Olvasott rovata volt az igazi Magyar Hírlap vasárnapi számainak „Hétről hétre” című oldala. A lap újságírói versenyeztek, hogy bejuthassanak a 11. oldalra, ahová minden alkalommal a hét legegyedibbnek, legérdekesebbnek vélt/szánt írásait gyűjtötte egybe az ügyeletes szerkesztő. Szerénységem is gyakorta megfordultam a 11-esen: az egész heti munka feszültségének azon az oldalon szoktam egy-egy oldottabb írással véget vetni. A „Hétről hétre” rovatban megjelentek közül adom közre most a negyvenhét esztendővel ezelőtt (1978. június 11-én) megjelent „gyöngyszemet”…

«Van esze a „bárónak”, alig múlt 40 esztendős, és már a hatodik feleségét koptatja; ez alkalommal a huszonkét éves, szupercsinos Mónikát. És Mónika boldog – hogy is ne lenne az! –, hisz’ férje névjegyén (pillanatnyilag) ez áll: „Dr. dr. dr. von Doggersburg báró”. Címei közé tartozik egyebek között „attasé”, és diplomata-útlevele van, nem is akármilyen: UNO diplomata útlevél. Az UNO rövidítés közismert a nagyvilágban, az ENSZ-t jelenti.

A háromszoros doktor, aki nem is olyan rég a müncheni Holiday Inn szállodában fogadta legszívesebben üzletfeleit, némi magyarázatot fűz útlevele UNO-jelzőjéhez: „Nem szeretném, ha bárki is csalással gyanúsítania, a rövidítés nem a New Yorkban székelő világszervezetnek, hanem egy általam alakítandó United Nations Office (Egyesült Nemzetek Hivatala) elnevezésű szervezetnek a rövidítése. Az történt, hogy az útlevél hamarabb elkészült, mint az UNO megalakítását befejeztem volna…”

Mint ahogy nagyon valószínű, hogy dr. von… névjegyét is határidő előtt szállította a nyomda. Gerhard Kurtz – rendőrségi es bírósági aktáinak fedőlapján ugyanis ez áll, mivel hivatalos helyeken csak így ismerik – egyetemet belülről még nem látott, sokszoros doktorsága mindössze álmai kifejezése. Különben az imént említett aktái négy fejezetre oszlanak: család, okirathamisítás, adócsalás és hamis címviselés. Kurtz úr biográfiájának legjellemzőbb vonása (talán ez az egyetlen, amit állandónak lehet fölfogni nála), hogy „többet furfanggal, mint erővel”. A Mester (ezt a titulust is szerfölött kedveli) a gazdasági életet lovagolta meg a hetvenes évek elején, amikor Pénzeslevél címmel – évi 250 márka (akkoriban még szó sem volt euróról! – a szerző) előfizetési díjért – „lapot” indított, melyben különféle tanácsokat osztogatott börze- és meggazdagodási ügyekben. Bölcsességére jellemző: az előfizető nem, de Kurtz mester megtollasodott a lapból. Miként lehet az NSZK-ban rövid idő alatt egymilliós tőkét összeütni? Csupán valamiféle tájékoztató szolgálatot kell szervezni, mint a Mester tette.

Egymillió márka persze már szép summa az igazán nagy ötlet – a rangok és címek, valamint diplomák ingyenesnek nem mondható osztogatásának – megvalósításához. „Még akkor is, ha tegnap csak segédmunkás volt, holnap akadémikus lehet!” „Miért nem konzul még, uram?” „Csak a tökkelütött fizet ma adót!” Hirdetéseire rengeteg érdeklődő figyelt föl, hiszen komolynak látszottak. Akik a lapját vették – Kurtz-levelek lett a neve –, az impresszum ban ezt olvashatták: Kiadóhivatal: Gibraltar Publishing Co. Ltd., terjeszti Európai Börze-kiadóintézet, Liechtensteini Fejedelemség, fő- és felelős szerkesztő: Encarnación Banos (Costa Rica), szerkesztő: dr. Gerhard Kurtz, Sealand Fejedelemség…

Még bélyeget is kiadott a Mester Sealand Poste felirattal; a 6 centesen Sir Francis Drake, a királynő kalóza, a 14 centesen pedig Cook kapitány arcképe áll. A fejedelemséget viszont aligha találja bárki is a térképen. Esetleg egy részletes hajótérkép tünteti föl a brit partok közeiében, Harvich magasságában, mint veszélyes zátonyt, amely a háborúban angol erődítményként szolgált, ma azonban málladozó beton és rozsdaette vashulladék. Kurtz hatalmas ötletérve így hangzik: „Nem kereskedem címekkel, rangokkal, csupán azt közlöm a lapomban, hol lehet megszerezni őket. Mint ahogy a nőknek szerkesztett magazinok sem népszerűsítik a terhességmegszakítást, de a klinikák címét fölsorolják…”

Érdemes előfizetni a Kurtz-lapokra: az előfizetők ugyanis 90 százalék engedményt kapnak címvásárláskor. Kiszámítható: UNO-útleveles nagyköveti cím esetén 3600 márka takarítható meg…»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)