A Biblia ételei ­– mindennapi kenyerünk

Történelmi könyvet tartok a kezemben, többféle értelemben is. Először is, mert az étkezésen, mint mindnyájunk közös cselekvésén keresztül, az ókortól napjainkig ismerkedhetünk meg jó néhány ezer esztendő történéseivel. Szintúgy a Bibliával is – azok is, akik egyébként nem szokták forgatni a lapjait. Másodszor pedig azért, mert ilyen összefoglaló, nagyszabású munka még sosem jelent meg erről a témáról. (A nyitó kép forrása: www.gemeinde-bangkok.com)

Nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk olyan kifejezésekkel, amelyek a Bibliából valók, és amelyek mindmáig érvényesek, de lehet, hogy nem is tudunk róla: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…tejjel, mézzel folyó Kánaán…

A mediterrán, a közel-keleti és az ázsiai kultúrkör hajdani – és mai – világa tárul fel előttünk Fráter Erzsébet (a képen) tudományos alaposságú kötetében. Nehéz letenni e több mint 300 oldalas, fotókban gazdag művet, úgy olvastatja magát, mintha regény lenne – és az is. Csak éppen non fiction – azaz a valóságon alapszik.

Biblia és étkezés? Csak látszólag távol álló fogalmak! A Szentírást olvasgatva az emberiség ezen „életbevágó” tevékenységének számos vonatkozása tárul elénk, és kérdések sora vetődik fel. Mi a tejjel és mézzel folyó föld? Mi volt a bibliai időkben a legnépszerűbb étel? Miért törik a kenyeret, miért nem vágják? Milyen böjti ételeket ettek? – olvasom a borító hátoldalán. Természetesen nem elsősorban receptekre kell gondolni, bár abban is bővelkedik a mű, hanem régészeti, földrajzi felfedezésekre, a hajdani alapélelmiszerek ismertetésére.

Sorra kerül minden: kezdve a kenyérrel és a gabonafélékkel, a növényi eredetű ételekkel, folytatva a fűszerekkel és a sóval, a gyümölcsökkel, az állati eredetű ennivalókkal, az italokkal. A böjt és az éhezés taglalása sem hiányzik. Sok közülük mára csaknem ismeretlen fogalommá lett a fogyasztó társadalomban, kivéve, ha éppen nem fogyókúrás diétáról van szó, bár az is dőzsölésnek hat az évezredek ezelőtt éltek étrendjéhez mérten. Akkor is ettek az emberek, amikor éhínség volt – hogy mit? Nos, mindazt, amit éppen találtak a sivatagban, és mindent, ami nem volt mérgező. De a lakomák, a szent, illetve szimbolikus, valamint áldozati ételek mára talán furcsának tetsző alapanyagok és fogások bemutatása szintén izgalmas.

A Szentföld táplálkozási szokásaival különösen részletesen megismerkedhetünk, az első pészahtól az utolsó vacsoráig.
Ki ne lenne kíváncsi arra, miért kellett a vizet borozni, milyen az ízetlen só, és miért evett Dániel csak zöldségeket. A manna, a szent és áldozati ételek pedig mind arra mutatnak, hogy táplálék nem csak a testnek jár.


Ahogy Fráter Erzsébet a fülszövegben fogalmaz: „Mindenki eszik! Nincs még egy olyan tevékenység, mely ennyire kiterjedten érintene minden embert a Föld kerekén. A Biblia rendkívül sokszínűen mutatja be a kor emberének étkezését, a mezőgazdálkodás elemeit, az élelmiszer-előállítás mozzanatait, a táplálkozási szokások furcsaságait, és azt is, amikor nem volt mit enni.”

Aki járt már a Közel-Keleten vagy Közép-Ázsiában, meglepve tapasztalja, hogy a kenyerek, a kemencék, a hűtési, fűtési módok szinte semmit sem változtak évezredek alatt. A hagyományokat leginkább az itt élő népek őrzik, mind a mai napig.

Egyébként nem véletlen, hogy a közel-keleti és az ázsiai éttermek egyre népszerűbbek világszerte – nálunk is – alapfogásaik jó része több ezer éves, bevált recepteken alapszik és könnyen illeszkednek a 21. század étkezési alapelveihez.

Az eddig fellelt régészeti leletek – köztük edények, szerszámok, főzési, fűtési, sütési kellékek ugyanakkor – Erdélytől Grúziáig – bizonyítják, hogy amit annak idején eleink feltaláltak-alkottak, azok idővel sokfelé elterjedtek és a mai napig működnek.

A könyv egyaránt ajánlható a táplálkozástörténet, és általában a történelem, iránt érdeklődőknek, és a Biblia forgatóinak, korosztálytól függetlenül. Gazdag a képanyaga, a héber és más idegen szavak mutatója sem hiányzik.

A bibliai közmondásokat olvasva döbbenünk rá, évezredek múltán is mennyire találónak érezzük azokat, amit jelez, hogy sokat közülük a mai napig használunk.


Fráter Erzsébet nem először dolgozza fel a Bibliát, mint kimeríthetetlen forrás- és tudásanyagot. A Scolar Kiadó által gondozott A Biblia ételei a 2017-ben megjelent A Biblia növényei című mű folytatása abban az értelemben, hogy

most is elsősorban biológusként ragadja meg a témát, a Szentföld mezőgazdaságának, ételeinek és táplálkozási szokásainak vonatkozásait.