Jelképesen lezárult a keletnémet forradalom 1989. december 22-én, pénteken azzal, hogy az 1961. augusztus 13-án (igaz, akkor csak ideiglenesen, ám átjárhatatlanul) Nyugat-Berlin körül elképesztő emberi-technikai erőbevetéssel felépített kerítés, majd pedig a német főváros két oldalát gyakorlatilag áthatolhatatlanul elválasztó fal előbb 1989. november 9-én megnyílt, majd másfél hónappal később végleg átjárhatóvá vált minden németek fővárosa, Berlin.
Éppen harmincöt évvel ezelőtt, 1989. december 22-én ugyanis megnyitották a két világot elválasztó, Európát jelképesen kettészelő kelet–nyugati határt, a hidegháborút és a politikai-fegyveres szembenállást megtestesítő Brandenburgi kaput. Jó sorsom megadta, hogy ott lehettem az eseményen azon az esős-hideg péntek délutánon, amikor kelet-berliniek százai, ezrei, tízezrei futottak, rohantak végig az Unter den Lindenen a kapu előtti Párizsi tér felé, hogy elsőként léphessenek át az emberöltőnyi időn keresztül szigorúan zárt objektumként kezelt (egyébként NDK-területen állt!) építmény oszlopai között a mindaddig csak óhajtott szabad világba, még akkor is, ha a berlini fal ledöntésével már hetek óta szabad volt az átjárás. A jelkép, az ünnep beteljesedése azonban mégis csak a Brandenburgi kapu megnyitása volt. Az eseményt bejelentő 1989. december 21-én este Berlinből küldött tudósításom az (akkor tekintélyes, liberális napilapnak számított) Magyar Hírlap 1989. december 22-én hajnali kiadásában jelent meg.
Egyelőre csak a gyalogosoknak: Ma nyitják meg a Brandenburgi kaput
Kiküldött munkatársunk jelentése Berlinből: Nem vártak hiába immár hetek óta a fotósok, tévériporterek a Brandenburgi kapunál: ma, pénteken délután 3 órakor Modrow NDK-miniszterelnök és Kohl NSZK-kancellár, valamint Krack berlini főpolgármester és Momper, Nyugat- Berlin kormányzó polgármestere ünnepélyesen megnyitja a történelmi épület oszlopai között az átjárót – egyelőre a gyalogosforgalom számára. Az egységes Berlin jelképének tekintett, majd’ 200 éves műemlék teljes egészében a megosztott város keleti oldalán áll.
Kapukrónika
Idestova kétszáz esztendő óta áll a 65 méter széles, 20 méter magas és 11 méter „mély” emlékmű. II. Frigyes Vilmos porosz király emeltette az Unter den Linden nyugati végén, a sugárút lezárásaként.
Az építmény régi görög diadalívek mintájára készült, éke a Gottfried Schadow által alkotott Quadriga, a győzelem istennője által hajtott négyesfogat. 1814-ben babérkoszorúval és vaskereszttel is kiegészítették ezt a rézszobrot. Fölépülte után 15 évvel, 1806. október 27-én Napóleon győztes serege vonult át a kapun Berlinbe, a jénai és az auerstedti csata után. A porosz udvar addigra elmenekült a fővárosból. A korzikainak annyira megtetszett a Quadriga, hogy leszereltette a kapu tetejéről és Párizsba vitette. Csak kilenc évvel később került vissza újra a porosz fővárosba.
Csupa győztes hadfi vonult el a Brandenburgi kapu alatt a múlt században: 1864-ben a dániai hadjáratból megtértek, 1866-ban az Ausztriát legyőzök és 1871-ben a Franciaország fölött diadalt aratott seregek.
A Weimari Köztársaság napjaiban ugyancsak e kapu alatt vonultak haza Berlinbe a vesztes német sereg maradványai.
Hindenburg táborszernagy 1925-ben birodalmi elnökként e kapun át vonult be a közeli Reichstagba. A Brandenburgi kapu történetének legsötétebb fejezete 1933. január 30-án kezdődött: árkádjai alatt masírozott át fáklyával a kezében az SS és az SA sokezres serege a wilhelmstrassei régi birodalmi kancelláriáig.
A kapu nyugati felétől a győzelem oszlopáig vezető utat az 1953. június 17-i kelet-berlini munkásfelkelésről nevezték el. Az elkeseredett emberek aznap levették a kapu tetejéről az NDK zászlóját, és átmasíroztak a nyugati övezetbe. A kelet-berlini városi tanács 1956-ban elhatározta: fölújítja a műemléket: 2,2 millió márkát szavazott meg erre a célra. Hiányzott azonban a háborúban elpusztult Quadriga A nyugat-berlini szenátus segített, megtalálták az eredeti szobor gipszmintáját, és annak alapján újra ércbe öntöttek a Quadrigát. A keleti városi vezetés (politikai megfontolásból) megcsonkította a győzelem istennőjének emlékművét, és az 1814. évi felszabadító háborúkra emlékeztető győzelmi sast és a vaskeresztet („a porosz–német militarizmus jelképei”) levette róla.
Az újraöntött Quadriga 1958. szeptember 15-től látható a Brandenburgi kapu tetején. 1961. augusztus 13-a óta csak meglehetősen távolról, mert a város keleti és nyugati felét elválasztó fal és határőrizeti építmények miatt a kapu megközelíthetetlen. De már csak néhány óra hosszat…
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
