A D-vitamin talán a legdivatosabb vitamin, hiányát a legkülönfélébb betegségekkel hozzák összefüggésbe. Nem véletlenül épült erre táplálékkiegészítő-ipar. Mennyire bizonyított a D-vitamin-szint és a különféle betegségek közötti kapcsolat? És miért probléma, ha nincs szabvány a D-vitamin-érték mérésére? Ezekkel is foglalkozik kutatásaiban Bhattoa Harjit Pal, a Debreceni Egyetem docense, az MTA doktora. (A nyitó képen: a D-vitamin hiányának tünetei.)
„A D-vitaminnal kapcsolatos minden bizonyított tudományos tény egyértelműen a csontanyagcserével függ össze. Tehát az tény, hogy a D-vitamin hiánya csontanyagcsere-rendellenességeket okoz. Minden más állítás, ami nem a csontanyagcserével kapcsolatos, bizonyításra vár” – jelentette ki Bhattoa Harjit Pal.
A D-vitaminnak a legkülönfélébb biológiai folyamatokban játszott szerepe a vitaminokkal kapcsolatos kutatások talán legnépszerűbb területének számít napjainkban. A kutató szerint évente sok tízezer közlemény születik a D-vitamin nem a csontrendszerre gyakorolt hatásával kapcsolatban, közöttük sok a pozitív és a negatív eredmény is. Bár egyelőre nincs olyan (nem a csontrendszerrel kapcsolatos) betegség, amelyben a D-vitamin szerepe bizonyított lenne, Bhattoa Harjit Pal szerint a D-vitamin-hiánynak feltételezhetően lehet szerepe különféle kórképekben: „Ezeket természetesen mi is kutatjuk, és sok betegségnél azt találtuk, hogy alacsony D-vitamin-szint mellett az átlagosnál gyakoribb volt a kórkép, és fordítva, azonban a korrelációk ritkán bizonyítanak ok–okozati kapcsolatot. Deltárása még folyamatban van: számos kutató próbálja kideríteni, hogy a D-vitamin-hiány okozza-e a betegségeket, vagy éppen fordítva: a betegség okozza-e a D-vitamin-hiányt.”
Az MTA doktora a D-vitamint tartalmazó étrend-kiegészítők indokoltságáról: „Ha kiegyensúlyozott az étrendünk, az a legjobb, ha természetes formában fogyasztunk D-vitamint, illetve napozunk. Ezt azonban nem szabad túlzásba vinni: a bőrtípustól és az éghajlattól is függ, hogy mennyi időt lehet biztonságosan napozással tölteni. Mindezek figyelembevételével törekednünk kell a természetes D-vitamin-források kiaknázására, például együnk sok halmájat és gombát. Ha ez nem megoldható, vagy más megfontolásból kell eltekintenünk tőle, akkor nagyon sok pótlási lehetőség kínálkozik. Itt is megvannak az előírások, hogy milyen napi adagolást nem szabad meghaladni, illetve mekkora az elégséges adag.”
Alapvetően a csontsűrűségérték dönti el, hogy a betegnek hivatalosan csontritkulása van-e, vagy sem. Ezenkívül sok egyéb biológiai jelzőérték is az orvosok rendelkezésére áll, aminek segítségével részletekben gazdag képet alkothatnak a beteg állapotáról. Bhattoa Harjit Pal fontos kutatási célja, hogy a csontritkulás feltérképezését segítő jelzőértékek meghatározására egységesen elfogadott eljárást dolgozzon ki.
A csontritkulás feltárásában alkalmazott képalkotó módszerek mára meglehetősen egységesek. A jelzőértékek, pl. a D-vitamin szintjének mérési eredményei azonban a vizsgálati módszertől függően jócskán eltérhetnek. A szabványosítás hiánya a tudományterület egészének haladását és a hatékony gyógymódok meghatározását is megnehezíti. Pedig a jelzőértékek bizonyítottan jól használhatók a csontritkulás elleni gyógymód sikerének követésére, és ma már a klinikai gyakorlatban is rutinszerűen alkalmazzák őket.
Nagy előnyük, hogy segítségükkel akár már három hónap elteltével is kimutathatók a terápia okozta változások. Ha nincs változás, akkor felvetődhet, hogy a kezelés nem megfelelő, vagy a beteg nem tartja meg az orvosi utasításokat. A jelzőérékek mérése tehát gyorsabb jelzést ad a beavatkozás működéséről, mint a csontsűrűségmérés, hiszen a csontsűrűség-vizsgálatok csak legalább egy évnyi aktív terápia után képesek kimutatni, hogy a kezelésnek volt-e hatása.
További részletek Bhattoa Harjit Pal munkásságáról az mta.hu oldalán, az MTA doktorait bemutató sorozatban olvashatók.
