A hazai lakosság egy része már elkezdte beépíteni mindennapjaiba a fenntartható szokásokat, sokan azonban még csak a jövőben tervezik megtenni a szükséges lépéseket. A magyarok tetemes hányada elsősorban a döntéshozóktól várná a megoldásokat a természeti és környezeti problémákra, vagyis felülről jövő iránymutatással és szabályozással még tovább lehetne ösztönözni az embereket a változásra – derül ki a WWF Magyarország friss kutatásából.

A reprezentatív kutatás a többi között azt vizsgálta, hogy miként viszonyul a városi magyar lakosság a természet- és környezetvédelemhez. Kiderült: a magyarok nagy része fontosnak és aktuálisnak tartja a környezeti problémákat, és készen áll a változtatásokra a fenntartható jövő végett. A kormányok és vállalatok világméretű összefogását azonban elengedhetetlennek tartják ahhoz, hogy Földünk népessége elkerülje a környezeti katasztrófát. A lakosság tetemes része már most számos fenntartható szokást bevezetett mindennapi életébe, de sokan vannak, akik még csak tervezik azt, hogy a változás útjára lépjenek. A már bevezetett szokások megtartását és a szándékolt egyéni lépéseket a felülről érkező iránymutatás és egy erős szabályozás tovább ösztönözhetné. (Megtekintésre ajánljuk; tessék kattintani!)

Az európai zöldmegállapodás éppen a nemzetközi összefogást célozza meg, amelybe jól illeszkedik az Európai Unió természetvédelmi politikáját 2030-ig meghatározó biodiverzitás-stratégia és a fenntartható mezőgazdaságra, valamint élelmiszeriparra való áttérést célzó „Termőföldtől az asztalig” (Farm to Fork) stratégia. A koronavírus-járvány is megmutatta, hogy nem jó úton járunk, és további súlyos következményekkel számolhatunk, ha nem hagyunk helyet a természetnek és nem lépünk a fenntarthatóság útjára. Ezt figyelembe kell venni a gazdaság újratervezésekor: a környezet- és természetvédelmi célok nem csorbulhatnak, hiszen létünk és egészségünk alapját a háborítatlan természet képezi. A WWF Magyarország ebből a célból mintegy három évtizede azért dolgozik, hogy az ember és a természet harmóniában éljen egymással, és ezt a hazai törvények és szabályozások is lehetővé tegyék.

A többség szerint a döntéshozóké a felelősség a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákért és azok megoldásáért a magyarok szerint. A kutatásból látszik, hogy a lakosság nagy része az egyéni felelősségvállalás helyett a felülről érkező megoldásokat szorgalmazná. A többség a globális összefogást sürgetők körébe tartozik; úgy gondolja, az egyes emberek már kevesek a környezeti katasztrófa elkerüléséhez, és világméretű összefogásra lenne szükség a kormányok és vállalatok részéről. A megkérdezettek 36%-a az egyéni felelősségvállalást tartja a kulcsnak – szerintük ha minden ember csökkentené a saját fogyasztását és környezettudatosan élne, visszafordíthatók lennének a mai káros folyamatok. A megkérdezettek hatoda tartozik a tagadók (5%) vagy lemondók (11%) csoportjába. Ők azok, akik szerint változtatni felesleges, bár különböző okokból: míg a lemondók szerint már nem tehetünk semmit, hogy elkerüljük a környezeti katasztrófát, a tagadók csak riogatásnak gondolják a klímaváltozást. (Megtekintésre ajánljuk, tessék kattintani!)

Bár az egyéni ökológiai lábnyom csökkentése fejben dől el, tettek nélkül nem érhetünk el eredményeket. A WWF Magyarország a kutatásában arra is kereste a választ, hogy a magyarok életük mely területén szándékoznak fenntarthatóbban élni, vagy már tesznek is érte. Kiderült, hogy a lakosság csaknem kétharmada jelenleg is takarékoskodik a vízzel, igen magas viszont azok aránya (80%), akik továbbra is kevesebb vizet szándékoznak fogyasztani vagy a jövőben tervezik meghozni ezt a döntést. A helyiek 74%-a szeretné kerülni az eldobható műanyagok használatát, 59%-uk már így is tesz. A magyarok élelmiszer-fogyasztásának lábnyoma is javulhat, ha a hajlandóságot valóban tettek követik: egyelőre a megkérdezettek 40%-a részesíti előnyben a helyi előállítású termékeket, 64% pedig ezt továbbra is fenntartaná vagy ha eddig nem tette, akkor elkezdené; 77% szeretné minimalizálni a kidobott élelmiszer mennyiségét, 53% már aktívan tesz is érte.

Érdekes az ellentét az utazásban a magyarok szándékai és tettei között: az emberek 59%-a szeretne tömegközlekedéssel vagy kerékpárral munkába járni, ám csak 28% azok aránya, akik valóban ezt a közlekedési formát használják a mindennapokban. Hasonló a helyzet az autóhasználattal: a lakosság 54%-a kevesebbet autózna, de csak a harmada tesz is így. (Megtekintésre ajánljuk; tessék kattintani!)

Mindez azt mutatja, hogy egyelőre többen vannak, akik még nem vezették be életükbe az egyes fenntartható szokásokat, viszont ez szándékukban áll a jövőben – vagyis tisztában vannak azzal, hogy ez szükséges lépés mind a saját életük, mint a környezetük szempontjából. A kutatás arra is rávilágít, hogy az emberek az életmódjukba sikeresen beépített változtatásokat hajlandók is megtartani és tartósan alkalmazni a későbbiekben.

A kutatás következő részéből kiderül, hogy a magyar lakosság mit tart igazán aktuális és fontos problémának. A felsoroltak közül 12 legfontosabbnak ítélt probléma soraiban a többek között olyan természeti, környezeti és fenntarthatósági kihívások találhatók, mint a műanyag-szennyezés csökkentése, a világméretű felmelegedés lassítása, a természet védelme, a klímaváltozás hatásainak és a szén-dioxid kibocsátásának a csökkentése, az élelmiszer-pazarlás visszaszorítása, a folyók és tavak állapotának megőrzése, erdeink fenntartható használata. A szegénység csökkentését a legfontosabb problémának ítélik, az aktualitását viszont nem érzik a magyarok.

A legfontosabbnak és legidőszerűbbnek ítélt problémák között nagy az átfedés; egy új kihívás viszont nem szerepel a legfontosabb problémák között: ez az őshonos magyar állat- és növényfajok és élőhelyeik védelme.