Jó hat éve, 2016 óta várja az Európa Tanács, hogy Magyarország érdemi lépéseket tegyen a bírók véleménynyilvánítási szabadságát is érintő Baka-ügy lezárásáért. A magyar kormány tétlensége és sokatmondó hallgatása az ügyben egyre kínosabb, különösen, hogy az igazságügyi szervezetrendszert érintő fontos garanciákról kellene számot adnia. A március elején tartott legutóbbi felülvizsgálat kapcsán a végrehajtást ellenőrző miniszteri bizottság felfigyelt arra is, hogy a magyar kúria elnöke az alkotmánybíróságtól kérte a Bírók Etikai Kódexének a megsemmisítését.
Az Európa Tanács strasbourgi ítéletek végrehajtását ellenőrző miniszteri bizottsága márciusban ismét napirendre tűzte Baka András volt főbíró ügyét, hogy megvizsgálja, milyen lépéseket tett Magyarország az ügy kapcsán feltárt rendszerszintű problémák orvoslásáért. Több mint hat év telt el az ítélet meghozatala óta, és kerek egy év azóta is, hogy a testület minden addiginál erősebb döntésben vonta felelősségre a magyar hatóságokat az ítélet végre nem hajtása miatt. Mindennek ellenére a magyar állam továbbra sem vesz tudomást a testület elvárásairól: nemcsak a miniszteri bizottság kérésének nem tett eleget, hanem a saját vállalásainak sem, noha az ügyben a többi között a magyar bírók véleménynyilvánítási szabadsága a tét.
A jogvédő civil szervezetek a beadványukban megfogalmazott aggályokat látják tükröződni a miniszteri bizottság legutóbbi döntésében. Amellett ugyanis, hogy a testület a magyar hatóságok tétlensége miatt újfent arra kényszerült, hogy emlékeztesse a kormányt saját egykori vállalására és a meg nem valósított intézkedésekre, a döntés hangsúlyozottan elvárja a kormánytól, hogy oldja fel a magyar bírók szólásszabadságára gyakorolt „dermesztő hatást”. A miniszteri bizottság jelezte, hogy figyelemmel kíséri a tavaly elfogadott Bírók Etikai Kódexének sorsát és a bírók véleménynyilvánítási szabadságát érintő rendelkezések megsemmisítésével kapcsolatos fejleményeket is.
Amikor 2011-ben, az első kétharmados többség megszerzését követően a Fidesz–KDNP-kormány a bíróságokat érintően jogalkotási „reformba” kezdett, Baka András, a legfelső bíróság akkori elnöke többször is nyilvánosan felszólalt, hogy aggodalmát fejezze ki a bírókat érintő jogalkotás miatt. Végül 2011. november 3-án a parlamentben kért szót, hogy a készülő bírói igazgatási reformot bíráló véleményét előadhassa a törvényhozóknak. Néhány héttel később kormánypárti képviselők javaslatára a parlament olyan törvényt fogadott el, amellyel idő előtt megfosztották elnöki tisztségétől, és minden jogorvoslati lehetőség nélkül eltávolították a legfelső bírói fórum éléről.
Baka András a strasbourgi bírósághoz fordult jogorvoslatért. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a tisztségéből menesztett legfőbb bírónak sérült a tisztességes eljáráshoz és a véleménynyilvánítási szabadsághoz fűződő joga. Az ítélet külön figyelmeztetett a Baka-ügy „dermesztő hatására”, amit a hasonló szankcióktól való félelem azokban a bírókban kelt, akik részt kívánnak venni a jogalkalmazást és a bírói kart érintő kérdésekről folytatott nyilvános vitában.
A történtek óta több, mint tíz év telt el, és a strasbourgi ítélet is már több mint hat éve megszületett, a Baka-ügy azonban továbbra is lezáratlan.
Hiába tartja fokozott felügyelet alatt a miniszteri bizottság a végrehajtást, hiába veszi elő évről-évre az ügyet és tesz javaslatokat a lezárás végett. A magyar állam lényegében tétlenül várja – és mégis elvárja – az ügy lezárását, ezzel is jelezve, hogy nem kíván garanciákat adni a bírók véleménynyilvánítási szabadságának és függetlenségének biztosítására.
Az eljárásban számon kért biztosítékok hiányát jelzi: a márciusi felülvizsgálat kapcsán több civil szervezet is feladatának érezte, hogy beadvánnyal segítse a döntés meghozatalát, köztük két magyar és egy nemzetközi bírói egyesület. A Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International Magyarország pedig közös beadványban hívta fel a döntéshozók figyelmét arra, hogy a jelenlegi szabályozásban kódolva van a nyomásgyakorlás lehetősége, és a bírósági szervezetrendszerből továbbra is hiányoznak a bírók véleménynyilvánítási szabadságát biztosító garanciák. Ráadásul a magyar állam valójában nemcsak ezek megteremtésében maradt tétlen, de a bírói kar függetlenségéért felszólaló bírókkal szembeni támadások is folytatódtak.
A civil szervezetek beadványukban kiemelték:
- A Schadl-Völner-ügy bíróságokat érintő szálát, amiben a végrehajtói kar elnöke egy járásbírósági csoportvezető bíró eltávolításának igényével fordult az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökéhez és a Fővárosi Törvényszék elnökéhez, és a bírók mind a mai napig nem kaptak megnyugtató választ arra, hogy vezetőik milyen szerepet játszottak a bírói függetlenséget sértő megkeresés kapcsán.
- A kormányzati propagandasajtóban és a közmédiában az Országos Bírói Tanács (OBT) tagjaival szemben folytatott, tudatosan felépített, kormányzati szereplők és bírósági felsővezetők aktív részvételével zajlott lejárató kampányt, aminek célja a bírói függetlenségért kiálló OBT és tagjai hiteltelenítése és ellehetetlenítése.
- Azt, hogy Varga Zs. András, mint a kúria elnöke az alkotmánybírósághoz fordult a Bírók Etikai Kódexének megsemmisítéséért, holott a Baka-ügy végrehajtása szempontjából az új kódex elfogadása jelentette az egyetlen érdemi előrelépést.
A Miniszteri Bizottság legközelebb decemberben tárgyalja a Baka-ügyet.