Rendkívül hasznos ajánlásokat dolgozott ki a budapesti központú Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, az Európai Unió Safer Internet Programjának magyarországi konzorciumvezetője a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban.

Őszintén bevallja, hogy nehezen megoldható kihívás elé állítja az oktatást. Ha jól reagálunk a digitális átállásra, akkor olyan gyakorlatot és megoldásokat alakíthatunk ki, amelyek a járvány utáni időszakban is megkönnyítik és hatékonnyá tehetik a tanulást. Ha viszont rosszul, akkor nem csupán egy tanévet veszítünk el, hanem közösségek bomolhatnak fel, és rászoruló gyermekek tűnhetnek el hosszú időre a tanáraik, osztálytársaik szeme elől.

Tekintettel arra, hogy az utóbbi hetekben sokszor és sok helyen megfogalmazták a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat ajánlásait, javaslatait és tanácsait, jól ismerik a gyermekekhez, a szülőkhöz, a tanárokhoz, az iskolákhoz szóló nagyszerű gondolatok.

A kormányhoz viszont eddig senki sem fordult ilyen nyíltan, ezért nagyon is időszerű tanulmányozni, megfogadni őket. Íme:

Magyarországon több (azaz: nagyon sok) olyan gyermek él, aki otthon nem tud hozzáférni az internethez. Ők a digitális munkarendben gyakorlatilag elérhetetlenné válnak a tanáraik és az iskolatársaik számára. Kérjük (a kormányzatot), minél előbb mérje fel, hogy kik ők (tehát a világhálóból kihullottak, netán közelébe sem jutottak), hányan vannak, és milyen konkrét segítségre van szükségük ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban be tudjanak kapcsolódni a távoktatás rendszerébe.

Javasoljuk azt is, hogy a kormányzat mérje fel, melyek azok az iskolák, amelyeknél a távoktatás nehézséget okoz (azaz: ahol képtelenek megszervezni), és ennek mik az okai. Ha a tanárok nem rendelkeznek megfelelő képzéssel, eszközzel vagy internet-hozzáféréssel, kérjük, minél előbb biztosítsák ezeket a számukra. – Nos, ezt az óhajt legelőbb a következő tanévre (vagy még később) lehet teljesíteni még akkor is, ha a kormányzat (itt most az egész kormányzatról szólunk, nem csupán az oktatási, az informatikai eszközök beszerzéséért felelős részleghez, miután azon túlmenően, hogy sok tízezer személyi számítógépre, az otthonokban villanyra, elfogadható sebességű és kapacitású internet-sebességre, fűtésre, a tanulást segítő asztalra és székre, tisztességes ruházatra meg lábbelire stb., valamint elegendő anyagiakra lenne szükség, hogy a villanyt, az internetet, fűtést, asztalt, széket, lábbelit és ruházatot meg is tudják vásárolni azok az elesettek, akiknek ma még nem telik ilyesmire.

Továbbá meg kellene tanítani a korunk elengedhetetlen eszközeinek a kezelésére azokat a pedagógusokat, akik mostanáig nem voltak képesek erre – eszközök és lehetőségek hiányában.   

Javasoljuk azt is, hogy minél előbb készüljön országos szintű összegzés a digitális iskolai munkarend közben eddig szerzett tapasztalatokról, hogy ezek a tanárok és az iskolák számára a lehető legszélesebb körben hozzáférhetők és a gyakorlatban minél hamarabb hasznosíthatók legyenek.

Kérjük, hogy a kormány minél hamarabb kezdje el a Nemzeti Alaptanterv digitális változatának kidolgoztatását.

A digitális iskolai munkarendre és a távoktatásra történő váratlan és kényszerű átállás minden résztvevő erejét és figyelmét teljességgel igénybe veszi. Ezek az erőfeszítések azonban a járvány elmúltával sem vesznek kárba, ezért különösen fontosak. Mindannyian legyünk tudatában, hogy ami most történik, az nem csupán a következő hetek, hanem a következő évtized iskolai oktatását is döntően befolyásolja – olvasható a többi között a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, az Európai Unió Safer Internet Programjának magyarországi konzorciumvezetője által kidolgozott ajánlásokban.

A konkrétumokról (tehát nem a tervekről) készséggel beszámolunk. Ha lehet, akár néhány héten belül.