Joe bácsinak becézik Joe Biden megválasztott elnököt. Ön is ezt látta meg benne? Milyen embernek ismerte meg? – kérdem Evan Osnos újságírót, akinek neve legfőképp a New Yorker magazinnal forrt egybe. A többi között nemzeti könyvdíjas (National Book Award) kötetek szerzője legutóbb a demokrata elnökjelöltről jelentetett meg portréművet, miután Biden mellett végigdolgozta az elnökválasztási kampányt. (Nyitó kép: Joe Biden; foto: Sunday Times.)
– Joe Biden az az ember, akinek lételeme a kapcsolattartás az emberekkel. A politikát, a diplomáciát is az emberi kapcsolatok felől közelíti meg, és azt kell mondanom, csillapíthatatlan az étvágya, ha arról van szó, hogy találkozzék emberekkel, hogy leüljön beszélgetni velük, netán négyszemközt tárgyaljanak meg dolgokat. Ezért aztán a pandémia beütésével nagyon nehéz időket élt meg, a járvány kihívás elé állította. Ráadásul a kampány kellős közepén, amikor ezek a személyes találkozók mind elmaradoztak, magányossá vált. Ezért amikor nyáron megkerestem, alig várta, hogy beszélgessen valakivel. Azt hiszem, szerencsém volt, hogy épp akkor kezdtük el az interjúkat.
– Másik jelzőt is aggattak rá, de az még egészen a karrierje elejére nyúlik vissza, amikor Amtrak Joe-nak hívták. Magyarra ezt „vasutas” Joe-nak mondhatnánk…
Igen, mert világéletében vonattal utazott: általában Delaware és a Capitolium (az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, a szövetségi kormányzat törvényhozó ágának székhelye – a szerk.) között ingázott. Ez napi rutin volt nála. Egyébként családi tragédia volt az oka annak, hogy ingázott: 1972-ben a felesége és a kislánya autóbalesetben meghalt. És akkor indult először a szenátusi székért, amikor a bekövetkezett ez a családi dráma. Nem hagyta abba, viszont minden este hazautazott, hogy két fiáról gondoskodjék, hogy tudják, az apjuk mellettük van. Fáradságot nem kímélve, reggel bevonatozott Washingtonba, az ország fővárosába, este pedig haza a fiúkhoz, akikre akkor egyébként a nővére vigyázott, éveken át ő pótolta az édesanyjukat. Azóta is rendszeresen vonatozik… Az Amtrak Joe nevet pedig akkor kapta, amikor 2009-ben vonattal robogott be Obama elnök és a saját alelnöki beiktatására. Azóta lemoshatatlan róla ez az állandó jelző.
– Kíváncsi vagyok, az expresszel állít-e be a saját elnöki beiktatására!? Habár most nemcsak róla, az egész családjáról van szó…
– Ez a lehetőséget se zárjuk ki teljesen! Gyerekkorában csúfolták dadogásáért, amit súlyos problémaként élt meg. De most viccesen csak annyit mond erről, hogy annak idején morzejelekkel beszélt: titititi-tátá. Azonban évtizedek alatt az egyik legjobb szónokká nőtte ki magát. Ha ma hallgatjuk beszédeit – márpedig az utóbbi hetekben erre jó néhányszor volt alkalom, hisz’ nem volt még elnök, aki ennyi győzelmi beszédet mondott volna… Trump elnök ugyanis mind a mai napig nem ismerte el vereségét, viszont Joe Biden minden egyes lényegi eredményhirdetés után – legutóbb az elektorok szavazatainak összegzése után – mondott győzelmi beszédet. Szóval: csak azt akarom mondani, hogy a politikának köszönhetően jó orátor lett belőle, mert olyankor nyugodt stílusban, igazán remekül beszél.
– Emögött nagyon nagy munka van. Mind a mai napig elevenen él benne, hogy gyerekkorában azt érezte, hogy nem is tud beszélni. És ezt el is mondta nekem. Képtelen volt másokkal kommunikálni. Borzasztóan nagy traumát okozott neki. Elmondta, küzdött azzal, hogy ki kellett támasztani a nyelvét. Verseket szavalt órákon át a tükör előtt, de még a Függetlenségi Nyilatkozatot is megtanulta és azt mondogatta. Aztán meglett az eredménye. Egyre erősebb lett az önbizalma, amikor kiderült, hogy megtanulta, hogyan kell szónokolni. Sőt, azt vette észre magán, hogy van tehetsége a szónoklathoz, mert képes volt egy egész termet betölteni beszédeivel, minden szem rászegeződött, ha elkezdett beszélni a pódiumon. Ugyanakkor az a benyomásom, hogy ezek az ambivalens érzések mind a mai napig megvannak benne. Egyrészt tisztában van azzal, hogy vannak korlátai bizonyos területen, másrészt viszont azzal a képességével is tisztában van, hogy ha megtanul valamit, ez esetben a szónoklást – akkor arra is képes, hogy legyőzze az akadályokat.
– Említette az 1972-i családi tragédiát. Ez akkor annyira megviselte, hogy vissza akart vonulni teljesen a politikából, sőt még öngyilkosságot is el akart követni, aztán mégiscsak a politika adta vissza az életerejét. Hogy volt képes mindezen túljutni?
– Igen, ilyen rosszat még csak elképzelni sem tud az ember, ami vele megesett. Akkor annyira maga alatt volt, hogy teljesen ki akart vonulni a közéletből. Eldöntötte, hiába nyerte meg, nem foglalja el a szenátori pozícióját. Ugyanakkor pillanatok alatt kiderült, hogy épp a környezetében lévők, a politikusok és a nővére, Valerie, aki a házába is költözött, hogy a fiúkat nevelje, átsegítették a holtponton. Konkrétan: volt egy idős szenátor, aki hasonló tragédián ment keresztül és bizonygatta, bele kell vetned magad a munkába, mert csak az segít. Tűzz ki magad elé egy olyan célt, ami nem rólad szól, ami rajtad túlmutat. Így tett Joe Biden. Így valóban a szenátusi munka hozta vissza az életbe.
– A mostani volt a harmadik elnökjelöltsége. Makacs vagy kitartó?
– Azt hiszem, több, mint kitartó: 48 éve vágott bele a politizálásba, amikor elsőre a szenátusi székért indult. Tinédzserként már arról merengett, elnök akar lenni. Elhunyt feleségének az édesanyja kérdésére mondta ki először, hogy elnök akar lenni. Fél évszázaddal ezelőtt! 1987-ben, amikor először indult az elnökségért – maga mondta – „arrogáns voltam, s nem elég felkészült”. Azóta hihetetlenül sokat változott. Amikor 2008-ban Obamával szemben indult, akkor eleinte sokat mondogatta, ezt a versenyt neki kellett volna megnyernie. Ám látva Obama munkamódszereit, stílusát, megfontoltságát és rendezettségét, beismerte, még Obamától is sokat tanult, sőt őszintén vallotta: megtiszteltetés volt a számára, hogy az alelnöke lehetett.
– Igen ám, de gyakran halljuk, túl öreg már az elnökséghez. Rákérdezett nála erre is?
– Persze. Azt mondta, kora ellenére élettől duzzadónak érzi magát. És igazat mond. Eleinte úgy álltam hozzá, mint egy 78 éves nagypapához, aki konditerembe jár. De ahogy megismertem, tényleg azt láttam, soha nem tud egyhelyben ülni. Valamin mindig dolgozik. Ilyenkor nem kell adni a pletykákra, a rosszindulatúakra meg pláne nem; nem kell törődni az újságírók véleményével sem. Arra kell figyelni, amit az orvosok mondanak. Márpedig: amit ők mondtak legutóbbi jelentésükben, abban is elég világos, hogy korához képest meglehetősen életerős, egészséges. De ha úgy érezné, veszít a lendületből, nem megy a munka, akkor a felesége, Jill és a nővére lesznek az elsők, akik majd megmondják neki, oké, itt és most kell abbahagyni. Egyelőre erről szó sincs.
– Egyébként azon ritka politikusok egyike, akiknek kiváló a kapcsolata még a republikánusokkal is. Nem hiába mondják róla: a kompromisszumok embere.
– Így van, és szerintem részben ennek is köszönhető a győzelme. Habár ezt ő is tudja. Alapvetően úgy áll hozzá mindenhez, hogy Amerika nem megosztott ország. Ami mostanság történt, az borzalmas az országra nézve. A kampányban is végig azt mondta, az ország egysége nem kérdéses. A megosztottság a kampányban lehetséges választás lehetett volna a szavazók részéről, mégsem amellett döntöttek. Legelső győzelmi beszédében is azonnal az egységről beszélt. Kijelentette, nem vagyunk egymás ellenségei. Politikai klisének látszik, de a mai helyzetben ez bátor kiállás, radikális megfogalmazás, mert tényleg egymás ellenségei ma az emberek. Nagy kihívás lesz most a patkó másik oldalán is megszólítani a republikánusokat a Capitoliumon.
– A kampány közepén az egyik legkényesebb kérdés volt, ahogyan a nőkkel viselkedett. Túl intim volt velük, mindig is. Lucy Flores a magánéletébe való beavatkozásnak minősítette, hogy testi közelségbe került vele. Lezárultak ezek az ügyek?
– Az, hogy átöleli őket a válluknál, vagy homlokukon csókolja őket, vagy megsimogatja, neki nem így jött le. Meglepte, hogy emiatt egyesek kényelmetlenül érezték magukat miatta. Lucy Flores is kijelentette, nem tekinti szexuális közeledésnek, de ezzel együtt kikérte magának ezt a viselkedést. Szerinte túlment a megengedett határon Joe Biden. S mivel elég nagytekintélyű ember, nem vette észre, hogyan reagálnak erre néhányan. De soha nem volt szándékában kellemetlen perceket szerezni ezzel másoknak, neki tényleg ez a stílusa: fizikai közelségbe kerülni beszélgető partnerével. Amikor velem is beszélgetett, gyakran a homlokomhoz nyomta a homlokát. Elfogadtam, ez az ő kommunikációs stílusa. De megtanulta a leckét ezekből. Azóta ügyel arra, ne hozza kényelmetlen helyzetbe partnerét. És emlékszik, külön videóüzenetben kért bocsánatot és tett ígéretet, változtat a stílusán.
– Agydaganat miatt 2015-ben elvesztette Beau fiát. Másik fia, Hunter az elnök elleni impeachment központi alakja lett ukrán ügyleteivel, hisz’ apja alelnöksége alatt az egyik legnagyobb ukrán gázipari óriás igazgatótanácsi tagja lett. Joe Biden mindig hangoztatta, felnőtt fia van, az ő felelőssége, amit tesz.
– Hunter Biden drog- és alkoholfüggősége, illetve üzleti ügyei sokszor hoztak szégyent apja fejére. Ugyanakkor két republikánus bizottság is vizsgálta az ügyeit a törvényhozásban, és egyik sem talált bizonyítékot arra, hogy üzleti ügyeiből apja vagy politikai kampánya hasznot húzott volna. De még mindig nincs vége, hisz’ a napokban derült ki, hogy szövetségi hatósági nyomozás is folyik ellene, alapvetően adózási kérdések miatt. Nem tudjuk, ez hova vezet. Ez fáj Joe Bidennek, de azt is átéli, nehéz a fiának. Évtizedekkel ezelőtt eldöntötte, nem avatkozik be fia üzleti ügyeibe. Ugyanakkor az is világos neki, hogy a fia miatta kerül állandóan a célkeresztbe, és hosszú ideje nem szállnak le róla. Billy Carter, a 70-es években elnök, a testvére miatt került a figyelem középpontjába botrányaival, Roger Clinton ugyanígy a 90-es években. És szükségtelen mondani, hogy Trump elnök alatt is állandó kontroll alatt vannak a családtagok. De tegyük hozzá, utóbbiak az elnök hatalmát használják fel arra, hogy személyes és üzleti előnyt húzzanak a Trump-elnökségből. Ez pedig példátlan az Egyesült Államok történetében. Úgy, hogy ha innen nézzük, azért viszonyítanunk kell! Mert teljesen más kontextusba kerül a Biden-család, mint a Trump-család. Ezt azért lássuk be!
– Ön szerint Biden szorgalmazni fogja, hogy a bíróságok tegyék felelőssé Trumpot azért, amit az elmúlt 4 évben tett? Hogy fogja kezelni a trumpizmust?
– Nem hiszem. Tisztában van vele, ha Trump bűncselekményei miatt ő szorgalmazná a felelősségre vonást, akkor annak rögtön politikai színezete lenne. Nem akarja azt a hibát elkövetni, amit Trump az elnöksége idején, hatalmával visszaélve elkövetett. Ez nem illik az amerikai hagyományokhoz. Az ügyészek enélkül is teszik a dolgukat. Két nyomozás eleve folyamatban van Trump ellen. Ugyanakkor azt is tudja, hogy a bűncselekményt nem lehet büntetlenül megúszni.
Egyértelművé fogja tenni, hogy mindenki felelősséggel tartozik tetteiért, de ez nem az ő ügye lesz – nyilatkozta Evan Osnos, a New Yorker magazin újságírója, Nemzeti Könyvdíjas szerző.