A magyar ember már csak olyan, hogy örül a mások sikerének, s mindent megtesz azért, hogyha neki nincs, legalább a többieknek legyen. Nem tehetünk róla, ilyennek születtünk: kitárjuk a szívünket, az utolsó forintunkat is odaadjuk, mert számunkra nem az a fontos, hogy nekünk mi a jó, hanem az, hogy mások örüljenek. (A nyitó kép illusztráció; ez nem kínai termék! Foto: Der Tagesspiegel)

Mostanáig főleg honfitársainkat stafíroztuk ki kisebb-nagyobb milliárdokkal, Mészáros Lőrincet, Tiborcz Istvánt és a többi NER-hez kötődő oligarchát, ám a jótevésben most szintet léptünk: egy maláj szélhámosnak is összedobtunk egy luxusjachtra és egy magánrepülőgépre valót.

A történet előzménye, hogy az Orbán-kormány a magyar adófizetők pénzén 300 000 millió forintért vásárolt lélegeztetőgépeket a pandémia idején. Az ügyleteket a Szijjártó Péter vezette külügyminisztérium felügyelte és bonyolította. Ebből a 300 000 millió forintból mintegy 178 000 milliót a már említett maláj úr GR Technologies nevű cégén keresztül költött el a magyar kormány. A maláj szélhámos úr annyira jól járt az üzlettel, hogy a jutalékból azonmód vásárolt is magának egy luxusjachtot meg egy repülőgépet.

Azt minden gyerek tudja, hogy a magyar állam a 16 ezer lélegeztetőgépet a világpiacinál magasabb áron vásárolta. De a pénz nekünk nem számít, van nekünk belőle elég. Épp a napokban engedtük el a norvég alap 77 000 millió forintos támogatását, és a mi okos, sőt, bölcs kormányunk még bele is írta a Magyar Közlönybe, hogy a norvégok ennyi pénzzel tartoznak Magyarországnak.

Mi viszont nem tartozunk senkinek – ha igényt tartanánk rá, nekünk tartoznának hálával azok, akiket nagyvonalúan segítettünk a NER idején. Támogattuk üzleti terveiket, segítettük őket, hogy a mi rovásunkra gazdagodjanak. Mostanáig főként a Fidesz-közeli honfitársainkat dobtuk meg néhány milliárddal, de amióta a mindennapi élet szintjén megelőztük a nyugatot (idézet Orbán Viktortól), már arra is van lehetőségünk, hogy egy maláj szélhámosnak is juttassunk a pénzünkből.

Ez a Vinod Sekhar nevű illető amúgy azzal szolgált rá a „maláj szélhámos” elnevezésre, hogy az ismert filmszínésszel, Bruce Willissel is perben, haragban áll, mégpedig azért, mert lenyúlta Willis kétezer millió dolláros befektetésének mintegy felét.

Ez a csúnya folt azonban nem tántorította el az igen körültekintő, a magyar érdekeket minden másnál előbbre valónak tartó magyar külügyet, hogy üzletet kössön egy nem teljesen makulátlan előéletű személlyel. Szijjártóék feltehetően abból indultak ki, hogy Vinod Sekhar úr csúnyán átverte ugyan Bruce Willist, ám mindenkinek kell adni egy újabb esélyt, hogy bizonyíthassa, jó útra tért. Meg aztán épp a nagy számok törvénye alapján, kevéssé valószínű, hogy Vinod Sekhar szélhámos úr a közeli jövőben hasonlóra vetemedik.

És tényleg: Vinod Sekhar nem verte át a magyar kormányt, a vállalt határidőre és az előre kialkudott – a világpiaci árnál jóval magasabb – áron leszállította a lélegeztetőgépeket. Arról már tényleg nem ő tehet, hogy ezen gépek nagy többségére szerencsére nem volt szükség, és most raktárakban őrzik őket, kivéve azt a néhány tucatot, amelyet sikerült baráti országoknak (a magyar kormány minden erőfeszítése ellenére, még mindig maradtak ilyenek – a szerk.) elajándékozni.

Most már csak az a kérdés, hogy legközelebb kit segít hozzá Orbán Viktor kormánya a magyar adófizetők pénzén ahhoz, hogy valóra váltsa álmait és mindaddig elérhetetlen luxustárgyakat vásároljon magának. Vinod Sekhar mindenesetre jól járt a magyarokkal, de mi sem panaszkodhatunk: szereztünk egy igaz barátot, aki majd mindig hálával és szeretettel gondol ránk.