A vállalatoknak már most célszerű részletesen felmérniük, melyik munkavállalójuk hol tart az idei szabadságkeretének felhasználásában, és nyári időszakban célszerű legalább az időarányos szabadságot kiadniuk. Különösen ott érdemes erre nagy figyelmet fordítani, ahol a munkaerőhiány miatt fel nem töltött létszámkeretek mellett kell megoldani a működést – figyelmeztet a Trenkwalder munkaerő-felvételi ügynökség. (A kép forrása: www.arbeiterkammer.at.)
A Munka Törvénykönyve (Mt.) főszabálya szerint a szabadságot – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve – az esedékességének évében kell kiadni. Ha a munkáltató nem adja ki az adott évre járó szabadságot, jogszabályt sért: csupán az életkor alapján járó (a kortól függően 1–10 nap) pótszabadság vihető át – külön megállapodás alapján – az esedékesség évét követő 12 hónapra.
Az idei tapasztalatok is azt mutatják, hogy főként azoknak a kisebb vállalkozásoknak okoz terhet az időarányos szabadság kiadása, amik az alacsonyabb létszám miatt eleve nehezen tudják megoldani a szabadságra küldött dolgozók helyettesítését. Akár nagy vállalatok számára is problémát okozhatnak az év utolsó időszakában a „bent ragadt” szabadságok, különösen az olyan területeken (kereskedelem, szállítmányozás stb.), ahol a csúcsszezon éppen erre az időszakra esik.
Tekintettel arra, hogy a munkavállalók többsége hagyományosan a nyári szabadságolást részesíti előnyben, a szabadságok átgondolt tervezésekor célszerű az éves szabadságkeret minél nagyobb mértékű felhasználására törekedni ebben az időszakban.
A szabadság időpontjának meghatározásában a jogszabály a munkáltató számára biztosít nagyobb mozgásteret: a munkavállaló a szabadságkeretéből mindössze 7 munkanapról rendelkezhet szabadon. Ugyanakkor mindkét fél érdeke, hogy a többi szabadnap is egyeztetett módon, mindkét fél igényeit figyelembe véve legyen kiadva, amire kellő időben történő tervezéssel nagyobb a felek lehetősége.
A szabadságolás rugalmasságát korlátozó fontos szabály, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell, a munkavállalónak pedig a szabadságra vonatkozó igényét ugyancsak legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.
Az alapszabadság 7 munkanapján túl továbbá – 2024-től új szabályként –- a gyermekek után járó pótszabadságokat, valamint a szülői szabadságot is a munkavállaló kérésének megfelelő időben kell kiadnia a munkáltatónak, ha azt a munkavállaló legalább 15 nappal az adott szabadság előtt jelezte.
Ha a munkavállaló az év közben valamilyen okból mégsem tudta felhasználni a neki járó szabadságkeretet, annak kiadását a munkaviszony tartama alatt később is kérheti. A szabadság pénzben ilyenkor sem váltható meg, arra csupán a munkaviszony megszűnése esetén kerülhet sor.
