Lehet, hogy Eichmann egyetlen embert sem lőtt agyon (bár még a legmagasabb rangú SS-ek is gondolkodás nélkül öltek), mégis gyilkos. Milliók gyilkosa azáltal, hogy milliókat szállított sátáni gonoszsággal kigondolt-kidolgozott és ördögi pontossággal véghez vitt menetrendje szerint. Ő volt az, aki már a „végső megoldást” kidolgozó, jóváhagyó wannseei konferencia előtt javasolta a náci birodalom vezetésének a faji törvényeknek meg nem felelő (értsd: zsidó, cigány, nyomorék, homoszexuális, ellenálló, sőt hadifogoly) népesség megsemmisítő táborokba szállítását. Rögtön azután, hogy az angolok nem tárgyaltak vele az európai zsidók Palesztinába deportálásáról. Hitlerék viszont mindenképpen és mindenáron meg akartak szabadulni mindenekelőtt a zsidóságtól.

Eichmann és hasonszőrű társai – Hermann Krumey, Franz Abromeit, Bethke, Anton Burger, Theodor Dannecker, Franz Novak („a halál állomásfőnöke”), dr. Otto Hunsche, Wilhelm Schmidtsiefen, dr. Sigfried Seidl, Dieter Wisliceny, Ernst Girczik, Richard Hartenberger, Neumann, Lepold Richter, Wilhelm Vrtoch és a többi tömeggyilkos – Norvégiától Görögországig volt élet és halál ura. A józan ésszel föl nem fogható fajgyűlölettől vezérelt „végső megoldás” elkötelezett zsoldosai, kik elvakultságukban pillanatnyi kíméletet sem ismertek, és akik az első perctől fogva tisztában voltak azzal, hogy az ő menetrendjük szerint közlekedtetett vonatok közvetlenül a halál torkába, a gázkamrákba, krematóriumokba szállítják a vagonokba zsúfolt százakat, ezreket, százezreket, milliókat.

A túlbuzgó, a szövetségi hűségtől lihegő magyar állami vezetés és közigazgatás – Horthy Miklós kormányzó tudtával, hallgatólagos beleegyezésével – elképesztően rövid idő, hetek alatt eleget tett Eichmann és társai, a „nagy német birodalom” különleges megbízottai kívánságainak, magyar állampolgárok, a vidéki zsidóság százezrei gettósítása után a halálba robogó szerelvények megtöltésének. Az Eichmann-kommandó, amelynek tagjai 1944 nyarára már túl voltak jó néhány hasonló „bevetésen”, maguk is csodálkoztak ezen az ellenállás nélküli, a magyar lakosság nagy többsége hallgatólagos beleegyezése mellett lezajlott önfeladáson. Pedig akkorra már nem csupán a „királyi államigazgatás” és politikai vezetés, hanem a zsidóság választott/kijelölt köreiben is ismert volt az „auschwitzi jegyzőkönyv”, az a dokumentum, amely világosan föltárta a Kassán át észak felé tartó vonatszerelvények utasainak várható sorsát.

Máig érthetetlen ez a vakhit, amelyet az ország zsidó polgárai, valamint az övékéhez hasonló sorsra ítéltetett magyar cigányok tízezrei tanúsítottak az őket „minden bizonnyal megvédő” állami vezetés iránt.

Ma délelőtt is bebizonyosodott: Eichmannék építhettek az érintett országok – esetünkben a király nélküli Magyar Királyság – vezetőinek, közigazgatásának, rendfenntartó erőinek a csaknem teljes közreműködésére. Még akkor is, amikor már milliókat pusztítottak el halál- és kényszermunka-táborokban, és a bombázások következtében már alig volt használható vasútvonal, de folytatták a hivatásukká vált deportálásokat, ezrek és tízezrek halálmenetbe parancsolt hajszolásával.

Ma délelőtt, amikor hetekkel a magyarországi premier előtt, a Pannonia Entertainment és a Freeway Entertainment jóvoltából újságírók szűk körben megtekinthették Az Eichmann-show című, eredeti dokumentum-felvételekre épülő angol filmdrámát, újólag bebizonyosodott: Eichmann-nak és a vele hasonszőrű náci fanatikusoknak egy pillanatra sem szólalt meg a lelkiismeretük az ellen, hogy mit tesznek. Elvakultan, mániákusan, már-már beprogramozottan hittek abban, hogy az övék az egyedüli és helyes megoldás, „a végső megoldás” az általuk felsőbbrendűnek vélt/nevezett faj fenntartása céljából, és ezért mindenki más elpusztítandó.

A számunkra furcsállható című film (Az Eichmann-show) – eredeti ötlet alapján – két szálon fut: a Jeruzsálemben 1961. április 11–december 15. között zajlott Eichmann-per eredeti dokumentum-felvételeivel sikeresen és szerfölött izgalmasan szőtték össze a film alkotói azt a gyakran már föloldhatatlannak látszó erkölcsi, etikai és tájékoztatási párbajt, amelyet az akkori újságírók, tévések – részben maguk is érintettek! – vívtak egymással, önnön lelkiismeretükkel a világ hiteles tájékoztatása céljából. A tömeges gyilkosságokat, a haláltáborokat bemutató, eredeti náci-német filmdokumentumok és az Eichmann-perről fölvett sok száz órás hangosfilm-anyag, valamint a kiváló operatőrökből, rendezőkből, producerekből e történelmi jelentőségű eseménysorozat megörökítésére szerződtetett és szerveződött közösség emberi vivódásairól, a hitelességért és a valós idejű tájékoztatásért folytatott igyekezetükről szóló dokumentum-dráma alighanem egyedülálló a filmgyártás és televíziózás történetében. Izgalmas és megrendítő – jellemzik azok az orgánumok, amelyek az év eleje óta beszámolhattak a BBC nagyvonalú közreműködésével létrehozott alkotásról, amelyet a koncentrációs és haláltáborok felszabadításának hetvenedik évfordulóján mutattak be.

A témával foglalkozó szakemberek, történészek, újságírók – mi több, túlélők – számára sok új szempontot, tényt feltáró kilencvenperces alkotás a társadalom minden, felelősen gondolkodó tagja számára ajánlható.

A Paul Andrews Williams rendezte, augusztus 27-től a magyar mozikban is megtekinthető film magyar feliratos előzetese itt, tessék kattintani!

Az Eichmann-per történetét az osztrák közszolgálati televízió 2. csatornája mutatta be.