Jó emberöltővel, 33 évvel ezelőtt, az akkor létezett és országosan terjesztett „komoly bulvárlap”, a nagy példányszámú Mai Nap külpolitikai szerkesztőjeként néztem körül az itthoninál jobb keresetet, némelyek szerint tapasztalatszerzési lehetőségeket kínáló, a magyarnál sokkal jobban működő országok munkaerőpiacán. Azaz: Ausztriában és a már csaknem két éve egyesült Németország keleti és nyugati felében. Magyarjaink ugyanis – köszönhetően az egységesülés felé tartó Európának – fogták a vándorbotot és -tarisznyát, megindultak Nyugat felé (és máig sem hagytak föl vele). A hazainál sokkal jobb kereseti lehetőségeken túl csábították őket az itthoninál jóval korszerűbb munkahelyek, ahol jó tapasztalatokat szerezhetnek és visszatérvén a szülőhazába – remény szerint – hasznosíthatják is őket. A magyarok ausztriai és németországi munkavállalásának körülményeit bemutató írásom azonban sajnos, nem az eredeti elképzeléseim szerint sikerült. Mi több, mint alább (újra) olvashatják, „irányt váltott”. A cikk a Mai Nap 1992. augusztus 8-i számában jelent meg. (A nyitó képhez: a bécsi Kurier című lap 2014. szeptember 2-án emlékezett meg arról, hogy 50 éve dolgoznak vendégmunkások Ausztriában. A Hürriyet 1971-i archív felvételén Bécsbe készülő török vendégmunkások egy csoportja. Az osztrákok akkoriban különvonatokon szállították a török munkaerőt Isztambulból az Alpok országába.)

«Jó pénz keresése reményében két magyar állampolgár megfulladt a minap Bécsújhelyen, ahol az osztrák törvények szigorú tiltása ellenére engedély nélkül vállaltak/kaptak munkát. Ez a tragédia is sarkallt bennünket arra, hogy megtudakoljuk: milyen a helyi munkaerőpiac, és hogyan védik a külföldiektől Ausztriában és Németországban, ahol a legszívesebben dolgoz(ná)nak magyarjaink.

Német nyelvterületen, ekként Ausztriában is, a feketemunka fogalmát legalább háromféleképpen értelmezik: társadalombiztosítás nélküli foglalkoztatás; engedély nélküli iparűzés; külföldi munkavállaló illegális foglalkoztatása, amely a társadalombiztosítást is megkerüli. „Ez utóbbi a leggyakoribb nálunk, és minden esetben legalább két tettese van: a feketemunka-vállaló és az, aki feketén munkát ad neki” – magyarázza dr. Herbert Buchinger, az osztrák munka- és szociálisügyi miniszter kabinetfőnöke. A legtöbb „feketemunkás” az egykori Jugoszlávia utódállamaiból, Török- és Lengyelországból, Cseh-Szlovákiából, valamint egyre nagyobb arányban Magyarországról jön.

Órabéres prostik

Nem lehet pontos választ adni arra a kérdésre, hogy hány feketemunkás lehet Ausztriában, mert csak a felderített eseteket tartják számon, egyébként legföljebb becsülni lehet az arányukat. A munkaügyi és a belügyminisztérium egyaránt 50 ezerre teszi az illegálisan foglalkoztatottak számát. Valójában jóval többen vannak, ugyanis sokukat legföljebb néhány napig, hétig foglalkoztatják. A lelkiismeretlen munkaadók csak „órabéres prostiknak”, munka után strichelőknek nevezik őket.

Mit tesznek a feketemunka ellen az osztrákok? „A külföldiek illegális foglalkoztatása elleni küzdelem fő felelősei a munkaügyi hivatalok. Az ő munkatársaik – a rendőrséggel és a csendőrséggel közösen – ellenőrzik a gyanús munkahelyeket, építkezéseket. Épp a minap volt egy ilyen nagy razzia Bécsben. A munkaügyi hivatalok haladék nélkül följelentik a törvénysértőket a helyi közigazgatásnál, a betegsegélyező pénztáraknál, az adóhivatalban, illetve az idegenrendészetnél. A polgári demokráciákban súlyosan büntetik az adó- és társadalombiztosítási csalást. A feketemunka-adókat ugyancsak keményen megbüntetik” – mondja dr. Buchinger.

Mindenekelőtt olasz vendégmunkások áramlottak német és osztrák földre az 1950–80 között, a „régi, szép időkben”…

Amellett, hogy Ausztriában is növekszik a munkanélküliség, most éppen hatszázalékos, ami legalább 190-200 ezer embert érint, június végén mégis 284 ezer külföldi munkavállaló dolgozott az országban. Ebből 10 600 a magyar. A legtöbb az egykori Jugoszláviából (142 ezer) és Törökországból (58 ezer) való. „Az említett 284 ezer külföldi hivatalosan, tartózkodási és munkavállalási engedéllyel dolgozik Ausztriában. Ennél több külföldi munkást már nem tudunk befogadni és foglalkoztatni – mondja a kabinetfőnök. – Most már csak a természetes fluktuáció révén megüresedő helyekkel számolhatunk, ami jövőre várhatóan 20 ezer lesz. Ezeket a helyeket elsősorban a már itt élő külföldiek foglalják el, ekként a magyaroknak aligha van esélyük vendégmunkára.”

Mit tehet a magyar, ha legálisan szeretne elhelyezkedni Ausztriában?

„Keressen magának olyan munkaadót, aki hajlandó őt alkalmazni. A munkaadó ezután kérelmezheti a munkaügyi hatóságnál a kiszemelt magyar foglalkoztatási engedélyét. Meg kell viszont indokolnia, hogy az alkalmazni kívánt magyar tevékenysége vállalati vagy népgazdasági érdek, és még belefér a munkaügyi minisztérium által meghatározott keretszámba.

És ez még nem minden, ugyanis: ha sikerült a dolog munkaügyi részét elintézni, még tartózkodási engedélyért is szükséges folyamodni az idegenrendészetnél.”

Kiszolgáltatottak

Legutóbb 1990 szeptemberében módosították a feketemunkáról szóló német törvényt, melynek megszegőit akár 50 ezer márka pénzbüntetéssel is sújthatják. A jogszabályt azért alkották még 1974 tavaszán, hogy elejét vegyék az ellenőrizetlen munkavállalásnak és -adásnak. Mindkettő ugyanis tetemes adózatlan jövedelemforrás. Ugyanakkor rontja a munkára váró, tehát elsősorban munka nélküli tömegek elhelyezkedési esélyeit, növeli a szociális feszültségeket. Ráadásul a társadalombiztosítás megkerülésével a dolgozót feketemunka közben ért (akár halálos) baleset után semminemű kártérítés sem jár. (Németországban tavaly nyár óta az elhelyezkedésre jelentkezők számára kötelező a társadalombiztosítási igazolvány.) A feketemunka kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót, akinek érdekeit ily módon a szakszervezetek sem tudják képviselni.

Súlyosbítja a helyzetet, ha munkavállalási, tartózkodási engedély nélküli külföldit foglalkoztatnak feketén. A legfrissebb statisztika szerint csupán Nyugat-Németországban tavaly 332 ezer illegális (fekete)munkavállalóról szereztek tudomást a hatóságok; 207 600 esetben kezdeményeztek ellenük büntetőeljárást.

A budapesti német nagykövetség, illetve a Bajor- és Szászország Szabad Állam gazdasági és munkaügyi minisztériumainak tájékoztatása szerint külföldiek – ekként magyarok – számára felvételi-alkalmazási tilalom van a szövetségi köztársaságban. Kivétel: ha valaki ösztöndíjasként, hivatalosan, szakmai (tovább)képzés céljából, vegyes vállalati alkalmazottként tartózkodik az NSZK-ban. Ismeretes, hogy tízezernél több magyar a két állam megállapodása értelmében dolgozik Németországban. A vendégmunkások foglalkoztatásának részleteiről a helyi, tartományi kormányszervek, illetve a Szövetségi Munkaügyi Hivatal kirendeltségei döntenek.

A június végi kimutatás szerint az alapkontingensben meghatározott 6000 magyar állampolgáron túl középüzemekben 2000, az építőiparban további 6000 (összesen 14 ezer) magyar dolgozhat. Ugyanez a keret például 8250 cseh-szlovák és 35 170 lengyel németországi foglalkoztatását engedélyezi. Érdekesség: május végén az egykori keleti blokk országaiból nem egészen 87 ezren dolgoztak az NSZK-ban. Köztük 11 ezer 200 volt a magyar, ami azt jelenti, hogy kontingensünket eddig csak négyötödrészt használtuk ki.

Németország nyugati felén 6,3, a keletin 14,6 százalékos a munkanélküliség. A két véglet: a volt keleti Mecklenburg–Elő-Pomerániában 16,2, a nyugati Dél-Bajorországban viszont csak 3,7 százalék. Ráadásul a keleti országrészben újabb termelés-visszaesés következett be a textil- és nyomdaiparban, a gépgyártásban. Sok tízezer fiatalnak nem jutott szakmunkástanuló-hely sem.

Ex-NDK: magyarok

Peter Wiedemann, a drezdai gazdasági és munkaügyi minisztérium vezető munkatársa örömmel számolt be arról, hogy a keleti országrész gazdaságának immár érezhető élénkülése az elhelyezkedésre is jótékony hatású. Ha tizedszázalékokkal is, de hónapról hónapra csökken a munkanélküliek száma. Az arány Szászországban most 14 százalék; különösen súlyos a női munkanélküliség. Rövidített munkaidőben mintegy 145 ezren dolgoznak. Központi és vállalati pénzekből folyamatosan nagy összegeket költenek új munkahelyek teremtésére. Szászországban 8610 munkahely betöltetlen. A hozzánk viszonylag közeli német tartományban legföljebb ezt a jó nyolc és fél ezer munkahelyet lehetne megpályázni – persze az államközi megállapodás alapján. Arra nem sikerült választ kapni, mely szakmák várnak munkáskezet. Föltehetően (miként ez általában gyakorlat) a legegészségtelenebb és legnehezebb tevékenységekről van szó.

A Chemnitzben székelő szász tartományi munkaügyi hivatal elnöke, dr. Alois Streich leszögezi: „Mindeddig nemigen vettünk tudomást a feketemunka-vállalók és foglalkoztatóik üzelmeiről, de mostanra véget ért a türelmünk. Tételesen és személyre szólóan megvizsgáljuk: jogosan részesül-e mind a 326 ezer munkanélküli az állami juttatásokból, a segélyekből. Elítélendő, aszociális egyén az, aki olyképpen húz hasznot a saját munkanélküli-állapotából, hogy feketén munkát vállal. Máris mintegy ezer ilyet találtak munkatársaim; már az első bizonyított esetben akár 5000 márka pénzbüntetést is kiszabhatunk rájuk, de volt olyan is, akit csalásért följelentettünk. A munkanélküli-segéllyel/állapottal visszaélők kiszűrésére számítógépesítettük a nyilvántartásunkat, és finomítjuk az ellenőrzés módszereit.”

Válogatott vendégek

Szászország tartja magát a szövetségi köztársaságban általában érvényes elvhez és gyakorlathoz, amely szerint külföldiek – a közös piaci tagországok állampolgárainak kivételével – csak engedéllyel vállalhatnak munkát. Manfred Gerrriann, a munkaügyi hivatal elnökhelyettese arról tájékoztat, hogy ők is messzemenően tiszteletben tartják a legföljebb két évre szóló állam-, intézmény- és vállalatközi szerződéseket, valamint a (cseh!) határ menti ingázók történelmileg kialakult jogait. Annak ellenére, hogy még mindig igen nagy arányú a munkanélküliség Szászországban, vannak területek, amelyekre nincs sem német, sem más EK-beli munkáskéz. Elsősorban ilyen helyekre vesznek föl egykori KGST-országbeli, ekként magyar munkavállalót, de évente legföljebb három hónapra. Vendégmunkások is dolgozhatnak szász földön, akár Magyarországról is, csakhogy őket különösen megválogatják: legyenek viszonylag fiatalok (tehát jó munkabírók) és kiváló szakemberek. Legutóbb például külföldi fogtechnikusoknak engedélyezték – legföljebb 18 hónapra – a munkavállalást. Tavaly a szász munkaügyi hatóságok 375, az idén június végéig 185 magyar állampolgárnak engedélyeztek egyéni munkavállalást.

Hatósági jogosítványa is van a chemnitzi központú hivatalnak: földeríti és bünteti külföldiek illegális foglalkoztatását.

A kérdésre, hogy a Szászországban élő mintegy 50 ezer külföldit vagy a német állampolgárokat sújtja-e jobban a munkanélküliség, a chemnitzi hivatal szóvivője elmondta: július végén 5298 külföldi munkanélkülit tartottak nyilván, ami nagyjából a kenyérkereset nélküli német népesség arányával azonos mértékű. A hivatal nem tud olyanról, hogy elkerülhetetlen elbocsátáskor – ha a némettel azonos teljesítményt produkál – előbb a külföldinek mondtak volna föl. Ez már az érdekvédelem területére tartozik – hangoztatta Weiss szóvivő – a szakszervezeteket kellene megkérdezni.

Kilátástalan

Bajorországból azt a felvilágosítást kaptuk, hogy bár helyileg nem definiálták a feketemunka fogalmát, viszont az „árnyék-, illetve a „földalatti gazdaságban” végzett mindennemű tevékenységet feketemunkának tekintenek, és szigorúan tiltják.

Az oka közismert: az ily módon foglalkoztatott anyagilag, erkölcsileg kiszolgáltatott, nem részesülhet a társadalom-, a nyugdíj-, a munkanélküli-biztosítás előnyeiből, ráadásul adócsalónak, az államkincstár megkárosítójának minősül.

A legtöbb feketén, tehát engedély nélkül foglalkoztatottat az építőiparban (kőműves, tetőfedő, festő) lepleztek le; őket követik csökkenő arányban a gépkocsiszerelők, stukkózók, útépítők, hidegburkolók, asztalosok, ácsok, épülettakarítók, fűtésszerelők, lakatosok, villanyszerelők.

Magyarok magánúton, azaz egyénileg kezdeményezett elhelyezkedése Bajorországban is kilátástalan. Az NSZK-ban tartózkodás ugyanis hivatalos munkavállalásra nem jogosít. (Amíg fennállt a vízumkényszer, ezt bepecsételték a magyar útlevelekbe!) A munkavállalási engedélyek kiadása a helyi szervek hatásköre, és bár Bajorországban viszonylag kicsi (4,2 százalék) a munkanélküliség, a saját állampolgárok érdekeinek a védelmében szó sem lehet magyar vagy egyéb volt keleti tömbbeli magánkezdeményezésre történő hivatalos elhelyezésére. A tartományban régóta élő külföldi vendégmunkásokat kétszer akkora mértékben sújtja a munkanélküliség, mint a németeket. Ráadásul az ex-NDK-ból munkanélküli százezrek áramolnak a nyugati tartományokba, hogy megélhetést találjanak.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)