A közvéleményben úgy él a mi köztársasági elnökünk, mint egy hallgatag horgász, aki nem sok vizet zavar a magyarországi közéletben, csendben, mélán ül várbéli rezidenciáján, kapásra várva. (A kép forrása: HVG)

Ez azonban orbitális tévedés, mert Áder János látszólagos semmittevése mögött már egészen kis odafigyeléssel lázas tevékenység lelhető fel. Legalábbis, annak az internetes évkönyvnek a tanúsága szerint, amely az államfő elmúlt három évének lenyomatát mutatja be, s amelyet szombaton töltöttek fel a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapjára.

Az 584 oldalas dokumentumból kiderül, hogy Áder János nem a semmiért veszi fel a havi 3 millió forintos fizetését. Éppen ellenkezőleg: keményen megdolgozik a neki juttatott apanázsért, valamint a tisztségével együtt járó béren kívüli juttatásokért. Ha például Áder tevékenységét összehasonlítjuk egy átlagos magyar polgár mindennapjaival, azonnal szembetűnik, hogy az államfő nagyságrendekkel több nagykövetet fogadott, mint az átlag magyar, jóval gyakrabban találkozott határon túli diákokkal, és mindenki másnál gyakrabban rótta le különféle megemlékezéseken a kegyeletét.

Azt se feledjük, hogy míg szilveszterkor, a boldogabb új esztendőre várva, a legtöbb magyar felhőtlenül szórakozik, és egy számára kellemes társaságban tölti az idejét, az állam elnöke olyankor sem pihen. Pezsgős pohárral a kezében, komor tekintettel tekint a képernyőről a nézők szemébe, mellette Weisz Fanni jeltolmács, akinek Kövér László találó megfogalmazása szerint 2-vel kezdődik a személyi száma.

Tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk meg őszintén: melyikünk mondhatja el magáról, hogy aláírta a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést, vagy, hogy ellátogatott Csángóföldre? És azzal is csak Áder János dicsekedhet – persze nem dicsekszik, mert szerény, mint a ma szedett ibolya – hogy találkozott a szomszédos országok államfőivel. Azt meg már szinte csak zárójelben merjük említeni, hogy Áder János személyesen vett részt az ENSZ vízzel és természeti katasztrófák csökkentésével foglalkozó ülésén, valamint a tavaly októberben, Budapesten megrendezett víz-világtalálkozón.

Mi, akik hajlamosak vagyunk a látszat alapján megítélni az államfő tevékenységét, és ezért felrójuk neki, hogy például a növekvő korrupció kapcsán egyetlen egyszer sem szólalt meg, hogy szinte mindent azonnal aláír, amit törvénytervezetként elé tolnak, vagy hogy a környezetért csak nagy távlatokban aggódik, a magyarországi fakivágások, vízszennyezések és más hasonló pusztítások hidegen hagyják. Ez utóbbit tényleg a szemére vethetjük, de ezt leszámítva elmondható, hogy

dolgos államfője van Magyarországnak. Olyan, aki sokba kerül ugyan a magyar embereknek, de megéri a pénzét.