeli, premier és szekond plán képekre koncentrál, sőt még színvilágában is az árnyékos és a műfényekkel megvilágított, pasztell tónusos kompozíciók segítik a rendezői szándékot érvényre juttatni. Dino Jonsäter vágói munkája is nagyon jó feszültségeket teremt, akár csak Alberto Iglesias funkcionálisan ható zenéje. Tomas Alfredson rendező nagyon pontos elképzelésekkel kockáról kockára, beállításról beállításra irányítja stábját ebben a nyomasztó világban, ezért az alapmű bizonytalanságai nagyon jól átjönnek a vásznon.
Nem véletlen, hogy a film máris komoly odafigyelést vívott ki magának. A Brit Filmakadémia (BAFTA) idei listája szerint a Suszter, szabó, baka, kém máris 16 jelölést zsebelt be, melyek közül a legfontosabb kategóriák a Legjobb film, Legjobb rendezés, Legjobb operatőr, Legjobb vágás, Legjobb férfi főszereplő (Gary Oldman), Legjobb férfi mellékszereplő (Benedict Cumberbatch – Peter Guillam megformálásáért) és a Legjobb női mellékszereplő (Kathy Burke – Connie Sachs megformálásáért). Így tehát a film az Oscarra jelölés esélyei tekintetében máris ott áll a küszöbön.
A könyv némiképp más, mint a film, amely csak a fő vonalakra tud koncentrálni. A csendes, visszahúzódó kém, George Smiley, Le Carré legnépszerűbb karaktere először 1961-ben, az Ébresztő a halottaknak című regényében tűnt fel. De visszatérője az író legnépszerűbb könyveinek, így az 1974-ben kiadott Árulásnak is, melyet a magyar olvasók már kézbe vehettek. A regényt most Suszter, szabó, baka, kém címmel az Agave Könyvkiadó Falvay Dórának (a nagyszerű és fiatalon elhunyt műfordító Falvay Mihály lányának) fordításában ismét kiadta, sőt az úgynevezett Karla-trilógia további darabjait is olvashatjuk Hajsza és Csapda címmel. Akik a filmre jegyet váltanak, a könyvet a mozikban kedvezőbb áron vásárolhatják meg.
A tavaly gyártott színes, szinkronizált 127 perces francia–angol–német thrillert az AGA Média és a Ristretto Distribution forgalmazásában január 26-tól vetítik a magyar mozik. Az agytorna kedvelőinek különösen ajánlható.
