Talán már el is feledték a német–német történelem korszakos alakját: Markus Wolfot (1923-2006), hisz’ éppen másfél évtizeddel ezelőtt hunyt el. Halála napra pontosan 17 évvel a berlini fal leomlása után következett be, ami a háború szimbolikus végét jelentette. Az NDK (Német Demokratikus Köztársaság, Kelet-Németország) külföldi hírszerző-szolgálatának a főnöke, és Erich Mielke állambiztonsági miniszter helyettese volt 34 éven át. Értelmiségi, a proletariátus diktatúrájának pártfogoltja és a szocialista Németország hatalmi elitjének tagja. És elkövető! Nevében és parancsára emberrablásokat, merényleteket és mérgezéses támadásokat követtek el. Wolf volt a felelős kollégája és beosztottja, Werner Teske Stasi-tiszt kivégzéséért is, aki 1981-ben hivatalosan az utolsó kivégzés áldozata volt a munkás- és parasztállamban.

Érdekesség: Németország két felének újraegyesítése után Wolfot súlyos börtönbüntetésre ítélték, ám nem kellett letöltenie. Egy felsőbb bíróság ugyanis hatályon kívül helyezte az ítéletet, arra hivatkozva, hogy a hírszerzés vezetőjeként egy szuverén állam nevében cselekedett. Később elítélték egy enyhébb vádpontban, illegális emberrablások elrendelése miatt. Wolfot évtizedekig, 1979-i leleplezéséig Nyugaton„arc nélküli embernek” tartották. (Ezzel a címmel jelent meg egyébként Wolf nagy visszhangot keltett memoárkötete is…) Peter Jochen Winters újságíró, publicista éveken át a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársaként dolgozott az egykori NDK-ban, és személyesen ismerte Wolfot. Rokonaival és társaival is részletes beszélgetéseket folytatott. Winters véleménye Ulbricht és Honecker kémfőnökéről: „Többrétegű személyiség, akinek ellentmondásait nehéz megfejteni”. Dr. Peter Jochen Wintersnek a kémfőnökről írt könyvét a jövő héten, szeptember 16-án mutatják be a Deutsches Spionagemuseumban, azaz a berlini kémmúzeumban (Leipziger Platz 9, 10117 Berlin; telefon: 00 49 30 398 200 451.)

Elhagyta a Szovjetuniót Markus Wolf, a volt keletnémet Stasi (állambiztonsági minisztérium) felderítési osztályának egykori vezetője, aki még a német egyesítés előtt menekült Moszkvába – közölte a szovjet külügyminisztérium szóvivője. Az ADN keletnémet hírügynökség viszont moszkvai diplomáciai forrásokból úgy értesült, hogy a kémfőnök még a múlt pénteken távozott, feltehetőleg Ausztriába vagy Magyarországra. A moszkvai német nagykövetség nem tud Wolf hollétéről – így az MTI híre.

Szerénységem harminc évvel ezelőtt (1991. szeptember 6.) a tekintélyes, nagy példányszámú déli napilap, a Mai Nap munkatársaként „nyomozott” a Hitler kémfőnöke, Wilhelm Canaris tengernagy dicsőségére törekvő Markus Wolf után. Először a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal önmagát megnevezni nem kívánó vezető tisztségviselőjénél érdeklődött:

– Magyarországon tartózkodik-e a volt keletnémet kémfőnök?

– Tekintettel arra, hogy sem az Interpol, sem pedig a német illetékes szervek nem juttattak el hozzánk körözési kérelmet, Wolf urat nem kerestük, nem keressük. Személyéhez semminemű nemzetbiztonsági érdekünk nem fűződik. Ekként akár be is léphetett Magyarország területére, ha érvényes úti okmánya van. Ezt azonban sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.

Bécsben Walter Kratzer, az osztrák belügyminiszter szóvivője az alábbi felvilágosítást adta:

– Tudunk róla, hogy Wolf eltűnt Moszkvából, és ismerjük a feltételezést is, amely szerint állítólag vagy önöknél, vagy nálunk landolt volna a Stasi-tábornok. Nem kizárt, hogy máris Ausztriában tartózkodik, ha álnéven, tehát hamis dokumentumokkal vagy a határőrizeti szerveket megkerülve, kijátszva lépte át országunk határát. Markus Wolf egyébként nem kívánatos személy az Osztrák Köztársaságban, ezért, ha fennakadna a határon vagy egyéb ellenőrzés alkalmával, haladéktalanul kizsuppolnánk az országból oda, ahonnan jött. Wolf úr semmilyen körülmények között sem kapna tartózkodási engedélyt Ausztriában.

Wolfra hazájában kémkedés vádjával letartóztatás várt volna, de szabad elvonulást ígértek neki, ha tanúskodik egyik ügynöke, Harry Schütt müncheni perében. Ő azonban az akkor még biztosnak látszó Szovjetuniót választotta. A Der Spiegel e heti számában úgy nyilatkozott, hogy szeretne visszatérni Németországba. „Az én időm lejárt Moszkvában, Németországban akarok élni” – mondta az egykori Stasi-vezető, akinek 1974-ben egyik beépített ügynöke révén főszerepe volt Willy Brandt bonni kancellár kényszerű lemondásában. (Kiderült, hogy egyik kémjének, Günter Guillaume-nak sikerült Brandt személyes tanácsadójává (!) válnia, megbukott egy olyan nagyszerű politikus, aki minden német vezetőnél többet tett a kelet felé való közeledésért…)

(A nyitó képen: Markus Wolf a Brandenbugi kapu előtt 1995-ben; foto: Jan Bauer/AP)

A Wolf-ügyhöz tartozik a Mai Nap 1991. szeptember 11-i számában megjelent interjúm a bonni igazságügy-miniszterrel, aki kijelentette: Honecker és Wolf „nem menekülhet”

Magyar kollégája, dr. Balsai István meghívására Budapesten tárgyalt dr. Klaus Kinkel (55), az NSZK szövetségi igazságügyi minisztere. Több mint negyedszázados állami szolgálata alatt hosszú ideig dolgozott a belügy- és a külügyminisztériumban Hans-Dietrich Genscher közvetlen munkatársaként, majd a Szövetségi Hírszerző Szolgálat elnökévé nevezték ki.

Dr. Kinkel majd kilenc évig igazságügyi minisztériumi államtitkár volt, az idén nevezték ki miniszterré.

– Alighanem miniszter úr a legilletékesebb a válaszra: mit tesznek, tehetnek azért, hogy Honecker egykori keletnémet vezetőt német bíróság elé állíthassák?

– Honecker úr ellen négyszeres emberölésre való felbujtás vádjával a német bíróság elfogatási parancsot adott ki. De mivel kelet-németországi szovjet területen, a beelitzi laktanyában tartózkodott, nem lehetett eleget tenni a bírósági határozatnak. Március 13-án, a nemzetközi jogot megsértve és a német–szovjet megállapodásokat fölrúgva, a szovjetek Moszkvába csempészték feleségvel együtt. A Szovjetunióval nincs kiadatási egyezményünk, ezért csak nyomatékosan kérhettük Honecker úr visszaszállítását német földre. A szovjetek akciójukat emberiességi okokkal magyarázták, viszont véglegesen nem utasították el visszahozatalát Németországba.

Az NSZK igazságügyi minisztereként kezdettől a legerélyesebben síkraszálltam Honecker úr visszaszállításáért az azonos jogi elbánás, a törvény előtti egyenlőség elve alapján. Nem engedhető meg, hogy a fő bűnösöket, felelősöket futni hagyjuk, és a kicsiket – például a határon lőparancsot teljesítő kiskatonákat – meg fölakasztjuk. A legutóbbi, szovjetunióbeli változások fényében moszkvai nagykövetünk kérte Honecker úr visszatelepítését. Mindeddig sem igenlő, sem elutasító választ nem kaptunk.

– Mit csinálnak akkor, ha mint hírlik, Honecker Chilébe szökik?

– Nem hiszem, hogy a chilei vezetés befogadná. Ha mégis, akkor megfontolandó, milyen lépéseket tegyünk.

(Az interjú után érkezett hír: Moszkvában Genscher és Gorbacsov „kölcsönös egyetértésre jutott” Honecker ügyében; részletek nem ismeretesek.)

– Markus Wolf, az ön valamikori hivatali ellenfele, a volt keletnémet állambiztonsági minisztérium felderítési főnöke kézre kerítése is hátravan. Kikérik Ausztriától, ahol állítólag bujkál?

– Ellene is elfogatási parancs van érvényben. Wolf úr annak idején önként távozott a Szovjetunióba, nem kérhettük a visszahozatalát. A szovjeteken keresztül arra próbáltuk rávenni, hogy önként álljon német bíróság elé. Októberre egy müncheni per idejére szabad utat is kapott egy német bírótól. Arról, hogy Ausztriában tartózkodik-e, semmi biztosat nem tudunk. Abban sem hiszek, hogy itt, Magyarországon lenne.

“Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.