Elment Tálas Barna, a magyar Kína-kutatás nagy öregje. Szeptember 8-án délután a pesti Honvéd Kórházban tért vissza 91. évesen – ahogyan az egyik barátja megfogalmazta – az „Univerzumba”. A fiától, a politikatudományokat művelő Tálas Pétertől tudom, hogy csendesen elaludt, és bár nehezen viselte a kórházat, de izgalmas, tartalmas és teljes élet után távozott. Ráadásul úgy, ahogy mindig is remélte… (A nyitó képen a XIV. Dalai Láma és Tálas Barna a tibeti Lhászában; a Magyar Fotográfiai Múzeumban őrzött felvételt 1956. októberben készítette Rév Miklós.)

Mély a megrendülésem: nem volt kevesebb és kisebb emberként, mint Kína nagy tudású ismerőjeként. Joggal mondták rá még Pekingben is: amit ő nem tud Kínáról, azt nem is érdemes tudni. Amit alkotott, az mindannyiunk kincse, egyetemes érték.

Számomra a legfontosabb, hogy mindezek ismeretében volt jövőt is kutató Kína víziója, amit élete utolsó napjaiig frissített. Tőle tudom: tetszik, nem tetszik, ma már Kína, 1300 millió kínai diktálja a tempót gazdaságilag, technikailag – ekként politikailag és egyre inkább katonailag is – a világ számára, ötezer esztendős kultúrával és történelemmel maga mögött. Aki azt próbálja kibogozni, hogy mit tesz, mit tehet a jövőben a kínai vezetés, Hszi Csin-ping, annak nem csak Mao Ce-tunggal és Teng Hsziao-pinggel kell őt összevetni. Hanem például a taoizmus megalapítójaként ismert filozófussal Lao-cevel is, aki feltehetőleg az i. e. 6. században élt, bár nem tudható biztosan, hogy valóban létező történelmi személy volt-e, vagy csupán legenda. Ő véste a génjeibe a kínaiaknak – úgy tűnik föl örök időkre –, hogy „a világ ítéletével mit sem törődöm, mégis a világ határozza meg minden léptemet”. Meg számolnia kell Konfuciusszal, Kína filozófusóriásainak talán legnagyobbikával. A hagyomány szerint i. e. 551–479 között élt, és tanításai nem csak a kínai kultúra, gondolkodás alapjává váltak, hanem filozófiájának hatása mind a mai napig meghatározó szerepet játszik egész Délkelet-Ázsiában. Sőt – nehezen tagadhatóan – kultusza egyre erősödő reneszánszát éli világszerte. Ő hirdette a többi között azt is, hogy „nem az a legnagyobb dicsőség, ha soha nem bukunk el, hanem ha valahányszor elbukunk, mindig talpra állunk”.

Mára pedig aligha van olyan állam, amely többször bukott el és állt talpra, mint Kína – beleértve Egyiptomot is a fáraóival. Tálas Barna a kínai történelem nehezen megfejthető titkainak tanításán, kutatásán, elemzésén, terjesztésén túl éppen erre próbálta felhívni a figyelmet szinte élete utolsó napjaiig minden tudásával itthon és külföldön egyaránt.

Tálas Barna professzor úrnak az Infovilág számára – napra pontosan kilenc hónappal a halála előtt – írt esszéje itt olvasható; tessék kattintani!