Személyesen Jean Plantureux, művésznevén Plantu nyitotta meg a saját karikatúráit bemutató kiállítást a 13. Frankofón Fesztivál részeként tegnap a budai Francia Intézetben. Ezután részt vett a néhány évtizede még Magyarországon is rendkívül népszerű művészeti ág nagyjaival folytatott beszélgetésen a sajtószabadságról és a műfaj aktuális problémáiról.

Itthon még a Ludas Matyin, Balázs-Piri Balázs, Barát József, Dallos Jenő, Kaján Tibor, Réber László, Sajdik Ferenc, Szűr Szabó József és kortársaik rajzain felnőtt generáció számára is nehéz felfogni, milyen fontos média volt és maradt a franciák számára a karikatúra, illetve milyen népszerű „intézménnyé” nőtte ki magát Plantu a szülőhazájában és a világban.

Az utóbbi érzékeltetésére néhány adat:

# 2021-ig, kerek 50 éven át készített karikatúrákat a legismertebb és legnépszerűbb és nemzetközileg is kiemelkedően tekintélyes francia napilap, a Le Monde számára. Rajzai a még ma is 2 milliónál több olvasóval rendelkező újság címoldalán jelentek meg; összesen csaknem 20 ezer karikatúráról van szó!

# 2019-ben a Francia Nemzeti Könyvtárnak (BNF) ajándékozta 20 000 rajzából álló gyűjteményét, amelyet digitalizáltak, így karikatúrái online is elérhetők;

# az ENSZ egykori főtitkárával, Kofi Annannal közösen 2006-ban megalapította a Cartooning for Peace (Karikatúrával a békéért) elnevezésű nemzetközi szervezetet, ami ma már a világ mintegy kétszáz híres karikaturistáját fogja össze, és megalapítása óta csaknem kétszáz kiállítást és más rendezvényt rendezett.

A 71 éves, örökifjú francia karikaturista erős felütéssel kezdte bemutatkozását: a Francia Köztársaság budapesti nagykövetének köszöntője után

Plantu felmutatta az Orbán Viktorról készült, hízelgőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető rajzát,

majd együtt megnyitották a mintegy tucatnyi karikatúrát bemutató kiállítást, aminek különlegessége: az eredetiben apró rajzok itt már-már monumentális méretben láthatóak.

A nagykövet asszony beszédében kitért az 1848-i magyar forradalom évfordulójára, és kiemelte: a 200 éve született Petőfi és társai követelései közül a sajtószabadság volt az első a 12 pontból, amiért kiemelkedő tisztelet övezte Magyarországot.

Plantu elmesélte, hogy nagyon hallgatag kisfiú volt, aki inkább rajzolt, mint beszélt, és azóta is folyamatosan jár a keze, hol ceruzával, filctollal vagy zsírkrétával, hol pedig iPaden dolgozva. Az digitális eszközt prezentációra is remekül használja, amint erről a tegnapi találkozó közönsége is meggyőződhetett, hiszen a rajzolás mellett hatalmas saját és a szervezete, a Cartooning for Peace (Karikatúrával a békéért) által összegyűjtött nemzetközi gyűjteményből is pillanatok alatt előhívta a beszélgetés témáihoz illő illusztrációkat, sőt, még magyar kollégája alkotómunkáját is „egyenes adásban” közvetítette.

A Dull Szabolcs vezette kerekasztal-konferencián a hazai karikaturisták egymást váltva szóltak a magyarországi „sajtószabadsághoz” kapcsolódó élményeikhez. Pápai Gábor, Grafitember, Marabu és Weisz Béla is érdekes epizódokat emlegettek fel a rajzaik által keltett reakciókkal kapcsolatban. Terítékre kerültek a social media megjelenésével összefüggő társadalmi átalakulás éppúgy, mint a nyomtatott és internetes megjelenések közötti eltérésekből adódó technikai lehetőségek és korlátok.

Ezt követően a nem csak rajzaiban, hanem élőszóban is lenyűgözően éleslátó és kivételesen széles látókörű Plantu arról beszélt, hogy mivel gazdagították a tudását az utóbbi években a Cartooning for Peace nevében lezajlott látogatásai a Föld sok országában, és számos példával világított rá arra, hogy az eltérő kultúrák milyen hatással vannak az egyes témák be- és elfogadására.

Természetesen megemlékezett a Charlie Hebdo elleni támadásban életüket vesztett barátairól, kollégáiról is, ám némileg meglepő módon azt állította, hogy ez sem őt, sem művésztársait nem félemlítette meg, viszont úgy vette észre, hogy a szerkesztőket és laptulajdonosokat annál inkább. Így aztán – bár nem szívesen cenzúrázza magát – a magánéletet, az egészségi állapotot és a vallásokat érintő témákat kerüli.

A budai Francia Intézetben megtekinthető kiállításról további részletek az intézmény honlapján érhetők el, és a szintén a Fő utcai épületben található könyvesboltban Plantu eddig megjelent 65 albuma közül is jónéhány kapható.