Fortélyos félelem igazgat a magyar bíróságokon

Miközben a bírák úgy vélik, hogy az ítélkezési függetlenségük nagyjából sértetlen, a bíróságok szervezeti függetlenségét és a bírákat is több irányból érik támadások – derül ki az Amnesty International Magyarország legfrissebb jelentéséből.

A Fortélyos félelem: erősödő kontroll a magyar bíróságok felett című jelentés bemutatja azokat a külső és belső tényezőket, amelyek veszélyt jelentenek a magyar bíróságok függetlenségére, illetve részletesen elemzi, hogyan hatnak a bíróságok elleni támadások a magyar bírákra. A jelentés alapjául tizennégy, a bírósági rendszer különböző szintjein dolgozó bíróval készített interjú szolgál. A kutatást az Amnesty International Magyarország készítette 2019 novembere és 2020 januárja között.

„Az Amnesty Magyarország jelentése is bizonyítja, hogy a kormány igazságszolgáltatási reformja gyengítette a bíróságok függetlenségét, az elmúlt időszak lépései pedig dermesztő légkört teremtettek a bíróságokon” – mondta Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója.

„Súlyos aggodalomra ad okot, hogy a kormány jogerős bírósági ítéleteket von kétségbe és bírókat lejárató kampányokat folytat ahelyett, hogy az ebben a jelentésben is megfogalmazott rendszerszintű problémákat orvosolná. A tisztességes eljáráshoz való jog teljes körű garantálása érdekében a kormánynak meg kell erősíteni a jogállami garanciákat, köztük korlátoznia kell az Országos Bírósági Hivatal elnökének hatalmát, a bírósági vezetők kinevezésénél nagyobb beleszólást kell adnia az Országos Bírói Tanácsnak, és átláthatóbbá kell tennie a bírák és az ügyfelek számára az ügyelosztási rendszert.”

Gyengülő szervezeti függetlenség

A szervezeti függetlenség gyengüléséhez belülről négy körülmény járul hozzá. A 2012-es bírósági reform eredményeként a teljes igazságszolgáltatási rendszer minden szinten az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és a központi igazgatás alá rendelődött. A törvény alapján az OBH elnökének rendkívül széles hatalmi jogosítványai vannak, igazgatási szempontból teljesen, szakmai szempontból pedig részben irányítani tudja a bíróságokat, ezzel a hatalmával pedig az OBH elnöke többször visszaélt.

Másodszor, az OBH elnökéhez lojális bírósági vezetők (különösen az ítélőtáblai elnökök és a törvényszéki elnökök) kinevezésével a központi bírósági igazgatás szoros ellenőrzés alatt tarthatja az alsóbb bírósági szinteket is, ami tovább gyengíti a szervezeti függetlenséget. 

Harmadszor, a megkérdezett bírák magyarázata szerint a lojalitás lett a fő követelmény az előmenetel és egyéb szervezeten belüli előnyök (például a bónuszok, külföldi tanulmányutak, tréningeken való részvétel stb.) elérése érdekében. Végül, a bírói önigazgatás intézményei, mint például az OBH elnökének munkáját is ellenőrizni hivatott bírói önigazgatási szerv, az Országos Bírói Tanács (OBT) nem tudnak megfelelő ellensúlyt képezni.

A megkérdezett bírák többsége úgy gondolja, hogy a 2012-es bírósági reform legfőbb politikai célja az egyszemélyes vezetés kiépítés volt a bírói kar felett. Az OBH elnökét az Országgyűlés választja kétharmados többséggel, nem pedig bírák maguk közül, ezért valójában politikai kinevezésről van szó.

Széles körű hatalma miatt az OBH-nak kulcsszerepe van a bíróságok igazgatásában. A hatalom valódi ellensúlyozására korlátozott lehetőségei miatt nem alkalmas az OBT, így az OBH megteheti, hogy figyelmen kívül hagyja a bírói önigazgatás legfontosabb testületét. Ez a jelenség különösen szembeötlő volt a két szervezet 2018 és 2019 között zajló harcában, amely során az OBH korábbi elnöke, Handó Tünde illegitimnek tekintette az OBT-t.

Bár Handó Tünde 2019 végén távozott pozíciójából, hogy hamarosan alkotmánybíróvá válasszák, a személycsere önmagában még nem garancia a rendszerszintű problémák megoldására. Ahogy az egyik általunk megkérdezett bíró összefoglalta: akkor is, ha a bírák többsége elfogadja az OBH elnökét, úgy tekintenek rá, mint a politikai rendszer részére, aki további garanciák híján könnyen politikai elvárások végrehajtójává válhat.

A bírák attól félnek, hogy az intézményi függetlenség kapcsán tapasztalható negatív folyamatok végül károsan fogják érinteni az egyéni ítélkezés függetlenségét is, illetve úgy gondolják, hogy a strukturális problémák sok bírát késztetnek az igazgatási vezetők elvárásainak való megfelelésre.

Veszélyben a bírók egyéni függetlensége is

Az általunk megkérdezett bírák többsége nem tapasztalt sem a saját, sem a bírótársai egyedi ügyekben történő eljárása során külső szereplők felől érkező közvetlen nyomást. Azonban a jelentés több olyan eszközt is bemutat, amely alkalmas lehet a bírói munka indirekt befolyásolására.

Az országgyűlés tavaly decemberben fogadta el azt a 200 oldalas salátatörvényt, amely egyszerre több, a bíróságokat érintő törvényt is jelentősen módosított. A megkérdezettek a módosításokat egyhangúan veszélyesnek tartották a bíróságok függetlenségére, elsősorban a szakmai autonómiára nézve.

A Kúriának a korábbinál kiterjedtebb hatása lesz a szakmai munkára azzal, hogy a salátatörvény szerint formalizálni és szigorúbb korlátok közé kell szorítani a bírák ítélkezési gyakorlatát. Az új szabályok szerint a bíráknak külön meg kell indokolniuk, ha ítéletükben el akarnak térni a Kúria kötelező erővel nem bíró álláspontjától, ami elriaszthatja a bírákat attól, hogy a Kúria gyakorlatának ellentmondó döntéseket hozzanak. Többen jelezték nekünk, hogy ez szerintük alkalmas lehet a bírók munkájának közvetett befolyásolására.

A módosítások értelmében ezentúl közhatalmat gyakorló szervezet is alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha úgy érzi, hogy a rendes bíróságok eljárása során egy jogvitában sérült valamely alkotmányos joga. Egy általunk megkérdezett bíró szerint ez nonszensz, és egyértelműen a bíróságok függetlenségének lábbal tiprása.

„Vajon lesz olyan bíró, mondjuk, a pécsi bíróságon, aki nemzetközi védelmet mer adni egy menedékkérőnek, ha közben attól fél, hogy a menekültügyi hatóság az alkotmánybírósághoz fordul?” – vetette fel egy bíró arra utalva, hogy egy politikailag kényes területen vagy ügyben ezek után vajon mennyire merik majd a bírák a saját szakmai meggyőződésüket követni.

Egy másik bíró szerint ez a módosítás azt a célt szolgálja, hogy a kormány tetszésének megfelelő ítéletek születhessenek, egy harmadik szerint pedig lehetővé akarták tenni, hogy a hatóságok egy, a Kúriánál politikailag megbízhatóbb szervezethez fordulhassanak, ha nekik nem tetsző ítélet születik.

A bírók arról is beszámoltak, hogy komoly problémák vannak a bírák képzési rendszerével. Ez bár közvetlenül nem, de közvetve negatív hatással van a szakmai autonómiára, hiszen, ha nem képzik és oktatják megfelelően a bírákat, azok nagyobb eséllyel fogják saját szakmai meggyőződésük helyett másokét követni.

A bírók szerint észrevehető egy olyan tendencia is, különösen a fiatalabbak körében, hogy egyre több a hivatalnok-mentalitással rendelkező bíró, többen „hivatalnokbíráknak” nevezték őket. Ezt az olyan tényezők okozzák, mint az újonnan kinevezett bírák kiválasztásánál alkalmazott követelményrendszer megváltozása, az OBH-nál való szocializáció, és a jogi érvelésre való képességét vagy az ítélkezési tapasztalatot nem preferáló kinevezési rendszer. Az is hozzájárul a jelenséghez, hogy a bírói előmenetelhez leginkább az OBH elnöke által kinevezett bírósági vezetőkhez való lojalitáson keresztül vezet az út.

„Nem akarok bajba kerülni” – dermesztő légkör a magyar bíróságokon

A bírók az elmúlt években azt érzékelték, hogy egyre több és egyre hevesebb támadás érkezett a politikai szereplők és a sajtó egy része felől. A fenti intézményi változások okozta dermesztő hatás miatt a bírák nagy többsége azonban nem mer kiállni a saját meggyőződéséért, amely azt is eredményezi, hogy a bírák egymás közti, illetve a bírák és a más jogász szakmák képviselői közötti nyilvános szolidaritásnak csak gyenge jelei tapasztalhatóak Magyarországon.

A különböző bíróságokról való bírák egyöntetűen rossz hangulatról számoltak be, olyan bíróságokról meséltek, ahol a legtöbb bíró nem mer nyíltan és szabadon beszélni, klikkek formálódnak és bizalmatlan légkör uralkodik. Az Amnesty International által megkérdezettek szerint a bírák félnek a lehetséges fegyelmi eljárásoktól, az őket érintő előnytelen ügyelosztástól, a rossz értékelési eredményektől, illetve a fizetésüket és a családtagjaikat érintő negatív következményektől.

A bírák véleménynyilvánítási jogának homályos magyarországi korlátai miatt komoly a bizonytalanság abban, hogy egy bíró beszélhet-e Magyarországon nyilvánosan a függetlenséget érintő kérdésekről. A bizonytalanság és a dermesztő légkör egy szemléletes példája, hogy a bírók néha nem is tudják, hogy mitől félnek pontosan: egy absztrakt jövőbeli lehetséges következménytől, az ismeretlentől félnek. A dermesztő hatásnak ez a közvetett és kifinomult eredménye azonban befolyásolhatja a gondolkodásukat és a döntéshozatalukat is. Ahogy Ficsór Gabriella, a Debreceni Ítélőtábla tanácselnöke megfogalmazta:

„Fortélyos félelem igazgat – már a bíróságokon is.”

„A magyar kormányt a nemzetközi és hazai törvények is kötelezik, hogy biztosítsa a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését, amelynek egyik legfontosabb előfeltétele a bíróságok függetlenségének garantálása.

A kormány tagjainak és a kormánypárti politikusoknak fel kell hagyniuk a függetlenségükért nyilvánosan kiálló bírák lejáratásával, és azonnal véget kell vetniük a bíróságok elleni támadásoknak” – mondta Vig Dávid.