Elég csak fél órányira eltávolodni Budapesttől, és egész napra elegendő, kiváló turisztikai és gasztronómiai programot szervezhetünk az egész családnak. A jeles történelmi múltú településen, Ócsán ezúttal Balló Ambrus a vendéglátónk, akinek hangulatos falusi szálláshelye a tájvédelmi körzet mellett található. Háziállat-bemutató, lovas kocsikázás és borkóstoló is várja Ballóéknál a vendégeket. (Képek: Okoliocsányi Zoltán.)

Ha valaki nem tudná, Ócsa, ez a falusias-családias hangulatú kisváros a Duna–Tisza-közi homokhátságon található, az Ős-Duna egykori medrében visszamaradt turjánok határán. Vízi élőviláguk egyedi, a felszínét fedő löszréteg alá vájt borospincék pedig a népi építészet különlegességeinek számítanak.

Már a kora középkorban lakott volt a vidék: az avarok, majd a magyarok mellett szláv és német elemek is kimutathatók a régészek szerint.

Kétségkívül a legnevezetesebb látnivaló itt Magyarország egyetlen háromhajós, kereszthajós, tornyos, román kori bazilikája. Az Öregfalu közepén álló, a 13. század elején, feltehetően királyi megbízásra épített premontrei bazilikát

románkori építészetünk egyik legszebb templomaként tartják számon a történészek, építészek egyaránt. A török időkben, a 16. század közepén mecsetként is használták a bazilikát. Kalauzunk érdekes részletre hívja fel a figyelmet: külső kövein bevágások láthatók: itt élesítették a törökök szablyáikat, mielőtt harcolni indultak.

A meglehetősen rossz állapotú, már romos épületet 1560-ban a református egyház vette birtokába. A teljes pusztulástól gróf Teleki József mentette meg, támogatásával helyreállították és át is építették a templomot, melyet 1777-ben szenteltek fel a reformátusok.

A legutóbbi nagyszabású munkálatok az 1990-es évek első felében történtek, sikeresen: 1995-ben Európa Nostra-díjjal ismerték el a helyreállítás minőségét. A szentélyében feltárt freskóegyüttes Árpád-kori falfestészetünk egyik kiemelkedő alkotása.

A templom szomszédságában állnak az Ócsai Tájház nádfedeles épületei. A valamikori lakóházakban bemutatott, helyben gyűjtött használati tárgyak, munkaeszközök, ruhák és bútorok a száz, kétszáz évvel ezelőtt ott élt polgárosodó parasztság mindennapi életét tárják elénk. Mindenképpen érdemes megnézni a kenyérsütéshez használt eszközöket, a dagasztóteknőt és a búboskemencét, amely ma is működik. És legalább ilyen érdekes megtapasztalni, miben különbözött egy szegény család és egy nagygazda életmódja. Végeredményben csak a tér nagysága volt eltérő: az élet rendje, annak szigorú szabályai és a házak műszaki színvonala nem sokban különböztek.

Számos családi időtöltés is csábít ide, köztük a Ládafia-programok. Legutóbb, például, a csuhé alapanyagával és a kötélverés fortélyaival ismertették meg az érdeklődőket. A kiemelt hétvégi, családi programok jegyei általában tartalmazzák a templomban, illetve a tájházban a tárlatvezetéseket, a kézműves-foglalkozásokat, a játszóudvar használatát és a meséket.

Minden évben számos programot szerveznek – tudtuk meg Erdő-Bálint Zsuzsitól, aki a lelke az itteni tájházaknak, és mindent tud, nemcsak a legrégibb helyi épületekről, hanem a valaha e tájon élt emberekről is. A népviselet apró, jelzésértékű részleteitől kezdve addig, hogy a poharak és csészék száma, díszítése státusszimbóluma volt hajdanán egy család tehetősségének.

Jómagam nem tudtam, hogy milyen lelkes, szorgos szőlőművelők laknak errefelé. Igaz, addig még nem láttam az öreghegyi pincesort sem. Ide Balló Ambrus gyönyörű lovaskocsijával megyünk, egy kiadós, magyaros vendégkényeztető ebéd után.

Az, hogy hegyen volnánk, túlzás, mindenesetre népi építészeti ritkaság az itt a félig a földben lévő, félig abból kiemelkedő, nádfedeles pincék sora. Az Alföld sajátosságaitól eltérően lankás, dombos vidék ez a dús lombú erdős terület, középpontban a múltat megidéző, nádtetős, gádortorkú pincékkel, amelyek nemcsak a hazai, de a külföldi turistáknak is maradandó élményt nyújtanának.

Először házigazdánk, Balló Ambrus pincéjébe lépünk be, majd Viola Tamásét látogatjuk meg. Bár jelen sorok írója évtizedek óta foglalkozik borászattal és gasztronómiával, kevés olyan szép pincét látott, mint ez. Eleganciájával, az ízléses térkövektől a boros kancsók kecses formájáig, minden apró részletre figyelő, láthatóan belsőépítész tervezte enteriőrjével a világ minden részén megállná a helyét, Toszkánától Provence-ig.

Az itt működő pincék tulajdonosai tagjai az Öreghegyi Pincesor Egyesületnek, melynek fő célja, hogy ez a rendkívül hangulatos térség részese lehessen a családi, baráti kikapcsolódásnak, a kulturális programok és a borászat népszerűsítésének. A gyönyörűen megművelt kisebb-nagyobb birtokok, a pincék előtti kiülős teraszok és a nyugalom – most nem beszélve a borokról – együtt maradandó, pihentető élményt nyújtanak.

A járvány idején a műemlékvédelem alatt álló pincék tulajdonosai megújították, szépítették környezetüket, és az egyesület még a színpadot is felújította, azért, hogy még magasabb színvonalon bonyolíthassák le rendezvényeiket a jövőben.

Sok budapesti és környékbeli család számára Ócsa maga az Equina Lovasfarm, amely egy majdnem 11 hektáros bekerített területen fekszik, a tájvédelmi körzet közelében. Éppen 15 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, amint azt megtudom Simó Anikó tulajdonostól, aki bemutatta nekünk ezt a fiatalok számára oly vonzó rekreációs és sportközpontot.

– Az erdő és mező közepén vagyunk, háborítatlan természeti területben. A lovasfarm az EU-szabványoknak megfelelően épült. Az építésnél és a működés során egyaránt törekedtünk és törekszünk arra, hogy az idelátogató kicsik és nagyok, illetve a farmon élő lovak és más állatok is jól érezzék magukat. A hozzánk látogatók kulturált körülmények között tudnak megismerkedni a lovakkal, lófajtákkal, a lovaglással. Kisállatsimogató, játszóvár, halastó, nyaranta íjászpálya teszi még gazdagabb élménnyé a kikapcsolódást.

A lovasfarm mindenki számára szabadon látogatható, napközben nyitott, belépődíj sem a hétköznapokon, sem a rendezvényeken nincs.

Gyerekcsapatuk és díjugratóik Ócsa és az Equina LSE színeiben versenyeznek. A múlt négy évben egymás után elnyerték – a Magyar Lovas Szabadidősport Szövetség versenyein nyújtott teljesítményük alapján – a „Magyarország
legjobb lovasiskolája” címet.

Bukodi Károly, Ócsa polgármestere a többi között elmondta, hogy a Budapesthez való közelség okán sokan a fővárosban dolgoznak. Ugyanakkor jelen sorok írója és szakújságíró kollegái is úgy látják, hogy a település turisztikai adottságai a mostaninál erőteljesebb marketingmunkát érdemelnének. Itt nem a szállások számán van a hangsúly, hiszen közel van Budapest, hanem inkább azon, hogy a belföldi turizmus, a kirándulási lehetőségek tárházát bővítsük, különös tekintettel a pandémiára – amivel a város vezetője is egyetértett.

Aki a sportos, természetközeli programokat kedveli, annak a környéken lehetősége van túrázni a tanösvények nyomvonalán, és felfedezni a tájvédelmi körzeteket, madárvártákat is, elvégre a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén vagyunk. Lehetőség van túrázni a szabadon látogatható Selyem-réti tanösvényen, valamint szakvezetővel a Turján tanösvényen, illetve időszakosan, szintén a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóség túravezetőivel az Ócsai Tájvédelmi Körzet fokozottan védett egyéb területein. Az Ócsai Madárvárta-egyesület munkájával előzetes bejelentkezés alapján ismerkedhetnek meg a látogatók. 

Az érdeklődők ezen és ezen a honlapon tájékozódhatnak a programokról.