Magyarországon ragyognak a stadionok, a kórházak viszont pusztulnak, mivel Orbán Viktor az előbbi célra két kézzel szórja a pénzt, utóbbira viszony már nem annyira –írja a The New York Times.
A körkép mindjárt az elején szembe állítja a felcsúti Pancho aréna luxusát és a megye legnagyobb kórházát, ahol a női vécében nincsen szappan, a férfimosdóban pedig egyetlen piszoár sem működik. Emellett éjfél után két orvos próbálta ellátni a 30 várakozó beteget. Az ellentét mutatja, hogy mi a fontos Európa egyik legerősebb szélsőjobbos vezére számára, aki úgy állítja be magát, mint aki a magyarok nacionalista bajnoka és az uniós elit ostora.
Csak éppen az átlag magyar szenvedi meg leginkább, hogy az ország egészségügye a béka feneke alá került a kontinentális besorolásban, sok orvos pedig Nyugatra költözött a Fidesz alatt. Több mint egy tizedük, azaz nagyjából 5 ezer ember már vette a kalapját az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatt. Az orvosi ellátásból kivonják a pénzt, viszont annál többet költenek sportlétesítményekre, a tao által. Utóbbi fő kedvezményezettje a miniszterelnök által alapított csapat. Orbán a felcsúti VIP-páholyban szokta fogadni ügyfeleit, ami felveti az érdekütközés és a korrupció kérdését. A vendégek között időnként feltűnik a legfőbb ügyész, valamint a két leggazdagabb magyar, Csányi és Mészáros is.
Juhász Attila a Political Capitaltől azt mondja, hogy aki be akar jutni a politikushoz (értsd: Orbánhoz!), az a focin keresztül tud célt érni. Emellett a stadionépítések során rengeteg pénzt lehet ellopni. Csak éppen a magyar futball nem tudott előrelépni. Mind az egészségügyben, mind az adóbevételekben rosszabb lett az átláthatóság és az elszámolási kötelezettség, ahogy a kormány korlátozta a sajtó a bíróságok és más, demokratikus intézmények működését, miközben a bírálók szerint félautokrata rendszert hozott létre az EU-ban.
A magyarok hátulról az 5. helyet foglalják el abban a statisztikában, amely azt mutatja, hányan halnak meg olyan betegség következtében, amelytől nem kellett volna. A rák okozta elhalálozások listáján pedig az utolsó helyre kerültek. A hatóságok közben nem hozzák nyilvánosságra a kórházi fertőzések számát, nehogy „pánik legyen”. Sok klinikán nincs elegendő személyzet, hosszabbodnak a várakozási idők, kétségbeesésükben az emberek a baleseti sebészeteket keresik fel. A budapesti Honvéd Kórházban, éppen az ottani lehetetlen állapotok miatt mondott le a sürgősségi részleg vezetője, Zacher Gábor.
Szócska Miklós volt államtitkár ezzel szemben védi a renomét. Ám Orbán felszámolta az önálló szaktárcát, meggyengítette a szakmai felügyeletet, ugyanakkor az orvosok nem nyilatkozhatnak a bajokról. A pénzeket olyan magáncégekhez irányították, amelyek a hatalomhoz kötődnek. Közülük legalább egy a szerződések után járó adót a felcsúti labdarúgó csapatnak utalta át. Hivatalos adatok szerint a tao-rendszer másfél milliárd dollárt vont el a közszolgáltatásoktól, miközben erősen korrupciógyanús. Ugyanakkor az egészségügyben bizonyos vállalkozások egyre több szerződést kapnak. A Transparency International szakértője úgy látja, a cél az volt, hogy EU-s pénzekkel hozzák helyzetbe a „közeli” építőipari cégeket és beszállítókat.
Az amerikai neokonzervatívok egyik fő ideológusa arra figyelmeztet, hogy Trump újraválasztása tragikus következményekkel járna a világ számára, annál is inkább, mert az egész világon összecsap a szabadság és a tekintélyelvűség, ráadásul utóbbi van fölényben – írja a Der Spiegel.
Robert Kagan, aki már a Reagan-kormányzatnak is dolgozott, szerencsésnek tartja, hogy az amerikai demokratikus intézményrendszer mostanáig vissza tudta verni az elnök legrosszabb rohamait. Ám ha a politikus további négy évig a Fehér Ház gazdája marad, akkor az újabb négy esztendő arra, hogy összeomoljon a nemzetközi rend. Ha pedig az bekövetkezik, akkor minden ország levonja majd a következtetéseket belőle a maga számára.
A történész változatlanul úgy látja, hogy az USA-nak meg kell őriznie vezető szerepét a világban, de ha a republikánusok az alkotmányos vádemelési eljárás során elfordulnak az elnöktől, az nem a külpolitika miatt lesz, hanem mert nem akarják, hogy őrületében magával rántsa a pártot a szakadékba. Ám ott jelenleg még nem tartunk. Ugyanakkor veszélyben van az a nemzetközi kereskedelmi rend, illetve a demokrácia, ami a háború után szavatolta Európa sikerét. Annál is inkább, mert az amerikaiak egyre kevésbé gondolják úgy, hogy nekik katonának kell állomásoztatniuk a régi földrészen a demokráciával szembenálló erők ellensúlyozására. Ám ha kivonulnak ezek a csapatok, akkor Németország szomszédjai leválnak a NATO-ról, de lehet, hogy még az EU-ról is, és megpróbálják megtörni Berlin gazdasági hegemóniáját. De akkor előbb-utóbb a németek is befelé fordulnak.
A szakember szerint ily módon javíthatatlan optimistának kell lenni ahhoz, hogy bárki azt gondolja: az USA nélkül is stabil és békés marad Európa. A helyzet már egészen más, mint a 90-es években. A britek kilépnek, Magyar-, Cseh- és Lengyelország az illiberalizmus felé tart, vagy már meg is érkezett oda. És lehet, hogy a franciáknál legközelebb a nacionalisták kerülnek hatalomra. Az amerikaiak számára pedig az az alternatíva, hogy vagy hajlandóak fenntartani a világrendet, viselve annak erkölcsi és anyagi árát, vagy hagyják, hogy bedőljön a szisztéma, de akkor szembe kell nézniük az összes abból fakadó katasztrófával.
A recenzió írója úgy látja, hogy a két neves politológus, a bolgár Ivan Krasztev és az amerikai Stephen Holmes legújabb könyve, a „A fény, amely kihunyt” meggyőzően mutatja be, miként erősödhetett meg a mérgező populizmus az egykori szovjet tömbben – olvasható a The Times-ban. Annak fő okát , hogy az egykori nagy liberális remények meghiúsultak Kelet-Európában, a szerzők a Nyugat győzelemittasságában látják a hidegháború megnyerése után. Az egykori szocialista államok kétségbeesetten próbálták lekoppintani a nyugati modellt, ám másodrendű polgárokként kezelték őket, megtagadták tőlük az alternatíva jogát. Éppen ez ellen indították támadásukat a demagógok. Az áldozatiság érzése mélyen ül Keleten és gátlástalan politikusok alaposan meg is lovagolták. A kiábrándultság és a düh folytán ezek az emberek könnyen lépre mentek az olyan vezetők idegengyűlölő nacionalizmusának, mint Orbán és Kaczynski, akiknél az illiberális demokrácia odavezetett, hogy átírták az alkotmányt és lábbal tapodnak a hatalmi ágak szétválasztásán.
Nincs bizonyíték azonban arra, hogy ezzel nem ért egyet a lakosság többsége, főként, hogy nagy részét a bosszantó nyugati liberálisok adójából fizetik. A kötet feltárja, hogy ezek a rendszerek kirohannak a migráció ellen, csak éppen a fő gondjuk igazából az elvándorlás. Mindent egybevéve az elemzés erősen rávilágít azok dilemmájára, akik biztosra vették a háború utáni nyugati rend alapeszméit.
Kelet-Közép-Európában nem minden tökéletes, amint azt a politikai mozgások illusztrálják ám a régió aranykort ér meg: egészségesebb és jobban megy neki, mint valaha – állapítja meg a The Guardian. Ekkora növekedést, mint amekkora errefelé tapasztalható az utóbbi 30 évben, nemigen élt még át a világ egyetlen más régiója sem. Sokan persze ezt egészen másként érzékelik. Egész pontosan úgy, hogy ott hagyták őket az út szélén. Ám a statisztikák másról tanúskodnak és nincsenek olyan kiugró egyenlőtlenségek az adott társadalmakon belül, mint másutt. Javult a várható élettartam is. Ezek az országok – Ukrajnával és Oroszországgal ellentétben – a rendszerváltáskor többnyire elkerülték, hogy egynémely emberek kimazsolázzák maguknak az állami vagyon színe-javát. És bár egyes államokban még mindig támadások érik az intézményi kereteket, azért a helyzet messze nem annyira tragikus, mint az ukránoknál, ahol mindent a politika és az oligarchák érdekei szabnak meg.
Leginkább a győri Audi-gyár jelképezi az átélt növekedést, de a lehetséges buktatókat is. Az egész város ettől az üzemtől függ. Erről így ír a lap:
„…However, if there is one factory that symbolises both central Europe’s growth over the last three decades and the potential pitfalls going forward, it is not the Gdańsk shipyard but the Audi plant at Győr, in north-west Hungary.
Audi first invested in the site in the early 1990s when it was a moribund heavy machinery factory for mainly communist bloc clients.
Things took off when Hungary joined the EU in 2004 and could be integrated fully into the manufacturer’s supply chain. Today, Audi Hungaria is a modern-day capitalist version of a Soviet monogorod, or one-factory town. The vast complex on the outskirts of Győr is a set of nondescript white hangars linked by an internal road system, and the plant has its own restaurants, medical clinic, fire station and postal service.
Every single Audi TT in the world is assembled here, while engines for many other models are also produced and shipped to Germany and elsewhere for assembly. In one vast hall, giant yellow Japanese robots whoosh and whir their way through the process of assembling the car bodies, cutting, welding, applying adhesives and piecing the cars together with minimal human input. Workers scurry between the halls, many with colour-coded polo-shirt collars denoting their status on the assembly line.
The plant has over 13,000 employees, and when subcontractors and affiliated businesses are taken into account, it is estimated that between 25,000 and 30,000 people in Győr work in the automobile industry, which could amount to as much as half of the working-age population….”
A jövő útja azonban nem az, hogy a nyugati termelést Keletre telepítik át, hanem az ötletnek, az innovációnak a térségen belülről kell jönnie. Ezek az országok csak ily módon tudnak felzárkózni. Ám jelenleg csak keveset költenek kutatásra és fejlesztésre, intézményi reformokra. Milan Nic, a Német Külkapcsolati Tanács szakértője úgy véli: az okos emberek megértik, hogy az eddigi modellnek vége, ám kérdés, hogy politikailag meg lehet-e csinálni a váltást. Jelenleg inkább azt látni, hogy az üzlet keresi a hézagokat, ahelyett hogy a politika megváltoztatására törekedne. Ugyanakkor a beszállítói szerepkör elégedetlenséget vált ki, ezek az országok nem akarnak a régi Európa farvizén haladni. És hiába a kedvező statisztikák, azok egyáltalán nem vigasztalják azokat, akik lepusztult, egykori ipari, illetve vidéki körzetekben élnek. Számukra a rothadás csak még nyomasztóbb, ha azt nézik, milyen jól megy más körzeteknek.
Az osztrák bulvárlap, a Neue Kronen Zeitung örvendetesnek nevezi, hogy a magyar kormány végre megmozdult és most először késznek mutatkozik, hogy felvilágosítást adjon Ausztriának a vitatott Fertő-tavi idegenforgalmi fejlesztésről. Eddig ugyanis a magyar fél simán figyelmen kívül hagyta Burgenland ez irányú kéréseit, noha félő, hogy a nagyarányú építkezések veszélyeztetik a térség Unesco világörökségi besorolását. Ám az illetékes osztrák környezetvédelmi tanácsnok úgy ítéli meg, hogy a soproni egyeztetés jó alapot nyújt a további tárgyalásokhoz, bár a magyar fél változatlanul azt hangoztatja, hogy semmi ok sincs az aggályokra. Hogy ez így van-e, azt az ENSZ szakosított szervezetének kell eldöntenie. Ugyanakkor osztrák részről cáfolják azt a magyar sajtójelentést, amely szerint Ausztriának immár semmi baja sincs a tervvel.
