A belorussziai demokratikus ellenzék az idei Szaharov-díj nyertese

(Dunai Péter tudósítása) Brüsszelben az Európai Parlament (EP) rendezvénysorozata részeként ma bemutatták a nemzetközi sajtónak az idei Szaharov-díj nyertesét. Az újságíróknak rendezett online esemény fővendége a nyertes, a belorussziai ellenzék és annak koordinációs tanácsának képviselője volt.

Ezt a testületet a brüsszeli eseményen a tanács meghatározó személyisége, az ellenzék prominens vezéralakja, Szvjatlana Cihanouszka személyesítette meg. Rajta kívül részt vett Petras Austrevicius (Megújítani Európát, Litvániát párt tagja), az Európai Parlament megbízott belorussziai rapportőre, továbbá Heidi Hautala (Finnországi Zöldek/ALE párt) az Európai Parlament alelnöke, a Szaharov-hálózat felügyelője, és az EP emberjogi albizottságának a tagja.

Cihanouszka a sajtóbeszélgetésen hangsúlyozta, hogy a belorussziai demokratikus ellenzék nem adja fel, mindaddig harcol, amíg el nem éri célját, az ország demokratikus átalakítását, az európai normák szerinti politikai élet megteremtését. Kritikus hangnemet megütve emlékeztetett rá, hogy a Nyugat a belorussziai rezsim mintegy 100 vezetőjét sújtja szankciókkal, miközben az országban a hónapok óta folytatódó megmozdulások 32 ezer részvevőjét tartóztatták le. Hol van itt az egyensúly? – kérdezte. Utalt az ország demokratikus ellenzékében éppúgy, mint az utcai megmozdulásokban a bátor nők szerepére, akik szembeszállnak a rezsim állig felfegyverzett, a tüntetőkkel szemben kíméletlenül fellépő katonáival, rendőreivel.

A több tucatnyi újságíró részvételével tartott online konferencián részt vett (illetve tervezte a részvételt) a Szaharov-díj finalistája, a hondurasi Guapinol környezetvédő csoport képviselője. A Szaharov-díj másik finalistája, a moszuli (Irak) keresztény főpap, Monsignore Nadzsib Mikhail nem tudott részt venni, mert az iraki rezsim börtönbe vetette. Ő azzal érdemelte ki a magas elismerést, hogy 2014-ben, amikor az iszlamista-terrorista ISIL (Da,Esh) betört a városba, iraki és szíriai keresztényeket, kaldeusokat mentett meg, juttatott el a kurdok által ellenőrzött, biztonságos észak-iraki területre és mintegy 800 értékes, a 13–19. századok közötti időszakból származó kéziratot helyezett biztonságba.

A hivatalosan a Gondolatok Szabadságának Szaharov-díja elnevezésű elismerést december 16-án az EP közgyűlésén adják át a belorussziai demokratikus ellenzék képviselőinek. David Sassoli, az EP elnöke korábban így beszélt a díjnyertesekről, a belorussziai aktivistákról:

„Gratulálok a belorussziai ellenzék képviselőinek bátorságához, kitartásához és eltökéltségéhez. Helytálltak és helyt állnak egy sokkal erősebb ellenféllel szemben. Ám az ő oldalukon áll valami, amit a brutális erőszak sohasem képes legyőzni – az igazság”.   

A Szaharov-díjat 1988-tól ítéli oda évente az Európai Parlament mindazon személyeknek vagy szervezeteknek, akik/amelyek nagy mértékben hozzájárultak a demokráciáért, az emberi jogokért folytatott harc sikeréhez. Az EP ötvenezer euróval járó, Szaharovról elnevezett díját tavaly Ilham Toti ujgur közgazdász érdemelte ki Kína ujgur kisebbsége jogaiért folytatott harcával.

FRISSÍTÉS (2020. DECEMBER 16., 13:19)

A belarusz demokratikus ellenzék nevében Szvjatlana Cihanouszkaja és Veranika Csapkala szerdán átvette a Parlament gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díját David Sassoli elnöktől.

A Szaharov-díj a gondolatszabadságért az emberi jogok védelmében tett erőfeszítésekért adható legmagasabb szintű uniós elismerés. Az idei kitüntetett a belarusz demokratikus ellenzék, amelyet a Koordinációs Tanács képvisel, és amely bátor nők és a politikai és civil szféra szereplőinek kezdeményezéseként jött létre.

Az ő nevükben vette át a díjat Szvjatlana Cihanouszkaja és Veranika Csapkala. David Sassoli, a Parlament elnöke az átadón elmondta: „Az egész világ tisztában van vele, hogy mi történik az önök hazájában. Látjuk a bátorságukat. Látjuk a szenvedésüket. Látjuk a kimondhatatlan bántalmazásokat. Látjuk a gyilkosságokat. Mindenki számára példa a törekvésük és elszántságuk, hogy egy demokratikus országban élhessenek”.

Sassoli kiemelte a demokráciáért küzdő nők bátorságát: „Kedves belaruszi nők – szuperhősként tekintünk önökre”.

„Minden egyes belaruszi, aki részt vesz az erőszak és a törvénytelenségek ellen szervezett békés tüntetéseken… egy hős. Mindegyikünk a bátorság, az együttérzés és a méltóság egy példája”- jegyezte meg felszólalásában Szvjatlana Cihanouszkaja. „A belarusziak az augusztus 9-i választások óta minden héten az utcára vonultak. A jövőjükért tüntetnek, és azoknak a jövőjéért, akik nem lehetnek ott. A belarusziak, az európaiak, az önök és a mi szabadságunkért és méltóságunkért állnak ki. Egy szabad Belarusz nélkül Európa sem teljesen szabad. Csak egy kívánságom van az idei évre: minden belaruszi, aki börtönben van, vagy akinek száműzetésben kell élnie, térhessen haza”.

A díjazottak

A Szaharov-díj idei kitüntetettje a belarusz demokratikus ellenzék, amelyet a Koordinációs Tanács képvisel. A tanácsot Szvjatlana Cihanouszkaja az ellenzék vezetője; Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas írónő; Maria Kalesnyikava zenész és politikai aktivista; Volha Kavalkova és Veranika Csapkala politikai aktivisták; valamint a politikai és civil szféra képviselői, blogger és politikai bebörtönzött Siarhej Csikhanuszki; Ales Bialiatszki a belarusz emberi jogi szervezet, a Viasna alapítója; Siarhej Djleuszki; Stszjapan Putszila a NEXTA alapítója; Mikola Statkevics politikai bebörtönzött és a 2010-es választások ellenzéki jelöltje hozta létre.

A Szaharov-díj idei döntősei a belaruszi demokratikus ellenzék mellett Moszul érseke, valamint Berta Cáceres és hondurasi környezetvédelmi aktivisták voltak, történetüket történetüket ide kattintva olvashatja el.

Andrej Szaharov a Szovjetunió egyik legnagyobb atomtudósa, a hidrogénbomba egyik kidolgozója volt, aki a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben – feladva a kiemelkedő tudósokat megillető kiváltságokat – szembe mert fordulni a szovjet hatalommal, kiállt a demokratikus változásokért, az emberi jogokért. Szaharov 1975-ben Nobel-békedíjat kapott, 1980 és 1986 között önkéntes száműzetésbe vonult, majd a gorbacsovi átalakulások időszakában visszatért a közéletbe, további reformokat követelve. 1989-ben hunyt el Moszkvában.