Kóstoltak már babusgatós kenyeret? Hát sütőtökös tiramisut? Ha nem, akkor irány Vas megye! Ám a végeken nemcsak ínyenc falatokkal lepnek meg: érdemes legalább két napra érkezni, hogy felfedezzük az Alpokalja régészeti és vallástörténeti emlékeit. (Elsőként Elek Lenke beszámolóját tesszük közzé.)
Ha megérkezünk Szombathelyre, a legpraktikusabb, ha a város főterén a Szent Márton születésének 1700. évfordulója alkalmából felállított bronzmakettel, Budai István fotó- és szobrászművész alkotásával ismerkedünk meg elsőként.
A bronzkör alaprajza két méter átmérőjű: Szombathely történelmi épületei mellett kisebb utcák, lakóházak is helyet kaptak. Az utcák és folyók faktúrája szándékosan elnagyolt. A cél az, hogy a város épített örökségeit, a ránk hagyott értékes épületeket kiemeljük és megmutassuk a látogatóknak – olvasom a város mutatós honlapján.
A makett a modern technológiát is felhasználja: a QR-kód alkalmazás az érdekességeket tartalmazó internet-portálra irányítja az érdeklődőket.
Utána választhatunk a programok között: merüljünk bele elsőként a hajdan itt élt rómaiak világába, vagy ismerkedjünk meg a város mai életével? Netán kössük össze a kettőt? Az utóbbi látszik a legcélszerűbbnek. Benyitunk hát a főtéri OTP-be és elég, ha csak a lábunk alá nézünk, máris bepillanthatunk az évezredekkel ezelőtt itt élt polgárok életébe.
Szombathelyen, ha bárhol alapoznak egy új épületet, jóformán mindenütt feltárul eleink életének sok-sok kézzel fogható emléke. Le is lépcsőzhetünk a bankfiókból a mélybe, időutazáson vegyünk részt.
Szerencsés volt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége turisztikai és gasztronómiai szakosztályának csapata: még ragyogó napsütésben sétálhattunk végig a városon és ismerkedhettünk meg a történelmi emlékekkel, valamint a helyi gasztronómiával. Savaria, ahogyan a rómaiak nevezték, fontos támaszpontja volt a földrésznyi Római Birodalomnak.
A minket kísérő régész, Sosztarics Ottó szenvedélyesen, lelkesen beszélt az Iseumban az akkori életről, amelyet egykoron szentek, császárok és istenek uraltak, lehetőleg minél hatalmasabb és tekintélyt árasztó épületekben pórnép alázatos ámulatára. A magas művészi színvonalról tanúskodó frízek, szobrok, illetve maradványaik és replikáik elgondolkodtatnak: ez ugyanaz a kor, amikor a rabszolgákat adták-vették, mint egy kerámiatálat, az embereket az oroszlánok elé vetették, a „fölös” csecsemőket meg a Tiberisbe?
De míg ezen merengünk, máris elérkeztünk Szombathely egyik kedvenc kulináris pontjához. A Cafe Móló, bár neve alapján inkább egy Balaton-parti bisztróra asszociálnék, rangos étterem. Olyan menüsor készül itt – a helyi turisztikai igazgatóság, élén Grünwald Stefániával (bal oldali kép), eszelte ki az üzletvezetővel és a fiatal séffel közösen –, amely mind az évszakot, mind a térséget értőn demonstrálja. Főszerepben tehát a szezonalitás, ennek jegyében pedig a sütőtök és a gesztenye. A sütőtökkrém-levesről nem hiányzik a tökmagolaj bársonyos barnája, a csirkéhez kiválóan illik a szellemesen tálalt, hurkapálcikán érkező burgonyagombóc. A gesztenyemártás, mint néhány finom ecsetvonás köríti a kompozíciót. És még csak ezután következik az ötletes, sütőtökös tiramisu, amelynek színét nagyszerűen kiemeli a rusztikus, barnás tálalótálka.
Üdvös dolog, hogy Szombathely és Kőszeg, e két, Alpok alji város jól együttműködik. Így történhetett meg, hogy vendéglátóink javasolták, nézzük meg a kőszegi nevezetességeket is. A vár, a Patikamúzeum, a Zwinger kihagyhatatlanok, akárcsak a főtér, amelynek elmaradhatatlan része az Ibrahim kávézó. Télikertje, közvetlenül a vár falához tapadva, romantikus találkozóhely. Győrffy Gábor, a Kőszeg–Írott-kő Natúrpark TDM (az átlagember számára nehezen értelmezhető, tudálékosnak tetsző turisztikai desztináció-menedzsment – a szerk. megj.) vezetője kalauzolt ide bennünket és felhívta a figyelmünket egy páratlan ritkaságra: a Szőlő Jövésének Könyvére. Errefelé ugyanis tekintélyes hagyományai vannak a bortermesztésnek, és a szőlővel való bánásmódnak. A könyvet 1740-ben nyitották meg! Az utóbbi két évtizedben
Németh János festőművész (jobb oldali kép) „vezeti”: minden év ugyanazon napján, április 24-én megörökítette – lerajzolta-megfestette –, hogy mennyire voltak fejlettek a szőlővesszők.
Előfordult, hogy még csak vakrügy bújt meg rajtuk, máskor már fejlett, bár még gyönge levélkék sejttették, hogy közel a tavasz. Mindez agrártörténeti ritkaság és egyben a klímaváltozásra is utaló dokumentum is.
Kőszeg az egyik kedvenc városom lett, amióta három évvel ezelőtt megismerkedhettem vele Kiss Andrásnak, a Kőszegi Sör kibocsátójának jóvoltából. A lelkes fiatalember azon igyekezett és igyekszik ma is, hogy szeretett szülővárosának jó hírét terjessze kézműves – igaz, nem helyben főzött – sörével. Ő a gondozója a város internetes honlapjának is. A sörgyártás elkezdődött, bár olykor előfordulnak buktatók, de ma már sok helyen kapható a finom ital.
Például a Csokiszegben is, amely az Alpokalja gyöngyszemének egyik legbájosabb üzlete. Gyenes Zsuzsa főtéri csokiboltja édes kikapcsolódást kínál. Ha valaki ajándékot akar venni, az ide biztos benyit, hiszen a magyar patinás márkákon kívül a világ leghíresebb kakaói és csokoládéi kaphatók itt, András sörén kívül.
Vörös Róberttől, a Portré étterem és panzió tulajdonosától tudtam meg végül is, mitől olyan finom a babusgatós kenyér. Nos, a titok: hozzáadott élesztőt nem tartalmaz, hanem természetes kovásszal készül, méghozzá másfél napig. Nyertek is vele díjat: tavaly és tavalyelőtt a második helyet vitték haza a Kenyérlelke-fesztiválról.
Kőszeg környékén remek borok készülnek manapság. A kiváló vacsora közben minden fogáshoz más és más fajtát kínált a házigazda. Mándli Tibor, Desits András, Jagodics Attila és Stefanich Kornél nagy szakértelemmel és végtelen lelkesedéssel demonstrálta, milyen sokszínű az itteni nedűk palettája, és közben egyenként bemutatta a borászatát is.
Csodás kódexek, könyvek, karcok – nagyvonalú főpapok
(Írta és fényképezte: Tátrainé Kulcsár Irén) Az újságírók számára szervezett kétnapos, Vas megyei programnak talán a legszebb része volt a szombathelyi püspöki palota megtekintése: Baranyai Martin gyűjteményvezető aprólékosan bemutatta az érdeklődő újságíróknak hazánk egyik legszebb épületét és néhány termét.
Az 1777-ben alapított Szombathelyi Egyházmegye első püspöke, Szily János (1735–99) jól képzett, felvilágosult, karizmatikus egyéniség volt. Egyházmegyéjének megteremtésére saját javait sem kímélve, Bécs környékének jeles művészeit, mestereit nyerte meg. Első intézkedéseként a papnevelő szeminárium és a püspöki palota épült meg, majd a kettő közé helyezett székesegyház, hazánk harmadik legnagyobb temploma.
A palotát Szily János püspök megbízásából Melchior Hefele, magyarosan: Hefele Menyhért (1716–94) osztrák építész tervezte, és vállalta az építés vezetését, valamint az épület teljes bebútorozását: 1778-ban kezdődtek a munkálatok és a püspök 1783-ban már be is költözhetett a palotába.
A második világháború Szombathelyt sújtó bombázásaiban, sajnos, megsemmisült a püspöki palota északi szárnyának négy ablaktengelynyi vége. Nemrégiben végre visszaépítették, és ott nyitották meg a látogató-központot.
Kiválóan fölkészült idegenvezetőnk, Baranyai Martin a püspöki palota reprezentatív termeit, szobáit, az egyházmegye legértékesebb kegytárgyainak egy részét, köztük Szily püspök ünnepi miseruháit, szertartási kellékeit, valamint a falakon lévő csodálatos festményeket is megmutatta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége turisztikai és gasztronómiai szakosztálya tagjainak.
A Metszetterem falait Hefele Menyhért tervei szerint 18. századi rézmetszetek borítják, többnyire Giovanni Battista Piranesi (1720-78) és Francesco Bartolozzi (1727–1815) munkái.
A díszteremben jelenleg felújítás folyik, de Franz Anton Maulbertsch (1724–96) gyönyörű falfestményeiben még így is gyönyörködhettek az újságírók: a művész az ókori Savaria történetének emlékezetes eseményeit örökítette meg, a képek témáját Szily püspök határozta meg a legapróbb részletekig.
A Szent Pál-terem is egyedülálló: a falak faburkolataiba feszített vásznakon Dorffmaister István (1729–97) festményei láthatók, Szent Pál életéből vett jelenetekkel. A pozsonyi születésű Dorffmaister Sopronban telepedett le, és vált a legkeresettebb dunántúli barokk festővé a 18. század második felében.
A Vörös Szalon – egykor a püspök hálószobája volt – ékessége a két ablak közé helyezett, Szent Ágnest megjelenítő barokk festmény. A szalonban látható ágyat az utolsó magyar uralkodó, IV. Károly király használta rövid, szombathelyi tartózkodásakor. A szoba ülőbútorai a kevés eredeti, Hefele tervezte bútorzat maradványai.
A könyvtárszoba mai formáját Mikes János püspök (1876–1945) alakíttatta ki; érdekessége, hogy az egyik sarokban a püspök egy rejtett ajtót csináltatott, amely mögött gyorsíró jegyzetelte a fontos tárgyalásokat.
A teremsor utolsó terme a püspöki házi kápolna: berendezése, dekorációja eredeti állapotában maradt fenn. Legszebb darabja az eredeti oltár felett, a két ablak között függő alabástrom feszület, Johann Georg Dorffmaister (1736–86) munkája.
A katolikus egyház legnépszerűbb szentje, az ókori Márton püspök, amint az közismert, Savaria (a mai Szombathely) mellett született. A város Szent Márton emlékét a mai napig kiemelt fontossággal kezeli, a tudósok folyamatosan kutatják Márton életét, életművét.
A mai Szombathely belvárosában a Szent Márton-kultusz számtalan jelével találkozhatunk, közöttük a legértékesebb a Sarlós Boldogasszony főszékesegyház kereszthajójában jó évszázad óta látható herma. A becses emléket, Szt. Márton koponyacsontjának egy darabját a város egykori püspöke, gróf Mikes János kérte Tours város érsekétől; az ajándékot azóta a szentként tisztelt püspök szülővárosa őrzi.
Rónainé Magyar Krisztina gyűjteményvezető fogadta az érdeklődő újságírókat Savaria ugyancsak unikális értékének számító egyházmegyei könyvtárában, amely szintén Szily János püspök nevéhez fűződik. A jeles főpap a magánkönyvtárát adományozta a székesegyháznak 1791-ben. A kiemelkedően gazdag gyűjteményt akkor a szeminárium (ma inkább hittudományi főiskolának mondanánk) második emeletén helyezték el: ez volt a város első nyilvános bibliotékája, miáltal civilek, a polgárok is használhatták.
A könyvtárterem és az olvasószoba mennyezetének freskóit Dorffmaister István osztrák festő készítette. Amikor 1884-ben hozzáláttak a szemináriumépület bővítéséhez, az első emeleten kialakítottak a barokk idők hangulatát idéző termet is, és oda helyezték át az időközben már példásan megnövekedett könyvállományt. A galériás nagyterem festésével 1885-ben – a Svájcból Bajorországon át Kismartonba, végül Sopronba elszármazott – Storno család sarját, Ferencet és a fiát bízták meg. Apa és fia a terem funkciójának megfelelően, a mennyezetre egyházi személyek és szónokok – Szókratész, Szent Pál apostol, Nagy Szent Gergely pápa és Mózes – képmását festették.
A ma már 40 ezer kötetet számláló bibliotéka, gyűjtemény legértékesebb része 16 középkori kódex és 96 ősnyomtatvány – ugyancsak Szily püspök egykori tulajdona.
És még mindig a szeminárium, amelynek második emeletén rendezték be a Herzan könyvtárat. A névadó, a Prágában született Herzan-Harras Ferenc gróf, bíbornokpüspök (1735–1804) volt a Szombathelyi Egyházmegye második püspöke (1800-tól haláláig, 1804-ig). A tudós férfiú császári diplomata is volt, és ismert arról is, hogy nem különösebben barátja a magyaroknak. Ennek ellenére Szombathely történelme legrangosabb műgyűjtőjeként tartják számon, akinek hagyatéka az egyházmegyére maradt. A gyűjteményben a több mint ötezer, egységesen aranyozott, bőrbe vont köteten és a húsz, nagy táblás Piranesi metszetgyűjteményen (Giambattista Piranesi, 1720–78) kívül ősnyomtatványok és nagyon értékes kéziratok is láthatók: ilyen Napóleonnak Herzan Ferenchez írott levele, avagy a világszerte ismert nyaklánc-per (emlékezzünk: Szerb Antal „A királyné nyaklánca”) eredeti, kéziratos dokumentumai. Ma az egyik legértékesebb darab az a hangjegyfüzet, amely a kottanyomtatás feltalálójának, Ottaviano Petruccinak (1466–1539) és néhány más nagynevű olasz mesternek az 1514–55 között nyomtatott kottáit tartalmazza.
Az értékes gyűjteményt néhány éve a püspöki szeminárium második emeletén helyezték el.
Daniel & Frère étterem
Hefele Menyhért, akiről fentebb bővebben voltunk írandó, velünk van most is, miután a jeles osztrák építész nevét viselő utcában, a levéltárral átellenben, az Artis hotel épületében működik a Daniel & Frère étterem. Ide invitálta Németh Dániel tulajdonos-séf az turisztikai szakújságírók kis csoportját. A Hefele Menyhért utcában kialakított elegáns és modern lokál különlegessége a látványkonyha, amely – némi túlzással – karnyújtásnyira van a vendégektől: szakácsok szemünk láttára készítik el a megrendelt ételt.
A séf elmondása szerint korszerű és egészséges alapanyagok felhasználásával és a legmodernebb technológiai eljárással igyekeznek teljesíteni minden kívánságot. Ötvözik a hagyományos európai és magyar ízeket a keleti konyha különlegességeivel, miáltal egyedülálló élményben részesülnek a Daniel & Frère-t választók.
Az évszázados épületben, az étterem fölött működik a négycsillagos Artis Boutique Hotel, Szombathely legújabb és legmodernebb szállodája. Tóth Eszter, a ház igazgatója mutatta be a szállót az turisztikai és gasztronómiai újságíróknak. Az ízlésesen berendezett, huszonhét tágas szoba és az „elnöki lakosztály” egyaránt sugallja a békebeli nyugalmat és a korszerűt, harmonikus nyugalmat, az otthon hangulatát sugallja az itt megszálló vendégeknek.
Szombathely peremén, a Perint városrészben működő Magyar–Molnár Pálinkaházban Magyar József mérnök, a tulajdonos várta az érdeklődő újságírókat. Igényes emberek igényességet sugalló családi vállalkozása – állapították meg a sok pálinkafőzdét is látott újságírók.
Magyar úr büszkén mutatta be az iparágban a csúcstechnológiát jelző, dupla falú, vízköpenyes, aromatornyos lepárlót, amelyet a saját tervei és elképzelései alapján a szakmai tudásáról ismert német Müller cég gyártott, majd szerelt össze a helyszínen. A berendezés oldalán lévő lajstromszám szerint ez a gyártó 4114. ilyen gépe. A réz lepárló hat év óta folyamatosan működik, mostanáig 100 ezer liternél is több nemes nedű csorgott ki belőle. A hagyományok megőrzése végett fával fűtik, mert a pálinkafőzés egyik alapszabálya: minél kisebb nyomáson főzik a pálinkát, annál jobb minőségű, és az eredmény: az átlagosnál sokkal illatosabb, gyümölcsösebb pálinka.
Azért, hogy az újságírók még többet megtudjanak a nem hétköznapi szakmáról, Magyar József elmondta még: az általa vezetett manufaktúra célja egy új, minőségi szemlélet meghonosítása a pálinka-előállításban. Náluk követelmény a kiemelkedő szaktudás és a környezetvédelem. Nem pusztán a hagyományos almából, kajszibarackból, körtéből, cseresznyéből, szilvából, hanem birsalmából, bodzából és málnából is főzött termékeikkel az évek során számos díjat nyertek a Vas megyei pálinkaversenyen. Nem lennénk őszinték, ha elhallgatnánk: magunk is meggyőződhettünk a Magyarék kínálta kortyok különleges aromáiról.
Szombathely kihagyhatatlan címe a Rákóczi utcai Mészáros cukrászda – szokták mondani a környék két étterméből, a Fekete Kakasból és a Kispityerből ebéd után távozók. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége turisztikai és gasztronómiai szakosztályának tagjai számára a szombathelyi programot összeállító helyiek a 93 esztendős Mészáros cukrászdával édesítették meg az egyébként is kellemes élménysorozatot. Varga Ádám főcukrász elmondta, hogy már harmadik generáció igyekszik az édesszájú vendégek kedvében járni – nem csupán a bőséges választékkal, hanem a cukrászda eredendően polgári hangulatával, ami mindig is a boldog békeidőket sugallta.
Régi, bevált családi receptek alapján, a hagyományos technológiákat az újakkal vegyítve készülnek a rafináltan finom és széles körben kedvelt sütemények, torták és persze főzött fagylaltok. A szemet gyönyörködtető pultból hatlapos, isler, zserbó, somlói galuska, krémes mosolyog a szemlélőre, aki persze az újfajta desszerteknek sem képes sokáig ellenállni. A cukrászok a süteményeket vegyesen, természetes és mesterséges ételfestékkel készítik, és szigorúan csak vajjal dolgoznak.
Varga Ádám érdekességképpen megemlítette, hogy manapság a vállalkozó szellemű párok többnyire már nem (csupán) hagyományos esküvői tortát rendelnek; kedvelik a whiskys-narancsos, konyakos meggyes tölteléket is.
A látogatás végén a főcukrász a rigójancsi desszert kínálata közben mondta el, hogy a sütemény minden elemében tartalmazza az eredeti ízeket, ám a mai kor cukrászatának megfelelő technológiával készült. És nem feledte el emlékeztetni a krónikás közönséget a sütemény névadójáról. A 19. század végén egy párizsi fellépésekor Rigó Jancsi cigányprímás meghódította egy belga herceg feleségének szívét. Egy pesti cukrászdában mindaddig nem létezett süteményt készítettek a részére, amit ő ezekkel a szavakkal nyújtott át az imádott hölgynek: „Kóstold meg: olyan barna, mint az én bőröm és olyan édes, mint a te szíved.”
Rigó Jancsinak igaza volt.
