Az újságíró archívumából – ahol a határ összeköti az embereket

2012. szeptember 3-án jelentette az MTI: Súlyos betegségben meghalt Barati Attila, a bodrogközi Pácin MIÉP-es polgármestere, 46 éves volt. Barati Attilát 1990-ben, 24 éves korában választották meg először a másfélezer lakosú Pácin polgármesterévé, azóta minden választáson nyert, 2010 őszén a hatodik ciklusát kezdte a település élén. Neve 1993 júliusában vált széles körben ismertté, amikor 13 napon át éhségsztrájkolt Jakus Péterrel, a szlovákiai Nagykövesd polgármesterével közösen, hogy a Trianon által kettészakított Bodrogköz két települése között nyíljék határátkelőhely. Akciójuk sikerrel járt. A rendszerváltás utáni pácini küzdelemről, amely helyet kapott a magyar történelemben, legvégül pedig a Magyarország és Szlovákia európai uniós tagsága révén – remény szerint – megváltoztathatatlan marad az idők végezetéig; harminc évvel ezelőtt, a Mai Nap 1991. október 13-i számában írtam:  

Egy fontos érvet kihagyott szerteágazó levelezéséből Barati Attila. Azt a megállapítást, amely a „Bodrogköz” címszó alatt olvasható a reneszánszát élő Révai-lexikonban: „…A magyarok bejövetele után Árpád elsőben itt (a Bodrogközben) telepedett le.” Nagy fába vágta a fejszéjét a mai magyar–szlovák határon fekvő Pácin község tettvágytól fűtött, mindössze 25 esztendős polgármestere: szeretné megnyittatni a határt ott, ahol 1945-ig átkelőhely üzemelt.

Bodrogköz határt nyit – tudatja a pácini Mágóchy-kastélyba szóló meghívó. A holnapi esemény apropója: az az állítólagos szabálysértési eljárás, amelyet a magyar és a szlovák hatóságok kezdeményeztek Pácin, illetve Veľký Kamenec/Nagykövesd községek polgármesterei ellen. Pikantériája viszont az az ebéd, amelyet Barati Attila ad a Pácint Nagykövesdtől elválasztó határhídon odaáti kollégája, Jakus Péter tiszteletére. Tudni illik, hogy az országhatár jelképes vonalán tilos bármilyen tárgy átadása; akit rajtakapnak, azt megbüntetik. így aztán a Barati család tűzhelyén főtt baráti ebéd és a koccintáshoz kínált vörösbor csak mintegy 60 kilométeres kerülővel, a legközelebbi határállomáson, Sátoraljaújhelyen át juthat el az asztal túloldalán, immár Csehszlovákiában helyet foglaló vendéghez.

Hol a fal?

Barati barátunk, aki „civilben” a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének a titkára, a jelek szerint egy kicsit kísérleti terepnek is szánta az 1800 lakosú, kedves, bodrogközi községet arra, hogy fölmérje: meddig juthat el egy ekkora település önkormányzata (és polgármestere) a demokráciában? Csupán a határátkelő létesítése ügyében levelet írt a magyar és a csehszlovák köztársasági elnöknek, az Európa Tanács főtitkárának, az ÉT helyi és regionális önkormányzatai állandó testületének, a magyar és a csehszlovák belügy-, külügy-, pénzügy- és a közlekedési minisztériumnak, a budapesti és a prágai miniszterelnöki hivatalnak, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának, a csehszlovák nagykövetnek, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének, dr. Habsburg Ottónak, az Európa Parlament tagjának – és e felsorolás nem is teljes! Nagykövesdi kollégájával, Jakus Péterrel „nemzetközi szerződést” írt alá. E dokumentum preambulumnak nevezett bevezetőjében olvasható: „A Tisza, Bodrog, Latorca (Latorica) folyók által behatárolt Bodrogköz területét (98 785 hektár) a magyar–csehszlovák államhatár mesterségesen szétválasztja, átkelőhely hiányában a barátságnak nincs bodrogközi kapuja, s az önkormányzati hatóságok kishatár menti kooperációja, terveik kölcsönös egyeztetése is lehetetlen.” Hivatkozik a múltra, az 1945 előtti időkre, amikor azon a tájon átjárható volt a határ, és amelyet a háború után uralkodóvá vált „nemzetközi testvériség, az internacionalizmus”, sikeresen megszüntetett. Így fordulhatott elő, hogy a lezárt pácin–nagykövesdi határátkelőhely az enyészeté lett, és a többi között a kövesdi násznagynak 50-60 kilométeres kerülőt kellett tennie, hogy eljusson a pácini keresztfia lagzijába. Ahelyett, hogy átsétált volna a két falut összekötő hídon.

„1991-et írunk – folytatódik a február 26-án (tíz nappal a visegrádi csúcstalálkozó után!) aláírt Pácin–Nagykövesd megállapodás –, az új Magyar Köztársaság az új Cseh- és Szlovák Szövetségi Köztársasággal együtt az új Európához tartozik, s ezzel összhangban a határok nélküli Európa fölépítését szorgalmazza.” A két község határszéli együttműködéséről szóló megállapodás nagyon okosan hivatkozik az Európa két külön országában fekvő, azonos tájegységű és sorsú, egymással szomszédos települések közös érdekeire. Arra a nemes szándékra, hogy együttesen szeretnének tenni a természeti környezet, a történelmi emlékek védelméért. Össze akarják hangolni a közlekedési, távközlési, energiaszolgáltatási, közegészségügyi, oktatási, szakképzési, foglalkoztatási, művelődési elképzeléseiket, a szociális infrastruktúra létesítését.

Csakhogy mindennek útjában áll az egyelőre átjárhatatlan államhatár!

Legyünk tárgyilagosak: legutóbb a pápalátogatás napjaiban megnyitották a pácin–nagykövesdi átkelőt. A szentatya vizitjére fordítható pénzből 300 ezer forintot kapott Pácin. Többmilliós kormánytámogatással megépült a határra vezető út és a határszakaszon átívelő híd. Pácin saját erőből létesítette a közvilágítást és a vízvezetéket, vámházat állított a határra, amelyben a magyar és a szlovák vámosok, határőrök kényelmesen elférnek. A község szolgálati lakásokat is fölajánl a leendő határátkelő személyzetének. Legutóbb további egymillió forintot szavazott meg a pácini önkormányzat az átkelő céljára, magára vállalja az üzemeltetés költségeit (víz-, villany-, telefondíjakat), a községházán helyet adnak pénzváltóknak, utazási irodáknak. Támogatólag foglalkozott a páciniak gondjával a köztársasági elnök is.

Pénz viszont nincs

Annak ellenére, hogy a határőrségnek sincs elvi kifogása, úgy tetszik, egyelőre nem nyílhat meg az átkelő. Az ok anyagi – mondja Gulyás Mihály alezredes, az országos parancsnokság határforgalmi osztályának vezetőhelyettese –, kimerültek a határőrség belső tartalékai. Egyszerűen nincs pénz arra, hogy fizetést adjanak a Pácin (és az ország!) határára vezényelendő néhány hivatásos határőrnek. Talán jövőre…

(A nyitó képen: a Bodrogköz egyik legszebb műemléke, a 16. század végén épített pácini várkastély. A kép forrása: www.latvany-terkep.hu.)

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)