(Szerző: www.helyben.hu) Már félhivatalos helyről érkezett felszólítás arra, hogy fel kell vetni a kilépést az Európai Unióból. A kormány hivatalos lapjában írta az egyik megmondóember ezt a hétvégén. Sokan legyintenek: ugyan, ehhez népszavazás kell, azt meg elbuknák.
Tényleg kellene népszavazás a Huxithez? Röviden: nem. „Csak” egyszerű szavazati többség a parlamentben.
Ami jó ideje sejtetés volt csupán, és az is inkább a hatalomtól távol vagy súlytalan figuráktól, az most már egyre inkább formálódó hivatalos álláspontnak tetszik. Előbb Kövér László mondta, hogy ma már az EU-tagság ellen szavazna, majd Varga Mihály pénzügyminiszter fogalmazott úgy, hogy amikor már nettó befizetők leszünk, akár ki is léphetünk. És most a kormány hivatalos orgánumának tekinthető Magyar Nemzet című nyomtatványban írta a hétvégén a Békemeneteket is szervező alapítvány egyik vezetője, a rendszer (egyik) ideológusaként is jegyzett Fricz Tamás politológus: „…eljött az ideje annak, hogy most már komolyan vegyük fontolóra esetleges kilépésünket egy ezer sebből vérző, birodalmi tüneteket mutató, a kelet- és közép-európai tagállamokkal látványosan lekezelően, arrogánsan bánó államszövetségből. Ugyanis elérkeztünk a választóvonalhoz: a globalista pénzügyi elit és az általuk irányított uniós intézmények – bizottság, parlament, bíróság, részben az Európai Tanács – valóban elszánták magukat a megleckéztetésünkre. Sőt, nem pusztán arra: a megbüntetésünkre.”.
A kérdés hosszú ideje így-úgy napirenden van, és a közvélemény jórésze vagy egyáltalán nem gondol bele egy esetleges kilépés következményeibe, vagy azzal hessenti el magát az ötletet is, hogy „á, ezt nem tudják keresztülvinni, mert ehhez népszavazás kell, azt meg elbuknák”.
Holott nem így van.
Ez a makacs tévhit részint abból táplálkozik, hogy a belépés előtt rendeztek – sikeres – EU-referendumot. Emellett azt is „tudják” sokan, hogy benne van a jelenlegi alaptörvényben. Utóbbit egyszerű elintézni: nincs. Ami a 2003-i népszavazást illeti, valóban előírta az országgyűlés a referendumot 2002 végén az alkotmány módosításával. A szinte „zárt körben” lebonyolított, a közvéleményt nem igen érdeklő vita végeztével a népszavazás dátumát (2003. április 12.) is beletették a módosításba, azzal, hogy ez a paragrafus a kihirdetés napján hatályát is veszíti.
De most nem is kerülhetne sor népszavazásra, mert – néhány egyéb ügyhöz hasonlóan – 1990 óta tiltja ezt hatályos nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettség esetében. Sokan téves párhuzamként hozzák fel a britek brexitjét, amiről valóban volt népszavazás. Csakhogy Nagy-Britanniában nem kötelező erejű a referendum, a kilépésről a végső szót a parlament mondta ki egyszerű többséggel.
Miként nálunk is parlamenti hatáskör.
A 133 kormánypárti képviselő bármikor kinyilváníthatja, hogy elindítják az EU alapszerződésének 50. cikkelye szerinti eljárást. Annak azonban nincs alkotmányos akadálya, hogy népszavazást kezdeményezzen bárki arról, hogy megtiltsuk a parlamentnek a kilépési döntést.
A felvetést komolyan nem vevők érvelése annyiban helytálló, hogy a tavaszi, uniós szervezésű közvélemény-kutatás szerint a válaszadók csupán 28 százaléka (2020. július: 31 százaléka) gondolta úgy, hogy Magyarország jobban szembe tudna nézni a jövővel az EU-n kívül, 64 százaléka elutasítja ezt. A magyarországi válaszadók továbbra is bíznak az unió intézményeiben is, ez a bizalom különösen magas az Európai Parlament (64) és az Európai Bizottság (62 százalék) esetében. Tízből nyolc magyar lakos (82 százalék) érzi úgy, hogy az Európai Unió polgára. Mindegyik hazai adat az EU átlaga felett van.
