Gyorsan elvezetik a vizet az ártereikkel való élő kapcsolat hiányában a kiegyenesített, töltések közé szorított folyók. Minden eddiginél nagyobb szükség van tehát arra, hogy a vizek szétterítésével és természetes visszatartásával helyet adjunk a folyóknak, lassítsuk a vízkészletek gyors távozását, megtartsuk a csapadékot és a belvizet. Március 22-e a víz világnapja, ennek alkalmából pedig fontos hangsúlyozni, hogy takarékos vízhasználatra és a vizek megőrzésére alkalmas gazdálkodásra van szükség, hogy a súlyosbodó károkat enyhíteni tudjuk. (A nyitó képhez: a csodálatos Szigetköz.)
A tavalyi rendkívüli szárazság az idén is folytatódni látszik. Az egész ország számára egyre sürgetőbb, hogy korszerű szemlélettel alakítsuk át vízgazdálkodásunkat, különösen a szárazsággal leginkább sújtott területeken. Máris jó néhány vízpótlási munka zajlik; valamennyi elsősorban a folyókban lévő vízmennyiség átvezetését célozza a mind szárazzabbá váló területekre. A (svájci székhelyű, 1961-ben alapított) World Wide Fund for Nature/WWF magyarországi szervezete arra hívja fel a figyelmet, hogy a mesterséges vízpótlás nem elegendő és nem fenntartható megoldás. Az eddiginél sokkal többet kell tenni a vízmegtartásra alkalmas területek kijelöléséért a helyben keletkező csapadék megtartása végett és azért, hogy a víz be tudjon szivárogni a talajba. Ez magában hordozza a területhasználat átalakítását, tehát egyes helyeken fel kell hagyni az eddig alkalmazott termelési módokkal, hogy az időszakosan vízjárta földeket a víz megtartására tudjuk használni. Ha nem cselekszünk sürgősen, a vízhiány egyre nagyobb károkat fog okozni.
A mesterséges vízpótlást mindenképpen meg kell előznie a víztakarékossági intézkedéseknek, amik a területhasználat tervezésével kezdődnek: vízhiányos, illetve szárazodó területeken nem végezhetők nagy vízigényű mezőgazdasági vagy ipari tevékenységek. Valamennyi vízhasználónak tisztában kell lennie a víz értékével, és tenni kell azért, hogy az eddiginél kevesebb vizet fogyasztó termelési gyakorlatok terjedjenek el.
Folyóink szabályozottak és árvízvédelmi töltések között folynak, ez számos kis patakra és csatornára is igaz. Ma már rendkívül kicsi a folyók menti hullámtér, ami alkalmas a víz befogadására. A magyarországi folyók természetes árterei eredetileg az ország mai területének csaknem 23%-át, összesen több mint 21 000 km2-t érintettek. A folyószabályozások következtében azonban méretük félelmetesen csökkent: eltűnt a természetes árterek 90%-a! Ha ennyivel kisebb terület áll ma rendelkezésre a vízkincs befogadására, akkor nem csodálkozhatunk, hogy elsivatagosodási folyamatok figyelhetők meg szerte az országban.
„Élő folyókra van szükség a Duna vízgyűjtőjén, olyanokra, amelyek nincsenek mindenhol árvízvédelmi töltések közé szorítva, és nem terheltek duzzasztógátakkal. A természetesebb folyók az emberek és az egész élővilág számára is több hasznot hoznak. Ma Magyarországon abban a hitben élünk, hogy »víznagyhatalom« vagyunk. Valójában csak a nagy folyóink közvetlen közelében beszélhetünk ilyesmiről, hosszan tartó szárazság esetén már ott sem” – mondta Gruber Tamás, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának vezetője.
A vízkincs megőrzése és megtartása nem történhet meg anélkül, hogy a folyók egykori ártereinek egy részét ne kapcsolnánk vissza a folyókhoz. Mindez több lépcsőből álló folyamat, hiszen meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a folyók a jelenlegi medrük közvetlen környezetével gyakori kapcsolatba kerüljenek. Ezért sürgető a mellékágak és holtágak visszacsatolása, a parti kövezések felülvizsgálata és átalakítása. Második lépésként az árvízvédelmi töltéseken kívüli, mély fekvésű és mezőgazdasági termelés szempontjából rossz adottságú területekre kell eljuttatni a vizet, illetve az ilyen területeken összegyűlő vizeket nem szabad elvezetni. A természetes vízvisszatartás szemléletét követve a víz időszakos jelenléte javítja a talaj vízellátását és a helyi klímát, összességében a közvetlen környezet vízháztartását.
A folyók és vízpartok élővé tétele nemcsak amiatt fontos, hogy a halak és a vízparti madarak száma ismét növekedésnek induljon. A lakossági igények, a talaj- és vízkímélő mezőgazdálkodás megkívánja, hogy a víz ne csak a csatornákban, a meder mélyén legyen jelen, vagy szárazság esetén még ott se. A folyókon levonuló valamennyi árhullám vizét úgy kellene kezelni, hogy azok eljussanak a tározásra alkalmas helyszínekre, és ott megőrizhessük őket. A területhasználat vízmegtartást középpontba állító megváltoztatása a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik legfontosabb, legsürgősebb intézkedése, mert az időnk és a vizünk egyre csak fogy.
A WWF Magyarország animációja, infografikái, és podcast epizódja a témában: Adjunk újra teret a folyóinknak! – Folyóink az idők során – Kiszáradó Magyarország – Víz a talpunk alatt: tegyük láthatóvá a láthatatlant
