E pillanatban annyi biztos, hogy úgy mondott le Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjáról, hogy ő továbbra is a Nemzeti Színház vezérigazgatója. „A kulturális miniszter a színházban történt balesettel kapcsolatos vizsgálat lezárultát követően foglalkozik a kezdeményezéssel. A vezérigazgató addig is maradéktalanul ellátja a színház vezetésével összefüggő feladatait.” Ez már csak azért is érdekes, mert nyilván jót tesz egy vizsgálatnak, ha közben az egyik potenciális felelős vezeti a vizsgált intézményt. (A nyitó képen:Vidnyánszky Attila és Orbán Viktor.)

Azt persze e pillanatban lehet találgatni, hogy a vizsgálat végén vajon a jegyszedőt internálják majd, akiről be fog bizonyosodni, hogy egy malomtulajdonos kulák szeretője (bevallotta), esetleg egy két díszletező lesz a bűnös, vagy talán maga az áldozat? Vagy mégis csak a darab rendezője, az intézmény teljhatalmú ura, a magyar színházi élet elfideszizálója?

Vidnyánszky – ahogy frappánsan írta róla valaki – a hatalom sértett embere, nem ilyen-olyan darabjaival hagyja rajta a keze nyomát a magyar színházi életen. Hanem azzal, hogy a Fidesz kulturális rombolásának kulcsfigurájává vált az elmúlt években. „A mi szakmánkban most kezdődött el a rendszerváltás” – mondta valamikor, amikor éppen a Színház- és Filmművészeti Egyetem szétverésében jeleskedett egy lövész őrmester támogatásával. (Nyugi, a lövészkancellár azóta tisztes diplomáciai állást kapott, megél ő is.)

A kár, amit Vidnyánszky okozott a kultúrában, felmérhetetlen. Természetesen, ha mégiscsak távozik a Nemzeti éléről, akkor nem ezért kell mennie, hanem azért a súlyos balesetért, ami a színházában, az általa rendezett darabban történt. Ráadásul, ellenőrizhetetlen hírek szerint ugyan, de többször figyelmeztették, hogy a díszlet veszélyes.

Régebben tudom, nagyon alapos munkásvédelmi ellenőrzésen estek át a díszletek. Kérdeztem a színházi világban jártas ismerőseimet, van-e ma ilyen. Azt felelték, hogy konkrétan persze nem tudják, mi történt itt, de az biztos, hogy Vidnyánszkynak általában nem mernek ellentmondani, kritikát megfogalmazni a körülötte dolgozók.

Mindegy, jön egy alapos vizsgálat. Reméljük, tényleg alapos lesz, amihez idő kell, hogy Vidnyánszky addig is maradhasson. Idővel minden elfelejtődik, még az összetört csontok is beforrnak. Nyugi. Amúgy a vizsgálat, a tanulságok levonása valóban nagyon fontos. De nagyjából bármi is az eredménye, az intézmény első számú vezetője mégiscsak felelős a történtekért. Két kollégája igen súlyos sérüléséért. Nagyobb súlyú ügy ez, mint két, buzisnak minősített fotó.

Azt is hallom, hogy első pillanatban próbálták elhallgatni a történteket. Még ha ez nem is egyszerű, hiszen egy nézőtérnyi embert kellett előadás közben hazazavarni. Mindenesetre a színészekkel és a műszakkal titoktartási nyilatkozatot próbáltak elfogadtatni. Talán hátha el lehet tussolni a dolgot?

Vidnyánszky, ha megy most, akkor is marad persze. Sőt, még egzisztenciális gondjai sem nagyon lennének. A felsorolás nem teljes, de az SZFE kuratóriumának az elnöke havi 1,3 millió forintért, a fideszes művészeti akadémia tagja havi 455 ezer forintért. A színházi élet fideszes elrablásában közreműködő Teátrumi Társaság elnöke, a Kaposvári Egyetem rektorhelyettese és címzetes egyetemi tanára, az Agrár- és Élettudományi Egyetem (leánykori nevén Szent István Egyetem) tanára, a Kossuth- és Széchenyi-díj bizottság tagja. Nem lennék meglepve, ha mint a Habsburgok, még a „Jeruzsálem királya” címet is viselné.

A két súlyos sérültnek mielőbbi felépülést, gyors gyógyulást kívánunk. – Vidnyánszkynak lelkiismeret-furdalástól mentes szép álmokat.

Magunknak szabad színházat, persze egy szabad országban.