Pánikpénz, de csak jöjjön!

(Szerző: Lendvai Ildikó) Minden fillér tiszta haszon, amit nem lopnak el, nem dugnak a magánalapítványaikba, nem költik az ezredik stadionra, vadászati világkiállításra, soha meg nem térülő gyanús beruházásokra. Már csak ezért is örüljünk az adóvisszatérítés pánikötletének, akkor is, ha nem jószándékból, nem idejében, nem jó elosztásban adják. Csak adják nyugodtan, különben sokkal rosszabb helyre megy!

Persze, nem a szívjóság vezette őket. Akkor a járvány tetőfokán segítettek volna, mint mindenütt máshol, de most is jól jön. Hiszen Magyarországon a NER-milliárdosokon túl mindenki más vesztese a válságnak. Csak ők produkálták azt a bravúrt, hogy a 100 leggazdagabb magyar listája szerint nem szegényedtek, hanem gazdagodtak a járvány idején is.

Régi törvénye az élővilágnak: minél többen kapnak sebet, annál jobban híznak a sakálok és a keselyűk. Csak sajnos, utóbbiak nincsenek elegen a választás megnyeréséhez. A kormánynak ezért van mitől félnie. Emiatt jön – legalább ennyi hasznunk legyen! – a pánikpénz. Nem tervezték – hiszen a nemrég benyújtott, éppen parlamenti vita alatt álló költségvetésben nyoma sincs. Ahogy a többi ígéretnek: a minimálbér emelésének, a kisvállalkozók adókedvezményének sem. Eszerint pár hete még eszükbe sem jutott. De aztán jött a Fudan elleni megmozdulás és egyéb jelek, ott is hátraarcot kellett csinálni, szívből vagy színből, majd kiderül.

Orbán a kormányinfón zengzetes szavakat mondott ugyan: „A győzelem sohasem végleges, a vereség soha nem végzetes”, de ez csak duma. Éppenhogy végleges, bebetonozott hatalmat szeretnének, és a vereséget most nemcsak politikai, hanem vagyoni szempontból is végzetesnek tartanák.

Kellett tehát a „nagy dobás”, az adóvisszatérítés hirtelen ötlete. Mindenki használja fel jó szívvel, van miért kárpótlást kapnia!

Csakhogy szokás szerint éppen azoknak jut kevés vagy éppen semmi belőle, akikre a legnagyobbat ütötte a járvány:

1. Nem kapnak az inflációtól sújtott kisnyugdíjasok, hiszen ők nem adóznak. Az egyheti plusz nyugdíj összege töredéke a jobban keresők adó-visszatérítésének .

2. Nem kapnak azok, akik a válságban elvesztették munkájukat, hiszen nekik nem volt miből adózniuk.

3. Jóval kevesebbet kap, akinek munkaideje és fizetése kényszerűen csökkent, hiszen ezzel együtt csökkent az adója is.

4. Nem kap vagy keveset kap, aki megbetegedett a covidban, vagy mert a covid miatt nem jutott megfelelő kezeléshez, hiszen ő hosszasan betegszabadságon, táppénzen volt.

5. Kevesebbet kap, akinek év közben fizetés nélküli szabadságot kellett kivennie, hogy vigyázhasson az óvodából, iskolából otthonra szorult gyerekeire.

6. Sokkal kevesebbet kap a minimálbéren élő szülőpár, mint a legalább közepes vagy annál nagyobb fizetésekkel rendelkező kétszülős család. Két gyerek esetén az előbbi szülők összesen 122 ezer forinthoz jutnak (nyilván annak is örülni fognak), az utóbbiak egymillióhoz. Ha nekik csak egy gyerekük van, akkor kb. másfélmillióhoz, mert több volt az adójuk.

7. A három gyereket nevelő minimálbéres család egy fillért sem kap, mert a kis fizetéssel járó kis adó nem haladta meg a háromgyerekesek adókedvezményét. (Nehogy már a sokgyerekes szegények, cigányok segítséget kapjanak, csak úgy!). A családi pótlékot nem emelik.

8. Ha valamilyen családi baj miatt a nyugdíjas nagyszülők nevelnek gyereket, hiába állnak helyt a szülők helyett, mivel nem adóznak, pénzt sem kapnak.

Nem személyeskednék (ez csak példa), de a miniszterelnök maga mondta, hogy egy kiskorú gyereke után, mint bérből-fizetésből élő, ő is kap a pánikpénzből. Ha a felesége is legalább közepesen keres, akkor a többlet bevételük másfélmillió. Jó, a szabály az szabály, és különben sem volt tartaléka Orbánnak, tudjuk a vagyonbevallásából.

De biztos, hogy jó a szabály, amely szerint a miniszterelnök családjánál 13-szor kevesebbet kap az a bizonyos kétgyerekes, minimálbéres család?