A Fidesz eresze

Lassan a Szájer-ügy is lecseng, ahogyan elmúlt Kaleta Gábor és Borkai Zsolt botránya is. Egyik ügy eltereli a figyelmet a másikról, ebben bízhatott sokig az Orbán-kormány. Hogy mindig lesz valami új, ami feledteti az előző botlásokat.

Szájer brüsszeli szerepléséről sokat és sokfélét írtak, ám van egy megközelítés, amely idáig kevesebb figyelmet kapott. Érdemes volna ugyanis azzal is foglalkozni, hogyan tudja mindezt megemészteni az a „politikai közösség”, amelyre a Fidesz prominensei minduntalan hivatkoznak. Mit szól az egykori értékeinek hátat fordító párt morális állapotához és mélyrepüléséhez a Fidesz még mindig meglévő, bár látványosan fogyatkozó holdudvara?

Fideszesnek lenni nem világnézet, nem politikai elkötelezettség, hanem hit. A Fidesz már régóta nem csupán egy párt, hanem sokkal inkább egy vallás. Tekintélyes főpappal az élen, aki sohasem téved, és főleg, nem botlik meg. Körülötte történhet bármi, még az is, ami a fentebb említett urakkal megesett, de ő maga feddhetetlen.

Persze, előbb, vagy utóbb felvetődik a kérdés: ha Orbán Viktor élete ennyire nyitott könyv a hívek előtt, akkor miként lehet, hogy ilyen csöppet sem makulátlan mamelukokkal vette körül magát. Hogyan keveredhettek olyan fura fazonok a Vezér köré, akiknek közük sincs ahhoz, aminek a Fidesz indult.

De ugyanígy: csak a lózungok szintjén van közük a kereszténységhez, hithez, nemzethez, hazához, bármihez, ami fontos lehet egy magát polgárinak mondó párt szimpatizánsa számára.

Nem ma kezdődött a Fidesz morális mélyrepülése, hanem jóval korábban, évtizedekkel ezelőtt. Az MDF-fel közös székház eladása volt az ősbűn, az ebből származott bevétel landolhatott Orbán Viktor édesapjának bányájában. – Hol a lé? – kérdezték akkor sokan a Fidesz alapítói közül, akik ezt követően sorra elhagyták a pártot. Akkor távozott például Ungár Klára, Fodor Gábor, Hegedűs István, Szelényi Zsuzsa és még sok más.

És elhagyta a pártot – igaz, csak átmenetileg – Bayer Zsolt is. A Kurír, a 168 óra és a Népszabadság egykori munkatársa ezt írta 1994 októberében az azóta a Fidesz asszisztálásával megszüntetett Népszabadságba: 

„Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokain-báró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett…”

De nemcsak Simicska körül sokasodtak a fegyveres őrök, hanem a jog határán egyensúlyozó bűvészmutatványból is egyre több lett. Napi gyakorlattá vált a parasztvakítás, a szemfényvesztés, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Fideszben semmi sem az, aminek látszik. Kirohantak a másság ellen, majd kiderült, hogy egy uniós képviselőjükről évtizedek óta mindegyikük tudta, hogy a saját neméhez vonzódik. A családok barátjának mondja magát a kormány, miközben egy prominens – ma már csak volt – polgármesterük az Adrián ringatta tornatermekben edzett testét, fizetett örömlányok társaságában.

Azon hívek számára kínosak ezek a történetek – szóljanak szexről, lopásról, korrupcióról –, akik annak idején nem ilyen lovat akartak. Akik abban a hitben csatlakoztak Orbánékhoz, hogy ennek a pártnak a vezetői valódi Grál-lovagok, akiknek egyedüli céljuk a nemzet felemelése, az itt élő emberek életének jobbá tétele.

Ezeknek az embereknek kellene most valamit mondani, ám úgy tűnik föl, fogytán a tartalom. Sokan még megszokásból mennek a Vezér után, mások félelemből vagy lojalitásból, esetleg azért, mert még reménykednek, hogy egyszer minden jóra fordul. Felhagynak az urak a lopással, az állandó hazudozással és visszatérnek régi – tegyük hozzá: sohasem volt – önmagukhoz.

Annak idején, az első független, szabad országgyűlés első munkanapján az akkor még fiatal – és liberális – fideszesek kedves gesztusként, narancsot tettek valamennyi képviselőtársuk parlamenti padjára. Azóta a narancs megrohadt, iszonyatos bűzt áraszt magából, és ez a szag mára azok számára is egyre elviselhetetlenebb, akik valaha szerették.

Akkor még – emlékszünk – úgy hadartak ezek a – mára urakká öregedett – fiúk, hogy alig lehetett érteni, amit mondtak. Talán az volt a szerencséjük, hogy nem értettük, mit mondanak. És ez volt Magyarország balszerencséje.

A Szájer által elhíresült brüsszeli ereszcsatorna most sok fideszest súlyosan megsebzett. Egyesek közülük olyan súlyos sebet kaphattak, amelyet egy a mostaninál nagyságrendekkel jobban teljesítő egészségügy sem volna képes meggyógyítani.