A Belaruszban zajló drámai események és a hatalmat negyedszázada gyakorló Aljekszandar Lukasenka következményekkel terhes téves számításai ötvenhatos emléket idéznek fel Lendvai Pál veterán politikai elemző, az osztrák Der Standard publicistája, Kelet-Közép-Európa avatott ismerője számára.

A lap online változatában A diktátorral való bánásmód címmel megjelent legfrissebb cikkében arról ír, hogy 1956. október 22-én pártaktívagyűlést tartottak a Csepel Vas- és Fémművekben, és azon Kiss Károly, a párt központi bizottságának a titkára „ellenforradalmi veszélyre” figyelmeztetett ugyan, de hozzátette azt is: „egy ilyen kísérletet harminc perc alatt fel tudunk számolni”. Tizenhárom nappal később az immár semleges Magyarország népfelkelés nyomán létrejött többpártrendszerét csak szovjet páncélosokkal sikerült megdönteni.

A szerző elismeri, hogy természetesen nem lehet összehasonlítani egy 65 éves, egykori kolhozelnök hosszú évek óta tartó személyes uralmát az 1991 óta független Belaruszban azzal a kommunista hatalmi monopóliummal, ami a Szovjet-Oroszország által megszállt szatellita államok egyikében érvényesült. Mégis – teszi hozzá – az, hogy kitartóan folytatódnak a választás meghamisítása és a rendőri brutalitás elleni tömeges tiltakozó megmozdulások, ráadásul a bebörtönzött vagy elmenekült potenciális vezető személyiségek távollétében, azt mutatja, hogy hibás következtetés lenne, ha hinnénk a diktatúrák erejében.

Mindazonáltal Belaruszt, amelynek 9 és fél millió lakosa többségében oroszul beszél, úgynevezett uniós szerződés köti össze szorosan, katonai és gazdasági értelemben is, Oroszországgal – hangsúlyozza Lendvai. A szorongatott helyzetben levő belarusz diktátor a rendőri erőszak alkalmazásával mindeddig el tudta kerülni rendszerének összeomlását – írja, és felhívja a figyelmet arra, hogy Lukasenko a „külföldi összeesküvésekre” tett utalásokkal, valamint Vlagyimir Putyin elnökkel való többszöri telefonmegbeszélésével világossá tette: végszükség esetén az orosz elnöktől kérne segítséget. Putyin szeretné elkerülni, hogy kaotikus módon véget érjen a Lukasenko-rezsim, és valóban demokratikus áttörés következzen be ebben az Oroszország számára oly fontos szomszédos országban. A lehetséges opciók közé tartozik az is, hogy menedéket nyújtson a megdöntött diktátornak, és valamilyen kiutat keressen. Az eddig kizárólag békés belarusz ellenzék semmiképpen nem szolgáltat ürügyet az intervencióra a minszki és a moszkvai diktátornak, „nyugati összeesküvésre” hivatkozva.

Azok a beszédek, amelyeket Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a minapi közép- és kelet-európai útjn elmondott, Lendvai Pál szerint azt tükrözik, hogy a Trump-kormányzat közönyös a belarusz válsággal szemben. Az EU-nak nincs eszköze arra, hogy közvetlen támogatást nyújtson a demokratikus ellenzéknek, és Lukasenkát rákényszerítse a hatalomról való lemondásra. A publicista ennek ellenére úgy ítéli meg, hogy az EU-nak gyorsan kellene cselekednie, azzal, hogy a Lengyelország által szorgalmazott csúcsszintű megbeszélésen legalább követelje a bebörtönzött tüntetők azonnali szabadon engedését és új választás megtartását nemzetközi megfigyelők engedélyezése mellett, továbbá, hogy olyan szankciókról határozzon, amelyek fájdalmat okoznak. „Az idő sürget, mert a meggyengült, de bármire képes uralkodó elleni tiltakozások dinamikája bármikor végzetes következményekkel járhat, akár vérfürdőhöz is vezethet” – figyelmeztet Lendvai Pál a Der Standardban.

Az amerikai média ma érthető módon azzal van tele, hogy a demokrata konvención, amelyet a világjárvány miatt ezúttal videókonferencia keretében tartanak, hivatalosan is a párt elnökjelöltjévé nyilvánították Joe Bident. Az erről szóló szövegtengerből a The Washington Post cikkét emelem ki, amely egy olyan beszédre hívja fel a figyelmet, amely a pártegység deklarálására szánt, felfokozottan ünnepi hangulatban kifejezetten disszonáns volt. A New York állambeli Alexandria Ocasio-Cortez, a képviselőház tagja – nem véletlenül – mindössze 97 másodpercet kapott a szervezőktől, és azt arra használta fel, hogy Bident meg sem említve, Bernie Sanders vermonti szenátort biztosította támogatásáról, azt, aki mindenkinek alapjogon járó ingyenes egészségügyi ellátást ígérve kampányolt, de természetesen ezúttal is vesztett a demokrata párt elnökjelöltségéért folytatott versenyben.

A The Washington Post a demokraták legprominensebb liberális sztárjaként jellemzi a Puerto Rico-i gyökerekkel rendelkező szülőktől származó, mindössze 30 éves képviselőnőt. Mint a lap írja, a rövid beszéd azt az üzenetet hordozta, hogy Joe Bidennek, ha elnökké választják novemberben, úgy kell kormányoznia, hogy figyelembe veszi a szélsőbal jelenlétét is a Demokrata Párton belül. Attól eltekintve, hogy a cikk szerzője ugyanazon lélegzettel nevezi liberálisnak és szélsőbalosnak Ocasio-Cortezt, a tény tény marad.

Mint a képviselőnő egyik volt tanácsadója – akit a The Washington Post idéz – fogalmaz, most még Donald Trump legyőzése a közös cél, de januárban ez megváltozhat.