Oxfordban minden évben megválasztják az év szavát, vagy kifejezését; 2024-ben a szavazás után, amelyen több, mint 37 000 ember mondta el a véleményét, az év oxfordi szava a „brain rot” az „agyrothadás” lett. (Cikkünk forrásai: Oxford Press, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Neue Zürcher Zeitung; a nyitó kép forrása: time.com)

Négy évvel ezelőtt, 2020-ban a „lezárás” nyert, a következő évben a „vakcina”, 2022-ben a legtöbb szavazatot a „goblin mode” gyűjtötte; ez azt jelenti, amikor valaki elutasítja a társadalmi elvárásokat, és azt csinálja, amihez kedve van. Rá egy évre a „rizz” volt a győztes, ami így definiálható: stílus, báj vagy vonzerő; képesség a partner elcsábítására.
Az Oxford University Press közleménye szerint hat szóból álló szűkített listát állítottak össze, hogy tükrözzék azokat a hangulatokat, amik hozzájárultak a múlt év alakításához. A nyilvános szavazás után az „agyrothadás” lett a 2024. év végleges szava.
A „brain rot” meghatározása szerint „egy személy mentális vagy intellektuális állapotának feltételezett romlása, különösen a triviálisnak vagy kihívást nem jelentőnek tartott anyagok (most már mindenekelőtt az online tartalmak) túlzott fogyasztásának eredményeként. Továbbá: valami, ami valószínűleg ilyen romláshoz vezethet”.
Az „agyrothadás” a szakértők szerint előtérbe került, kifejezi az gyenge minőségű online tartalmak túlzott fogyasztásának várható hatásait… A kifejezés használati gyakorisága 230%-kal nőtt egy év alatt, 2023–24 között.
Az „agyrothadás” első feljegyzett használata 1854-ben Henry David Thoreau „Walden” című könyvében található, amiben beszámol a természetben, egyszerű életmódban való életviteléről szerzett tapasztalatairól. Következtetéseinek részeként Thoreau bírálja azt a tendenciát, hogy az összetett vagy többféleképpen értelmezhető gondolatokat leértékelik az egyszerűek javára, és úgy látja, hogy ez a szellemi és intellektuális erőfeszítések hanyatlását jelzi: „Miközben Anglia a burgonyarothadást igyekszik gyógyítani, vajon nem igyekszik-e bárki is az agyrothadást gyógyítani – ami sokkal szélesebb körben és végzetesebben uralkodik?”
Vitathatatlan, hogy az „agyrohadás”, ideget talált.
A „brain rot” tehát egyfajta „szellemi rothadásra” utal, amit a túlzott internetfogyasztás okoz. Más szóval: a szellemi állapot romlására utal, ami a káros online tartalmak miatt következik be. Az erről szóló viták pedig világszerte forronganak. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a közösségi média tinédzserekre gyakorolt hatásairól szóló tényirodalmi könyvek az idén a bestsellerlisták élére kerültek, hanem egyre inkább az egyes országok szabályozási intézkedéseiről szóló konkrét vitákban is.
A legfrissebb példa erre Ausztrália: a 16 éven aluliak számára a Facebook, az Instagram, a TikTok és a Snapchat közösségi médiához való hozzáférésének betiltásáról szóló döntés radikális jellege miatt sok helyen vitatott lehet. Magában az országban azonban nem az. A Yougov közvélemény-kutató intézet felmérésében a megkérdezettek 77 százaléka támogatta a tilalmat – ez látványos növekedés az előző, augusztusi felméréshez képest, amiben csak 61 százalék támogatta a tilalmat.

„Down Under” már régóta örvendetes módon úttörő szerepet játszik nemzetközileg az internetes cégek hatalmának megfékezésére irányuló törekvésekben. Az a tény azonban, hogy a közösségi média betiltását az ország vezető médiumai is masszívan támogatják, sokak nemtetszését kelti.

Még májusban Rupert Murdoch médiabirodalma, ami uralja az ausztrál sajtópiacot, elindította a „Hadd legyenek gyerekek!”-kampányt, amiben a közösségi médiát a végső gonoszként ábrázolták, ausztrál tizenévesek szívszorító egyéni történeteinek áradatával. Egy 17 éves melbourne-i fiút öngyilkosságba kergettek, miután a Facebookon zaklatták. Egy depressziós 15 éves lány szintén öngyilkos lett, miután az Instagramon zaklatták.
A gyermekek és fiatalok internetes védelme is egyre hevesebb vita tárgyát képezi Európában. A németországi Türingia tartomány oktatási minisztere, Christian Tischner (CDU) így nyilatkozott az ausztráliai megközelítéséről: „Szerintem ez jó”.
Spanyolország miniszterelnöke, Pedro Sánchez „járványra” figyelmeztetett az internet-használattal kapcsolatban, „aminek áldozatai a gyermekeink”, és úttörő szerepet akar játszani Európában. Sánchez szerint Spanyolországban minden negyedik, tizenkét évesnél fiatalabb hozzáfér a pornográf tartalmakhoz, és a 15 évesnél fiatalabbak csaknem fele „fogyasztja” is.
Júniusban a kabinet törvénytervezetet terjesztett elő: a kormány 14-ről 16 évre akarja emelni a közösségimédia-fiókok megnyitásának alsó korhatárát, és kötelezni akarja a szolgáltatókat a korhatár-ellenőrzésre. A mesterséges intelligencia segítségével létrehozott, gyermekeket ábrázoló pornográf deepfake (=a már-már tökéletesre hamisított) képek készítését bűncselekménnyé kívánják nyilvánítani. A kabinet egyfajta digitális távoltartási végzést is be akar vezetni, amely megakadályozná, hogy az elítélt elkövetők online kapcsolatba lépjenek az áldozatokkal és más online tevékenységet folytassanak.
A spanyol kormány kedvezően fogadta annak a szakértői bizottságnak a jelentését, amely drasztikus ajánlásokat fogalmazott meg arról, hogyan lehetne a kiskorúakat jobban megvédeni az internet veszélyeitől. A 250 oldalas jelentés szerint a Spanyolországban értékesített okostelefonokon figyelmeztetést kellene elhelyezni az egészségügyi kockázatokra és a kiskorúak fejlődésére gyakorolt lehetséges káros hatásaira.
Amikor az európai fiatalok online védelméről van szó, nemcsak az egyes országok, hanem az EU iránymutatásai is számítanak. És nem ez az első alkalom, hogy uniós szinten vitatják a közösségi média használatának alsó korhatárát.

Már 2015-ben is heves vita alakult ki Brüsszelben, amikor nem sokkal az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa végleges megállapodásának megszületése előtt – Spanyol- és Olaszország nyomására – be akartak illeszteni egy olyan passzust, amely 16 éves korban határozta volna meg a Facebook, a Snapchat vagy az Instagram használatának alsó korhatárát. A TikTok akkor még nem volt fókuszban.
A tiltakozást követően az uniós jogalkotók a tagállamokra bízták a 13–16 év közötti alsó korhatár meghatározását. Ez zűrzavaros helyzetet eredményezett, egyes uniós államok 13, mások 14 vagy 15 éves korhatárt állapítottak meg, Németországban azonban nincs általános, törvényileg meghatározott alsó korhatár a közösségi médiára vonatkozóan. A platformok használati feltételei általában 13 éves alsó korhatárt határoznak meg, de ezt a gyakorlatban nem igazán ellenőrzik.
Az EU Bizottsága ezért évek óta harmonizálást sürget, eddig az életkor-ellenőrzési rendszerek fejlesztését támogatta, például az EU Consent projekt keretében. Ettől függetlenül az új digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) a nagyon nagy szolgáltatókat arra kötelezi, hogy a kiskorúak számára különleges védelmet biztosítsanak. Az életkor ellenőrzésére szolgáló lépéseket és a szülők által a gyermekeik tevékenységének nyomon követésére szolgáló eszközöket kifejezetten javasolják, mint erre alkalmas eszközöket.

A közösségi média használatának alsó korhatáráról és a gyermekek és fiatalok internethasználatának következményeiről szóló vita középpontjában a depresszió és a szorongásos zavarok 2010 óta tapasztalható gyors növekedése áll, amelyet számos országban mértek. Jonathan Haidt szociálpszichológus szerint ez nagymértékben a Z-generációra, azaz az 1995 után születettekre összpontosul. „A szorongó nemzedék” című könyvében ezt grafikonokkal is bizonyítja. Az utóbbi másfél évtizedben 139 százalékkal nőtt azoknak a 18–25 éves amerikaiaknak az aránya, akik erős szorongásos érzésekről számolnak be. Ez több mint 15 százalékos aránynak felel meg.
Haidt az adatokból egyértelmű összefüggést vezet le az okostelefonokkal. A tizenévesek szociális élete 2010–15 között mindinkább a virtuális világ felé tolódott el, köszönhetően az állandó internet-hozzáférésnek, ami nem túlságosan szabályozott, és ezért nem a védelmükre szolgál. A valós világban tapasztalható „túlzott védelemről” és ezzel párhuzamosan a virtuális világban tapasztalható védelemhiányról beszél, ami „szorongó generációt” hozott létre. A könyv nagy figyelmet kapott, és a The New York Times bestsellerlistájának élére került. Néha élesen bírálták, amiért ilyen egyértelmű kapcsolatot vont az okostelefon-használat és a fiatalok mentális betegségei között. A kritikusok rámutattak a teljesen más okok lehetőségére.

„Szigorúan véve persze nem lehet korrelációkból ok–okozati összefüggésekre következtetni” – mondja Martin Korte neurobiológus – de ha meg tudunk határozni egy biológiai mechanizmust, akkor az összefüggés valószínűbbé válik”. Korte az alsó-szászországi Braunschweigben tanít és kutat, és intenzíven foglalkozik a digitális média pszichológiai következményeivel. A közösségi média rövid távú jutalmakkal, azaz a dopamin célzott felszabadításával és egy véletlenszerű komponenssel működik, ami ugyanazon az elven alapul, mint a „félkarú bandita” a kaszinóban. „Ez nagy függőségi potenciállal jár, különösen a tizenévesek és a gyerekek esetében, mivel a homloklebeny ebben az életszakaszban sokkal kevésbé tudja ellenőrizni az agy jutalomközpontját” – magyarázza Korte.