„Nagyon valószínű, hogy a rezsimet életben tartó és hasznát élvező szűk kör a válságot – gazdasági értelemben – nagy veszteségek nélkül túléli. De hogy egyébként megússza-e, azt nem tudom. Előbb-utóbb ugyanis nemcsak a járvány ér véget, hanem ez a rezsim is összeomlik, és akkor azért szembe kell nézni az elkövetett hibákkal, bűnökkel” – nyilatkozta Békesi László közgazdász, volt pénzügyminiszter a Hírklikknek.
Azt is elmondta, hogy a súlyos válság a társadalom nagy részének elnyomorodásával fog járni. A többi között azért is, mert a kormány magára hagyja az emberek zömét. Az eddigi intézkedések többsége a saját klientúrának, a NER haszonélvezőinek adtak segítséget.
– Nem tudom, hogy mi ketten, akik most beszélgetünk, a magyar nemzet részei vagyunk-e, vagy sem?
– Attól tartok, hogy abban az értékrendben, amelyről Kövér László beszélt, mi valószínűleg kívül esünk a nemzetet alkotó csoportból. De erről nekem változatlanul klasszikus és pótolhatatlan barátunk, Esterházy Péter szállóigévé vált mondata jut eszembe: „egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá”…
– Igaza van, de azt azért ne tegyük zárójelbe, hogy a magyar országgyűlés elnökétől idéztem, akinek, ha nehezen követhetőek a gondolatai, akkor is ő a népképviselet vezetője…
– Ez végtelenül szomorú, elkeserítő – más megközelítésben a felelősen gondolkodó magyar állampolgárok számára – elfogadhatatlan vélemény. Ez tipikus fasisztoid frazeológia, amely a politikai ellenfeleket megbélyegzi, kirekeszti, megsemmisítendőnek tartja. Carl Schmidt minden bizonnyal elégedett lenne mai magyar követőivel…
Kövér mondataiban benne van a jelenlegi rendszer, a NER-rezsim lényege, amely megosztásra, állandó fenyegetettségre, félelemkeltésre, az emberek közötti bizalmatlanság erősítésére – hogy megint más klasszikust idézzek –, az oszd meg és uralkodj elvére épül. Ez elkeserítő, és nem is elsősorban a Kövér-féle agymenések miatt az, hanem mert előrevetíti annak a veszélyét, hogy akkor, ha ez a rezsim véget ér – és persze véget fog érni –, olyan mélyek lesznek az árkok a társadalmon belül, amelyek a normális együttélést, a kibontakozást, a konszolidációt hosszú távra teszik lehetetlenné. Számomra az igazi veszély ebben áll.
– Ön mindig ügyelt arra, hogy szabatosan, világosan, és szélsőségtől mentesen fogalmazzon. Most viszont a magyar politikai beszédben egyre inkább eluralkodik a durva, a másikat lejárató stílus. Ebből ön szerint vissza lehet fordulni?
– Nehéz lesz. Ezek a szélsőséges megnyilatkozások, amelyek azt a célt szolgálják – az emberi gyengeségek mellett –, hogy átlépjék az ingerküszöböt, felkeltsék az emberek figyelmét. Ez a stílus része a mai, agresszív kommunikációnak. Miután ez az alpári stílus sértő, és a sérelmek még a nagy önfegyelemmel rendelkezőkben is megmaradnak, ezért is nehéz lesz azokat átlépni – tehát végtelenül káros.
– Ön elég hosszú ideje visszavonultan él, ugyanakkor nem fogja be pörös száját; azaz a magyar kormány bizonyos intézkedései arra késztetik, hogy a közösségi médiában megszólaljon. Jól látom, hogy így van ezzel?
– Pontosan. Az, hogy az ember már nem aktív – semmiféle funkciója, hatásköre nincs, ezért befolyást sem gyakorol a napi eseményekre –, nem zárja ki, hogy a szakmai tapasztalatait, tudását megpróbálja hasznosítani. Ennek egyik lehetséges formája, hogy a véleményemet összefoglalom, leírom és az érdeklődők számára elérhetővé teszem. Nem az a naiv hit vezet, hogy véleményem a döntéshozók cselekedeteit befolyásolhatja, hanem azt remélem, hogy gondolataimmal segíthetem az érdeklődő emberek tisztánlátását, eligazodását korunk történései között. Jól érzi: egy ilyen bizonytalan, rendkívül veszélyes helyzetben, amelyben ma a világ – és benne természetesen Magyarország is – van, azokat az egészségügyi és gazdasági lépéseket, amelyeket a kormány eddig megtett. és amelyeket tervez, elégtelennek, elkésetteknek, mértéküket és összetételüket tekintve is hibásnak tekintem. Ezért mondok véleményt, mert szerintem sokkal többet és mást is lehetne ebben a helyzetben tenni, éppen azért, hogy a súlyos konzekvenciákkal járó járvány társadalmi, gazdasági, humanitárius következményeit enyhíteni lehessen.
