„Állig felfegyverkezve várjuk a járvány második hullámát”, mondta Orbán Viktor pénteken reggel a Kossuth Rádióban. A múlt heti igehirdetést kihagyta a miniszterelnök, talán éppen fegyverkezett valahol, azért nem tudta akkor megosztani a gondolatait a hallgatókkal. Tegnap azonban visszatért, és akik kedvelik ezt a fajta beszédet, örülhettek. Orbán a régi, ugyanabban a katonás retorikában utazik, mint évekkel ezelőtt. (Nyitó kép: még nem katonai gázálarc; maszk csupán; foto: Szigetváry Zsolt/MTI)

Csapataik harcban állnak. Az ő csapataik. Nekünk, magyar polgároknak nincsenek csapataink. Mi nem harcolunk, mert békében élünk magunkkal és a világgal. Nem vágyunk háborúzni senkivel, utáljuk az ellenségeskedést, nem keressük a bajt ott, ahol nincs.

Orbánnak a harc az igazi terepe, lényege a küzdés maga. Békeidőben tántorog, mint a partra vetett tengerész. Mintha részeg lenne: bizonytalan, nem tud mit kezdeni magával. Ő maga mondta sok évvel ezelőtt, választás közeledtével, hogy érzi a puskapor szagát. Aki ott is puskaporszagot érez, ahol nincs, annak soha nem megy ki az orrából e különös illat. Az ilyen ember élete végéig hadvezérnek tartja magát, honfitársait pedig katonáknak.

2010-ben, amint újból fegyverhez jutott, háborúba indult a világ ellen. Megharcolt a Világbankkal, nekiment a multiknak, a saját köreihez nem tartozó oligarcháknak, összeveszett, akivel csak lehetett. Azóta a saját bőrünkön tapasztaljuk a dicsőséges hadjáratok eredményét: romok, rombolás, amerre lép.

A mi szerszámunkkal veri a csalánt, pedig nem kérte senki, hogy helyettünk harcoljon. Születésétől fogva katona, ráadásul a legelszántabb fajtából. Az utolsó töltényig tüzel – sőt, még azon is túl. Ha nincs ellenség, teremt magának és az övéinek. Mintha egy számítógépes játékból bújt volna elő: ha lelövik, mindig marad még néhány élete.

Nekünk, akiknek a nevében rendre összevész a világgal, egy életünk van.

Nem harcolni kellene, hanem kormányozni. De ő mindig csatába készül, s a muníciót, akaratunk ellenére, mi szállítjuk az ütközethez. A mi pénzünkből fegyverkezik a világ, elsősorban Európa ellen, a mi pénztárcánkból lopja ki a lőporra valót, a mi bankszámlánkról emeli le a puskaporszag árát.

Mi lettünk miatta lesajnált, antidemokratikus ország. Sem Európának, sem Magyarországnak nem válik javára ez a korszerűtlen, avítt, idejétmúlt hátranyilazós hadviselés. Működő egészségügyre, tisztességes tájékoztatásra volna szükség.

„Állig felfegyverkezve várjuk a vírus második hullámát”, mondta a vezénylő Tábornok. Meg akart nyugtatni bennünket ezzel a bejelentéssel, de mi ettől csak még idegesebbek lettünk.